Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Rózsa Miklós: Vándorkönyvek a nagykanizsai Thúry György Múzeumban (A vándorkönyvek típusai, rendeltetésük és forrásértékük Magyarországon)

242 Rózsa Miklós a lakhelyet és van rovat a vallás feltüntetéséhez is. Nincs azonban kijelölt hely az illetőségi helység beírásához. A személyi adatokat a valamennyi bel- és külföldi hatósághoz intézett megkeresésnek a lembergi nyomdában előállított vándorkönyvben levővel azonos tartalmú szövege követi. Ez alatt van az előnyomtatott szöveg a vándorkönyvet kiállító szerv neve, a kiállítás helye és ideje bejegyzésére. Ez után olvasható egy kivonat az 1828. december 13-i 24795/4006 számú circulareből, amely 6 pontba foglaltan ad tájékoztatást a vándorkönyv használatának szabályairól. Ezek szerint. Az 1. pont megegyezik a Roland-féle vándorkönyvbe írt tájékoztatás 3. pontjával. A 2. pont mind a bel-, mind a külföldi utazások esetére arra hívja fel a figyelmet, ami eddig az egyik vidékről (Provinz) a másikba, valamint a külföldre utazáshoz szükséges útlevelek vonatkozásában elő volt írva. Változatlanul fennmarad az eddigi hatóságok láttamozási jogköre és kötelessége. A 3. pont tartalmazza a vándorlegénynek a vándorkönyv hatóságok előtti felmutatási kötelezettségét, valamint hatóságoknak a kijelölt útvonal megtartásának ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségét. A 4. pont a vándorkönyv betelése, az 5. pont pedig a vándorkönyv elvesztése esetén követendő eljárást az eddig tárgyalt vándorkönyvekbe nyomtatottakkal egyezően ismerteti. A 6. pont arra hívja fel a figyelmet, hogy a vándorkönyv meghamisítása csalás bűncselekményeként került elbírálásra és büntetésre. Végül megjegyzésre kerül, hogy a REICHSGESETZ UND REGIERUNGS-BLATT 1850. évi ХХП. darabjában 50. sz. alatt kihirdetett 1850. február 9-i patens szerint a vándorkönyv kiállításáért 6 váltó krajcár illetéket kell fizetni. A Tirolban használatos vándorkönyv-nyomtatványba nyomtatott tájékoztatás, amint látjuk, sokkal szűkebb tárgykörű, mint a másik koronaországban, a Galíciában használt. A tájékoztatás szövegét követően jegyezték be Johann Haas vándorkönyvébe, hogy korábbi vándorkönyve hivatalos levélváltással történt megállapítás szerint tönkrement. E bejegyzés alatt található e bejegyzésnek, egyben a könyv kiállításának keletje, a kiállító aláírása és egy ,,K. K. Bezirksamt Glurns"*

9 köriratú fekete színű bélyegzőlenyomat. Az ismertetettek szerint lett a vándorkönyv-nyomtatványból Johann Haas vándorlásának folytatásához szükséges, s személyazonosságának megállapítására szolgáló második útiokmány. e) Az okmány létrejötte után az üres lapokra fokozatosan került bejegyzések közül az első 1856. január 26-áról való. E szerint a brixeni

90 Kreis Behörde (Kerületi hatóság) egy évi időtartamra engedélyezte Johann Haasnak a es. kir. osztrák koronaországokban és a német szövetségi államokban (deutsche Bundestaaten)

91 való vándorlást. Felhívta azonban figyelmét, hogy amennyiben porosz királyi államokba kíván menni, ehhez a porosz királyi követségtől vízumot kell kérnie. A további 8 bejegyzés csak a vándorkönyv láttamozásra bemutatását igazoló járási hivatali és rendőrhatósági bejegyzés. Ezek szerint Haas két hónapon át csak vándorolt egyik helységből a másikba, de nem állott munkaviszonyban. Úgy látszik megelégelte ezt a St. Pölten-i Járási Hivatal, mert azzal jegyezte be Haas Bécsbe távozását, hogy munkahely keresésére is kötelezte. A bécsi Polizey Direction Mohácsra utazásra jogosító bejegyzést vezetett a könyvbe, mégpedig erre szolgáló szövegű bélyegző felhasználásával. A következő bejegyzés az eddig megismertekkel szemben teljesen újszerű: meg nem nevezett szerv nevében egy olvashatatlan aláírású személy villányi 1856. augusztus 23-i kelettel azt igazolja, hogy a vándorkönyv tulajdonosa annak utolsó láttamozásakor (hogy ez mikor és hol történt, a bejegyzésből nem tűnik ki) a Mohács—Pécs közötti vasútnál

92 dolgozott, és egészségesen távozott. A pécsi Polgármesteri Hivatal által 19 nappal később beírt igazolás szerint a pécsi kórházban 8 napig betegként kezelés alatt állott. A bejegyzés azzal zárul, hogy a vándorkönyv tulajdonosa hova távozik. Ez az utolsó bejegyzés 1856. szeptember 11-i keletű. f) Haas e vándorkönyvében nincs a vándorút alatt katonai hatóság által történt ellenőrzéséről szóló bejegyzés. Ugyancsak nincs a hadkötelezettség teljesítésével összefüggésben polgári közigazgatási szerv által tett bejegyzés sem. (Haas a vándorkönyve kiállításakor már 33 éves volt.) D) Mind Roland, mind Haas vándorkönyvében a láttamoztatások megtörténtét igazoló bejegyzések aláírásai — egy kivétellel — olvashatatlanok. Az aláírók sem mindegyike tüntette fel rangját. Az aláírások mellett zöld vagy fekete színű bélyegzőlenyomatok vannak. Viaszpecsétet csak a zalaegerszegi szabócéh nótáriusa alkalmazott. V. A vándorlási kötelezettség megszűnését követő idő alatt kiállított vándorkönyvek részletes vizsgálata 1. A mesterlegények vándorlási kötelezettsége az 1859. december 20-i pátenssel kiadott Iparrendtartás 1860. május 1-i hatálybalépésekor megszűnt és hatályba léptek az Iparrendtartással rendszeresített munkakönyvre vonatkozó rendelkezések.

93 A vándorkönyvekről az Iparrendtartás rendelkezést nem tartalmaz. Ugyanakkor a Thúry György Múzeum gyűjteményébe 5 db olyan vándorkönyv tartozik, amelyeket az 1860. május 1-ét követő időben adtak ki, majd használtak rendszeresen fel.