Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)
Közlemények - Rózsa Miklós: Vándorkönyvek a nagykanizsai Thúry György Múzeumban (A vándorkönyvek típusai, rendeltetésük és forrásértékük Magyarországon)
228 Rózsa Miklós dorkönyvvel ellátniok, 36 Schleswig-Holsteinban pedig csak 1830-ban vezették be a vándorkönyvet. 37 A németországbeli mesterlegények XIX. századi helyzetét vizsgáló társadalomtörténeti művében Hartwig Bopp azt a megállapítást teszi, hogy a vándorkönyvnek a Kundschaft helyett történt rendszeresítése következtében a vándorló legény az egész országot átszövő háló fogságában volt, melynek szűk lyukain nem könnyen tudott átbújni. Ha pedig nem volt vándorkönyve, eleve csavargóként kezelték. Vándorkönyvnek — ezt elkerülendő — igénylésével viszont alávetette magát a rendészeti hatóságoknak, mert a vándorkönyvek kiállítása ezek hatáskörébe tartozott. Ezek viszont ettől kezdve szemmeltartották. Akárhol vállalt munkát, köteles volt a rendőrhatóságnál a vándorkönyvvel be- és kijelentkezni. Azt, hogy ilyenkor pl. a bécsi Rendőrigazgatóságon milyen sorsa volt, azt Bopp egy egykorú műből idézett megállapítással illusztrálja. Eszerint: ,,Az aki egyszer a bécsi Rendőrigazgatóságon egy délelőtt járt, jól fog emlékezni, hogy hány száz vándorlegény zsúfolódott össze egy szűk folyosón, s volt kénytelen a vándorkönyvére várni, miközben a rendnek egy őre karddal vagy bottal a kezében, mint egy rabszolgahajcsár felügyelt rájuk." 38 II. A vándorkönyv rendszeresítése és használata Magyarországon 1. 1816. június 16-án 21.080 sz. alatt a m. kir. Helytartótanács a következőket közölte a törvényhatóságokkal: ,,A Czéheknél megkívántató jó rendnek behozatala végett, de azért is: hogy ama rendetlenségek, visszaélések, és faggatások, mellyeknek a' Mester-Legények akkor, midőn Mesteri állapotra kivannak jutni, a' Czéhek által gyakorta kitétetnek, — elhárittassanak: Ő Felsége' Parancsolatjából meghagyatik: hogy minden Czéheknél vándorló Könyvecskék, mellyekben nyilván föl kelletik jegyezni: hogy a' Mester-Legény hol, mikép, és meddig dolgozott? 's azon idő alatt mikép viselte légyen magát? — hozatassanak bé; — mely Kegyelm[es] Kir[ályi] Rendelés olly meghagyással közöltetik a' Törvényhatóságokkal, hogy a' hoz képest a' kebelőkben levő Czéheknél szükséges rendeletiket megtegyék." 39 E rendelet nem tesz említést arról, hogy a vándorkönyv rendszeresítése folytán céhbeli bizonyítványok és útlevél is szükségesek-e? Egy 1816. évi rendelet szerint, amely több ugyanilyen tárgyúnak a megismétlése, az osztrák örökös tartományokon kívüli országokba vándorolni kívánó mesterlegénynek a Helytartótanácstól vagy a Magyar Udvari Kancelláriától útlevelet kell kérnie. 40 Hasonlóképpen rendelkeznek későbbi rendeletek is. 41 Az 1826. évi 22.491. sz. rendelet kifejezetten megmondja, hogy a vándorkönyvet útlevél helyett elfogadni nem lehet. 42 1829. április 15-i kelettel adja ki a Helytartótanács azt a rendeletet, mely első ízben tesz említést arról, hogy a vándorkönyvek a jövőben útlevélként is fognak szolgálni. Ugyanebben a rendeletben olvasható az is, hogy a vándorkönyv az az előtt szokásban volt céhbeli bizonyságlevelek (Kundschaft) helyett, avándorlásbantöltöttévekbizonyítására alkalmas. A Helytartótanács visszautalva az 1826. március 28-i 8369/1826. sz. rendeletére, mely szerint a vándorkönyvnyomtatványokat a nyomdászok csak az illetékes törvényhatóság által meghatározott számban, s saját nevük, mint előállítók nevének feltüntetésével nyomtathatják, s csak a törvényhatóságoknak adhatják el, 43 felhívta a törvényhatóságokat, gondoskodjanak arról, hogy a nyomtatványokba nyomtassák bele a következőket: a) Az olyan külföldi mesterlegények, akiknek vándorkönyve nincs, „tartoznak Inasi felszabadulásukról vagy a' Czéhtül kapott bizonyító Leveleket Kundschaftiokat a' leg közelebbi határhelyen levő Törvényhatóságnak általadni, és azok helyett magoknak Vándorló Könyvecskéket, mellyekbe az említett Bizonyság leveleket feljegyezni kelletik, adatni". b) Az olyan mestert, aki mesterlegényt vándorkönyv nélkül felfogad, keményen meg kell büntetni. c) A vándorkönyv kiadásáért mérsékelt, tehát csak a nyomtatásért és bekötésért, nem különben az aláírásért és pecsétért való taksát lehet szedni. d) Minden legény akkor, amikor szolgálatba lép, köteles vándorkönyvét a mesterének megőrzésre átadni. Szolgálatából kilépésekor pedig azt magához veheti, s a mester köteles abban a munkaviszony idejét elismerni, s a legény ügyességéről, serénységéről és magaviseletéről bizonyságot tenni. e) Ha a vándorkönyv a törvényhatóságok bejegyzésével (Visa) és egyéb bizonyítványokkal megtelne, a legénynek új vándorkönyvet kell adni, a korábbinak folytatásaként. f) Ha a legény a vándorkönyvet elvesztené, köteles ezt azon törvényhatóság tisztviselőjének, ahol elvesztette, bejelenteni, az pedig köteles a szükséges vizsgálatot, amennyiben lehetséges, megtenni, és hogy ha a legény előadását megalapozottnak találja, a könyv elvesztéséről bizonyítványt adni, amelynek ellenében a legény azon törvényhatóságtól, amely az eredetit kiadta, másolatot kaphat. g) Az olyan mesterlegénynek vándorkönyvét, aki valamely rendellenességet, vagy olyan vétket követett el, amely büntetést von maga után, minekutána azt kiállotta, részére vissza kell adni. 44 Még a 2355/1825. sz. rendelet 45 alapján azt is bele kellett nyomtattatni a vándorkönyvbe, hogy „az a' ki az illyes Könyvetskét érdekesebb részeiben meghamisítani bátorkodna, mint nyilvánvaló csalárdságnak elkövetője, keményen meg fog fenyítetni".