Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)
Közlemények - Molnár László: A lenti vár üvegleletei
180 Molnár László XVII. század elejére, valamint a XVII. század közepére, a Nádasdyak birtoklása idejére datálják (TAKÁCS 1907.639). Ezt a már említett,,üvegtányérok" és a még nem említett hatszög alakú sík ablakszemek tanúsítják. Első ránézésre az elkőkerült üvegtöredékek három csoportra oszthatók. Két csoportra kor szerint. Azon belül az egyik még minőség — a kidolgozás minősége — szerint is kétfelé sorolható. Az építkezések üvegtárgyai után nézzük a berendezési tárgyakat. Ha az előzőekben az üvegeket két, illetve három csoportba soroltuk, itt ezt még tovább kell bontani, újabb három csoportra. Az elsőbe a legkezdetlegesebb kivitelűeket — feltételezhetően hazai készítményeket — vettük. A másodikba a mívesebbeket, melyek Európában bárhol készülhettek, akár itthon is. Végül a harmadikba a velencei üvegeket, mint akkor legrangosabbakat. Az első csoportba tartoznak az egyszerű hengeres testű poharak. A másodikba soroltuk a díszített, figurális talpas poharakat, amelyekről azt írtuk, hogy bárhol készülhettek. Ez így igaz, hisz a XVII. század közepén már erőteljesen kibontakozott a német, a cseh üvegipar és fejlődött az osztrák és a hazai üveggyártás is (ibid.). A szakirodalom azt tartja, hogy hazai üveggyártásunk csak a XVII—XVni. század fordulóján zárkózott fel a kor színvonalára. Ennek viszont ellent mond, hogy hutaépítő, alapító főuraink a fejlett üvegiparral rendelkező országokból hozatták az üvegműveseket. Bizonyára nem is a legrosszabbakat. Talán azért félünk elfogadni a mívesebb darabokat hazainak, mert nem ismerjük megbízhatóan ezeknek a hutáknak a termékeit, vagy a forma alapján külföldinek véljük — vélhetjük, hisz a mester legtöbbször külföldről hozta tudását. A harmadik csoportot szemlélve a forma finomsága, az anyag tisztasága az, amely szembeötlő. Ezek is poharak: talpas és ún. szárnyas poharak, illetve kancsók töredékei (BORSOS 1974.50). A forma alapján azonosíthatók a XVI. századból ismert velencei üvegtípusokkal. Az anyag tökéletes tisztasága nem hagy kétséget, hogy valóban azok is. Talán végső biVÁNDOR 1979 Vándor László:/! lenti vár 1976—78. évi ásatásának eredményei, Zalai Gyűjtemény 12. Zalaegerszeg, 1979. 75-88. KATONA 1959 Dr. Katona János: A füleki vár XV—XVII. sz.-i emlékei. Régészeti Füzetek 1959. II. 4. 38. zonyságot egy laboratóriumi vizsgálat hozhatna, de ezt ma nálunk még nehéz megoldani. Egyrészt kevés a vállalkozó a vizsgálatok elvégzésére, másrészt kevés az olyan régész — talán nincs is —, aki féltett leletét, akár részben, akár egészben könnyű szívvel odaadná, hogy a vizsgálat során apróra zúzzák. Ezt már csak szakmai indokból sem teheti. Pedig a készítés helyének pontosabb meghatározásához vinné közelebb e terület kutatóit. Hogy kerültek ide ezek az üvegek? Hozhatták is — tudjuk, hogy az egyik Nádasdy ős, Tamás is foglalkoztatott üvegeseket háza építtetésénél, de ajándékba is kaphatták. (TAKÁCS 1907.633.) (Az üveg pedig igencsak becses ajándék volt még ekkor.) Közvetítő is akadhatott, aki a vételt intézte. Közismert, hogy a Nádasdyakkal szoros kapcsolatot tartó Zrínyiek birtoka Velencéig terjedt. Az üvegek pusztulása Az üvegtányérok egy részének pusztulása talán véletlen volt. Teljes eltávolításuk mögött azonban a Nádasdyakat kell sejtenünk. A hatszögletű ablaküvegek és a poharak, palackok tömeges pusztulása a Wesselényi-összeesküvés leleplezése után, a résztvevők birtokain császári parancsra megjelenő katonák vandalizmusának — vagy talán a császáriaknak ellenállók védekezésének? — estek áldozatul. Erre ma még nincs egyértelmű válasz. Azt, hogy egyidejű a pusztulás, az egy helyen talált töredékek nagy száma bizonyítja. Ez csak úgy lehetséges, ha egyszerre dobták őket a várárok vizébe. Elképzelhető még az is, hogy a teljes anyag az Eszterházyak birtoklását követően került a várárokba. Ennek ellentmondanak az üvegek, és az a tény, hogy az átépítésekre csak 1712 után került sor. Pusztulásuk a múltat kutató embernek viszont bizonyságul szolgál, hogy az üveg a XVII. században hazánkban is rohamosan előretörve megkezdte ma is tartó, megállíthatatlan diadalútját. TAKÁCS 1907. Takács Sándor: Magyar üveg, magyar üvegesek, Századok, 1907. 639. BORSOS 1974 Borsos Béla: A magyar üvegmüvesség, Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1974. 50. Irodalom:
