Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Rózsa Miklós: Vándorkönyvek a nagykanizsai Thúry György Múzeumban (A vándorkönyvek típusai, rendeltetésük és forrásértékük Magyarországon)

244 Rózsa Miklós állításának helyéről „mestersége tovább folytatására" hová utazik, s hogy , .ellenében legkevesebb kétely, erkölcsi viseletét illetőleg fennforog". Kelemen János 1864. április 1-én azzal kapta meg vándor könyvét, hogy , ,vándorolhatása mai naptól számítva 1, azaz egy év [re] megengedtetik". A könyvet ugyanaz a közigazgatási szerv, és ennek azonos hivatalnoka adta ki, a záradékoló szöveg mégis különböző tartalmú. Lehet, hogy ennek oka a két könyv kiadása közötti két év különbség. Betze József vándorkönyvét a zalaegerszegi szolgabíró 1866. február 7-én azzal a meghagyással adta ki, hogy az ugyanazon évi március havi katonai újoncállításkor magát születési helyén előre bejelenteni köteles. (A könyv kiadásakor 24 éves volt.) Kelemen és Betze könyvébe vezetett e bejegyzések felett nyilvántartási szám olvasható. Ez lehet a szolgabírói hivatal által kiadott vándorkönyvekről vezetett nyilvántartó jegyzéknek, vagy ilyennek hiányában a hivatal általános ügyirat-nyilvántartó (iktató) könyvének iktatószáma. B/a) A SZÍVÓS Imre csizmadialegénynek adott vándorkönyv külső ismertető jele szerint 17,5 cm magas és 10,3 cm széles, 1—80 oldalszámozású lapokat tartalmazó, álló alakú könyvecske, amely következtethetőleg kemény kötésű volt. E kötés ma már nincs meg. A lapokat nemzeti színű sodort zsineggel fűzték össze. A könyvecske első két oldala hiányzik. A 3—7. oldalon van nyomtatott szöveg. A 3., 5., és 7. oldal szövege német, a 4. és a 6. oldalé magyar nyelvű. A nyomtatott szövegű oldalak utáni üres oldalak a vándorkönyv kiadása után történő bejegyzések céljára szolgálnak. b)A könyvet előállító nyomda ismeretlen, mert a könyv első lapja, amelyen feltehetően az impresszum volt, ma már nincs meg. c) Az 1. lap hiányzása folytán nem állapítható meg, hogy ezt a vándorkönyv-nyomtatványt díszítette-e címer. d) A 3. oldalon a vándorkönyv tulajdonosa személyi adatainak bejegyzéséhez előnyomott német nyelvű szöveg van, mely szerint ugyanazokat az adatokat kell bejegyezni, mint a Johann Haasnak adott vándorkönyvbe, azzal az eltéréssel, hogy életkor helyett születési évet kell beírni. A személyi adatok bejegyzéséhez előnyomott szöveg utolsó sora jelzi a tulajdonos névaláírása céljára szolgáló helyet. SZÍVÓS Imre aláírása nincs a vándorkönyvében. Az aláírás helyét követően olvasható német nyelvű szövegből tudható meg, hogy mikor, és mely szerv adta ki a könyvet. SZÍVÓS Imre vándorkönyvét a Nagykanizsai Városi Tanács adta ki. A 4. és 6. oldalon „Utasítási szabályok" szövege olvasható, melyek német változata Verhaltungs-Vorschiften cím alatt az 5. és 7. oldalon van. Az itt ismerhetett előírások azonosak azokban a tájékoztatásokban foglaltakkal, amelyeket a vándorkönyv (mint okmány) vonatkozásában Anton Roland vándorkönyvébe nyomtattak. Eltérés van azonban két vonatkozásban. Az egyik az, amely abból a közigazgatás-szervezési különbségből és ennek megfelelő hatáskörkülönbségekből fakad, amelyek Galícia-Koronaország és Magyarország között fennállottak. Galíciában a vándorkönyv kiállítása a járás főnöke (Bezirkshauptmann), tanáccsal rendelkező városokban a tanács hatáskörébe tartozott. Ezt a hatáskört Magyarországon — a SZÍVÓS Imre vándorkönyvébe nyomtatott tájékoztatás szerint — a rendezett tanáccsal bíró városokban a tanács, különben pedig a szolgabírák gyakorolták. A galíciai mesterlegénynek akkor, ha külföldre, tehát a Habsburg uralom alatt álló területeken kívüli országba kívánt vándorolni, vándorkönyvének a kerületi elnök (Kreisprasident), vagy a helytartó (Statthalter) által való láttamozását (Vidirung) kellett kérnie. A magyarországi mesterlegénynek a külföldre vándorlási szándéka esetében a m. kir. Helytartótanács által történő láttamozás volt szükséges. A galíciai hatóságok részére az 1850-es években készített vándorkönyv-nyomtatványba nyomtatott szövegek szerint a könyv vándorkönyv. A magyarországi hatóságok részére készített abban a nyomtatványban, amelynek egyik darabja felhasználásával állították ki Szivós Imre vándorkönyvét, a könyvet hol ,,munkakönyv"-nek, hol „vándorvagy munkakönyvinek nevezik. Ez utóbbi az előírt vándorlási idő meglétének igazolására szolgáló okmánynak az 1851. évi Ideiglenes Iparrendtartás által „munka(vándor-) könyv"-ként (:Arbeits- (Wander-) Buch:) említésére emlékeztet. A külföldre vándorláshoz szükséges láttamozásnak a Szivós Imre vándorkönyvébe nyomtatottak szerint a m. kir. Helytartótanács hatáskörébe tartozásáról adott tájékoztatás hozzásegít e vándorkönyv-nyomtatvány előállítási idejének, ha nem is évpontosságú, de legalább időspaciumban történő megállapításához. A „vándor- vagy munkakönyv" szóhasználat és a könyvbe nyomtatott tájékoztatások tartalmának Magyarországon 1851. április 1. előtt kiállított vándorkönyvekben olvasható tájékoztatások tartalmától való részbeni eltérése folytán egyértelmű, hogy Szivós Imre vándorkönyvét 1851. április 1-е utáni időben nyomtatták. A külföldre vándorláshoz szükséges láttamozási hatáskörnek a m. kir. Helytartótanácshoz tartozásáról adott tájékoztatás folytán pedig azt kell megállapítanunk, hogy a nyomtatvány 1860. október 30-a után készült. Ez az a nap, amikortól kezdve a magyar koronaországi öt Helytartósági Osztály összevonásával 1860. július 1-ével — budai székhellyel — létrejött cs. kir. Helytartóság (K.K. Statthaltereifür Ungarn) már mint m. kir. Helytartótanács működött. Szivós Imre vándorkönyvét 1865. április 18-án állították ki. Az ehhez felhasznált nyomtatvány tehát 1860. október 30. és 1865. április 18. közötti időspaciumban készült. Sietünk megjegyezni, hogy ugyanakkor ez a nyomtatvány nem azonos az 1860. május 1-én hatálybalépett Iparrendtartással rendszeresített munkakönyvnek e jogszabály függelékében meghatározott nyomtatványával. e) A vándorkönyvnek a kiállítás utáni bejegyzésekre szolgáló lapjain Szivós Imre inaséveiről és felszabadítása-