Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Rózsa Miklós: Vándorkönyvek a nagykanizsai Thúry György Múzeumban (A vándorkönyvek típusai, rendeltetésük és forrásértékük Magyarországon)

Vándorkönyvek a Nagykanizsai Thúry György Múzeumban 229 1829. július 21-i 19271/1829. sz. rendeletével a Helytartótanács a fenti c) pont szerinti taksát 1 váltó forintban állapította meg. Egyben tájékoztatást adott a Helytartótanács a törvényhatóságoknak, hogy a vándorkönyv-nyomtatványok Budán ,,az Universitas könyvnyomtató Intézetében igen mértékletes áron megszerezhetők". 2. A 21080/1816. sz. helytartótanácsi rendelet bevezetőjében írtakból érzékelhetően a vándorkönyv rendszeresítésében nagyobb szerepet játszott azoknak a visszaéléseknek a megszüntetésére törekvés, amelyeknek a mesterlegények, amikor mesterré kívántak lenni, a céhek részéről ki voltak téve, mint az indokolásban előbbre helyezett másik törekvés: a céheknél megkívánt jó rend behozatala. Ez a fogalmazás felveti a kérdést, hogy milyen rendellenességek megszüntetésének alkalmas eszközeként ígérkezett a vándorkönyv? Ugyanakkor: egyfelől abból a rendelkezésből, mely szerint a legény vándorlása alatti egyes munkaviszonyokról a vándorkönyvbe ugyanazt kellett bejegyezni, amit a legény egyes kundschaftjaiba, másfelől az ismertetett későbbi rendeletekből egyértelmű, hogy a vándorkönyvvel elérni kívánt cél Magyarországon is azonos volt a Kundschaft annak idején történt bevezetésének céljával. A vándorkönyvnek is az volt a rendeltetése, mint a Kundschaft-пак: a mester-legények vándorlása közbiztonsági, közrendészeti, s e mellett iparigazgatási szempontból való ellenőrzéséhez használt eszköz volt. A két okmány közötti különbségek egyike az volt, hogy a vándorkönyv alkalmasabb volt az azt felmutató személyazonosságának megállapítására, mert tulajdonosának több személyi adata szerepelt benne, mint a kundschaftokban (s ha tudott írni, akkor aláírása is, ami fokozta a személyazonosság megállapításának lehetőségét). A másik különbség, hogy a kundschaft csak egy munkaviszonyról tájékoztatott, ezzel szemben a vándorkönyv azt az előnyt nyújtotta, hogy valamennyi munkaviszonyról szóló igazolás és a vándorlás alatti valamennyi hatósági ellenőrzés bejegyzése folytán azonos iratban volt figyelemmel kísérhető a mesterlegény vándorlásának iránya, az egyes helységekben időzése, munkavállalásainak helye, időtartama és az ez alatti magatartása. Aki végignézett egy vándorkönyvet, többet tudott meg belőle annak tulajdonosáról, mint a kundschaftjaiból, — még akkor is, ha ezekből több is állt azonos helyen és időben rendelkezésre. 3. Felvetődhet a kérdés, mi az oka annak, hogy a vándorkönyvnek, mint iratfajtának Magyarországon 1816-ban történt rendszeresítése utáni időből is maradtak fenn vándorló mesterlegényeknek magyar céhek által adott kundschaftok. A kérdés megválaszolásakor abból kell kiindulni, hogy csak 1829-ben került sor oly normatív szabály kiadására, mely szerint a vándorkönyv alkalmas a kundschaftok helyett a vándorlásban töltött évek bizonyítására.

46 Arra — érthető okból — nem volt módunk, hogy számbavegyük, mely céhek és összesen hány kundschaftot állítottak ki a vándorkönyv 1816. évi rendszeresítése után. Rendelkezésünkre áll azonban kundschaftokról a mi vizsgálódásunk tárgykörétől teljesen eltérő célból készült két adatgyűjtemény, amelyek annál fogva, hogy az egészhez viszonyítva csak részleges adatokat tartalmaznak, s így a belőlük levonható következtetések csak megközelítő pontosságú érzékelésére adnak lehetőséget, a következtetéseket azonban alkalmasnak látjuk a valóság megközelítésére, legalábbis a tendenciák észlelésére. A bécsi Tischlerinnung történeti iratgyűjteményében az 1804—1825 évekből 39 magyarországi helységben kiállított 106 db kundschaftot őriz. Ezek közül az 1817—1825 évekből 20 (19%) való, amelyeket 15 helységben állítottak ki.

47 A 20 Kundschaftból 14 (70%) kelt 1817—1819-ben. A 106 Kundschaftnak az előbbiek szerinti megoszlása azt mutatja, hogy a vándorkönyv 1816. évi bevezetését követő 3 évben még viszonylag szélesebb körben nem tudatosodott Magyarországon a vándorkönyv kundschaft-ot helyettesítő funkciója, de volt olyan asztalos céh, amely még közel egy évtized múlva is állított ki kundschaftot (1824-ben a zimonyi, 1825-ben az iglói).

48 Budapest régi látképeit bemutató mű szerint az 1763—1824. évekből Budán vagy Pesten kiállított 28 db olyan kundschaft és kundschaft-nyomtatvány ismeretes, amelyeket budai vagy pesti látkép díszít. Ezek között is vannak 1816-nál később kiállítottak, így 1824-ből való is.

49 Ha még oly jelentős városokban, mint Buda, Pozsony és Győr is állítottak ki még 1816 után is kundschaftot, amintez a most említett két forrásunkból kitűnik, akkor nem szabad csodálkozni azon, hogy a forgalomtól távolabb eső, s így eseményekről, változásokról bizonyára csak később értesülő Sümeg városának szabó céhe még 1829-ben is adott kundschaftot, mégpedig a saját szervezete részére nyomtattatott és szövegével ezt igazoló — magyar nyelvű — űrlap felhasználásával. Volt céh, mégpedig éppen egy Zala vármegyei, a kiskomáromi

50 takács céh, amely még 1842-ben is adott ugyancsak saját részére készíttetett olyan űrlap kiállításával kundschaftot, amelyen a mezőváros látképe van.

51 Az ismertetett adatok azt igazolják, hogy a vándorkönyv a bevezetése után még két évtizedet meghaladóan sem szorította ki a kundschaftot. Arra a kérdésre, hogy az ilyen kundschaft szerinti munkaviszonyról a kundschaft adásával egyidejűleg az azt adó céh a vándorkönyvbe is írt-e be bizonyítványt, csak akkor lenne mód válaszolni, ha annak a mesterlegénynek, aki a kundschaftot kapta, a vándorkönyve is fennmaradt, és az a kutatás során ismertté, s az egybevetés céljára rendelkezésre állóvá válik. 4. A további kutatásra váró feladat annak felderítése, mely hatóságok és milyen megállapításai, milyen tényekről érkezett jelentések, a politikai, társadalmi és közbiztonsági viszonyok mely adottságai és jelenségei, mely külföldi előképek és milyen hivatalnoki megítélések késztették a Helytartótanácsot 1816-ban arra, hogy a vándorköny-