Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Rózsa Miklós: Vándorkönyvek a nagykanizsai Thúry György Múzeumban (A vándorkönyvek típusai, rendeltetésük és forrásértékük Magyarországon)

228 Rózsa Miklós dorkönyvvel ellátniok, 36 Schleswig-Holsteinban pedig csak 1830-ban vezették be a vándorkönyvet. 37 A németországbeli mesterlegények XIX. századi hely­zetét vizsgáló társadalomtörténeti művében Hartwig Bopp azt a megállapítást teszi, hogy a vándorkönyvnek a Kund­schaft helyett történt rendszeresítése következtében a ván­dorló legény az egész országot átszövő háló fogságában volt, melynek szűk lyukain nem könnyen tudott átbújni. Ha pedig nem volt vándorkönyve, eleve csavargóként ke­zelték. Vándorkönyvnek — ezt elkerülendő — igénylésé­vel viszont alávetette magát a rendészeti hatóságoknak, mert a vándorkönyvek kiállítása ezek hatáskörébe tarto­zott. Ezek viszont ettől kezdve szemmeltartották. Akárhol vállalt munkát, köteles volt a rendőrhatóságnál a vándor­könyvvel be- és kijelentkezni. Azt, hogy ilyenkor pl. a bé­csi Rendőrigazgatóságon milyen sorsa volt, azt Bopp egy egykorú műből idézett megállapítással illusztrálja. Esze­rint: ,,Az aki egyszer a bécsi Rendőrigazgatóságon egy dé­lelőtt járt, jól fog emlékezni, hogy hány száz vándorlegény zsúfolódott össze egy szűk folyosón, s volt kénytelen a vándorkönyvére várni, miközben a rendnek egy őre kard­dal vagy bottal a kezében, mint egy rabszolgahajcsár fel­ügyelt rájuk." 38 II. A vándorkönyv rendszeresítése és használata Magyarországon 1. 1816. június 16-án 21.080 sz. alatt a m. kir. Helytartó­tanács a következőket közölte a törvényhatóságokkal: ,,A Czéheknél megkívántató jó rendnek behozatala végett, de azért is: hogy ama rendetlenségek, visszaélések, és fag­gatások, mellyeknek a' Mester-Legények akkor, midőn Mesteri állapotra kivannak jutni, a' Czéhek által gyakorta kitétetnek, — elhárittassanak: Ő Felsége' Parancsolatjából meghagyatik: hogy minden Czéheknél vándorló Köny­vecskék, mellyekben nyilván föl kelletik jegyezni: hogy a' Mester-Legény hol, mikép, és meddig dolgozott? 's azon idő alatt mikép viselte légyen magát? — hozatassanak bé; — mely Kegyelm[es] Kir[ályi] Rendelés olly meghagyás­sal közöltetik a' Törvényhatóságokkal, hogy a' hoz képest a' kebelőkben levő Czéheknél szükséges rendeletiket meg­tegyék." 39 E rendelet nem tesz említést arról, hogy a vándorkönyv rendszeresítése folytán céhbeli bizonyítványok és útlevél is szükségesek-e? Egy 1816. évi rendelet szerint, amely több ugyanilyen tárgyúnak a megismétlése, az osztrák örökös tartományokon kívüli országokba vándorolni kívánó mes­terlegénynek a Helytartótanácstól vagy a Magyar Udvari Kancelláriától útlevelet kell kérnie. 40 Hasonlóképpen ren­delkeznek későbbi rendeletek is. 41 Az 1826. évi 22.491. sz. rendelet kifejezetten megmondja, hogy a vándorköny­vet útlevél helyett elfogadni nem lehet. 42 1829. április 15-i kelettel adja ki a Helytartótanács azt a rendeletet, mely első ízben tesz említést arról, hogy a ván­dorkönyvek a jövőben útlevélként is fognak szolgálni. Ugyanebben a rendeletben olvasható az is, hogy a ván­dorkönyv az az előtt szokásban volt céhbeli bizonyságlevelek (Kundschaft) he­lyett, avándorlásbantöltöttévekbizonyítá­sára alkalmas. A Helytartótanács visszautalva az 1826. március 28-i 8369/1826. sz. rendeletére, mely sze­rint a vándorkönyvnyomtatványokat a nyomdászok csak az illetékes törvényhatóság által meghatározott számban, s saját nevük, mint előállítók nevének feltüntetésével nyom­tathatják, s csak a törvényhatóságoknak adhatják el, 43 fel­hívta a törvényhatóságokat, gondoskodjanak arról, hogy a nyomtatványokba nyomtassák bele a következőket: a) Az olyan külföldi mesterlegények, akiknek ván­dorkönyve nincs, „tartoznak Inasi felszabadulásuk­ról vagy a' Czéhtül kapott bizonyító Leveleket Kundschaftiokat a' leg közelebbi határhelyen levő Törvényhatóságnak általadni, és azok helyett magok­nak Vándorló Könyvecskéket, mellyekbe az említett Bizonyság leveleket feljegyezni kelletik, adatni". b) Az olyan mestert, aki mesterlegényt vándor­könyv nélkül felfogad, keményen meg kell büntetni. c) A vándorkönyv kiadásáért mérsékelt, tehát csak a nyomtatásért és bekötésért, nem különben az alá­írásért és pecsétért való taksát lehet szedni. d) Minden legény akkor, amikor szolgálatba lép, köteles vándorkönyvét a mesterének megőrzésre átadni. Szolgálatából kilépésekor pedig azt magához veheti, s a mester köteles abban a munkaviszony ide­jét elismerni, s a legény ügyességéről, serénységéről és magaviseletéről bizonyságot tenni. e) Ha a vándorkönyv a törvényhatóságok bejegy­zésével (Visa) és egyéb bizonyítványokkal megtelne, a legénynek új vándorkönyvet kell adni, a korábbinak folytatásaként. f) Ha a legény a vándorkönyvet elvesztené, köteles ezt azon törvényhatóság tisztviselőjének, ahol el­vesztette, bejelenteni, az pedig köteles a szükséges vizsgálatot, amennyiben lehetséges, megtenni, és hogy ha a legény előadását megalapozottnak találja, a könyv elvesztéséről bizonyítványt adni, amelynek ellenében a legény azon törvényhatóságtól, amely az eredetit kiadta, másolatot kaphat. g) Az olyan mesterlegénynek vándorkönyvét, aki valamely rendellenességet, vagy olyan vétket köve­tett el, amely büntetést von maga után, minekutána azt kiállotta, részére vissza kell adni. 44 Még a 2355/1825. sz. rendelet 45 alapján azt is bele kellett nyomtattatni a vándorkönyvbe, hogy „az a' ki az illyes Könyvetskét érdekesebb részeiben megha­misítani bátorkodna, mint nyilvánvaló csalárdságnak elkövetője, keményen meg fog fenyítetni".

Next

/
Oldalképek
Tartalom