Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Szőke Béla Miklós: 7. és 9. századi településmaradványok Nagykanizsán

134 Szőke Béla Miklós 3. Nagykanizsa — Leányvár 1940 táján a lelőhelyen egy ép edény került elő, amit Gerócs Jenő a nagykanizsai Thury György Múzeumnak adományozott. a Sajnos a lelőkörülményekről semmit sem lehet tudni, de az edény méretéből és épségéből következtetve minden bizonnyal sírból származik. Szürkés világosbarna, homokkal és apró, tört kaviccsal soványított, vékony agyagmázzal bevont, ennek ellenére érdes tapintású, kézi korongolt, három hullámvonalköteggel díszített, zömök, nyomott gömbalakú, közepes méretű edény. Pereme enyhén kihajló, széle majdnem vízszintesen levágott, formázófával egy széles hornyot húztak bele. Belül ugyancsak formázófával igyekeztek eltűntetni a hurkás felépítésből származó egyenetlenségeket; sűrűn húzott függőleges bevágások láthatók az edény belsejében. Alján enyhén kiemelkedő, kereszt alakú fenékbélyeg látható, szélén körben enyhén kiperemesedik. A fenékbélyeg keresztjének szárai H: 1,5 cm. Szátm: 14,5 cm, max. Sz: 17,5 cm, Fátm: 10 cm, M: 12,3 cm, Falv: 0,6 cm. (15. kép 1) 4. Nagykanizsa—Práter-domb, Botanikus kert 1972 nyarán a nagykanizsai Mezőgazdasági Főiskola Botanikus kertjében talajrendezési munkák folytak. Ennek során nagy mennyiségű edénytöredék, orsógombok kerültek a felszínre. Ezeket Várhelyi Lajos, a főiskola dolgozója összegyűjtötte és a nagykanizsai múzeumba beszolgáltatta. A leletanyagban kora bronzkori (Somogyvár—Vinkovci kultúra), kelta és római kori, továbbá 9—10. századi és késő középkori edénytöredékek voltak. A leletmentést 1972. aug. 28—szept. 8. között Vándor László végezte el.

13 A lelőhely a Principális csatorna keleti oldalán, a mocsaras ártérből szigetszerűen kiemelkedő É—D irányú homokdomb — a Práter-domb — északi végéhez közel, a Berki erdő északi szélénél található. A dombot keletről a Malom-csatorna kíséri, a rajta átvezető hídon keresztül lehet a városba jutni. A leletmentés idejére a lelőhely nagy részét már beültették, ezért csak a parcellák közötti utakon lehetett kutatóárkokat nyitni. A feltárt objektumok közül három biztosan kora középkori volt. (2/1., 3/1. és a 3/3. objektumok), míg a 3/2., 3/4., 3/5. és 3/6. objektumok, bár leletanyag nem maradt belőlük, az ásatási napló szerint ugyancsak 9—10. századiak lehettek. A 2/3. objektumot nem sikerült már feltárni, de a napló szerint ez is 9—10. századinak bizonyult. Biztosan kora bronzkori a 2/2. objektum, míg a 4/1. objektumban nem volt lelet. A 1. szelvényben, amelyik a 2—4. szelvényektől távolabb északra lett kinyitva, nem volt objektum. (12. kép) 2/1. objektum A 2. és a 3. kutatóárok találkozásához közel, a 2. árok nyugati fala mellett egy kb. 100 cm átmérőjű, 80—100 cm mély, lejtős falú gödör került elő. Betöltésében és a gödör környékén, 20—40 cm mélyen eléggé nagyszámú edény töredék feküdt. A 72 edénydarab legalább 35—40 különböző edényből származik. Főként oldaltöredékek kerültek elő, mindössze 5 perem- és 6 aljrész tartozik a leletanyaghoz. Előbbiek azonban alkalmatlanok arra, hogy az edény formát rekonstruálni lehessen belőlük. Az edénydarabok jól kiégetettek, szürkésbarna, pirosasbarna, ritkábban sötétszürke színűek, többnyire érdes homokkal soványítottak. Az egyik peremrész belsején hullámvonalköteg díszítés látható. Ez egy nagyobb, erősen kihajló peremű, széles szájú fazékból származhat. (Szátm: kb. 20—22 cm.)(15. kép 5) Az alj töredékeken nem volt fenékbélyeg. Az edényoldalakon lévő díszítések variációi a következők: a) a vállon több sávban egymás alatt hullámvonalköteg (pl. 15. kép 4); b) a vállon váltakozva vízszintes- és hullámvonalköteg; c) a nyakhajlatban vízszintes-, a válltörésnél hullámvonalkötegek), majd újra több sávban vízszintes vonalkötegek (pl. 15. kép 6); d) az egész edény oldalán, egymás alatti sávokban csak hullámvonalkötegek; e) az egész edény oldalán, szorosan egymás alatti sávokban vízszintes vonalkötegek; f) az egész edény oldalán egyes hullámvonalak futnak körbe. 3/1. objektum A 3. kutatóárok nyugati végénél, a 2/1. objektumhoz közel egy 150x100 cm-es, sekély gödör feküdt, hossztengelye Ny—

К irányú. Betöltésében két szórvány késő középkori edénytöredék is volt, ezért nem kizárt, hogy az objektum esetleg későbbi korból származik. A 9—10. századi leletek száma sem nagy; mindössze 4 edénydarab került elő. 1. Szürkéspiros, homokkal soványított, vastagabb falú, nagyobb fazék vállrésze; a vállon két mélyen bekarcolt, széles vonaldísz hullámvonalköteget fog közre. Valószínűleg ugyanehhez az edényhez tartozik egy aljdarab is. 2. Feketésszürke, csillámos homokkal soványított, sűrű párhuzamos vonalkötegekkel díszített kisebb edényke oldal és vállrésze. 3/3. objektum (13. kép) Szabálytalanul ovális gödör. H: 520 cm, Sz: 150 cm, M: 75—80 cm, ÉNy—DK hossztengelyű. A gödör északi oldalán háromszögszerűen kiszélesedő padka húzódik, legnagyobb Sz: 80 cm, M: 55—60 cm. Ennek szélénél középtájon, továbbá a keleti oldal közepénél és a DK-i saroknál egy-egy kb. 10 cm-es, négyszögletes cölöplyuk került elő, melyek mintegy 70°-os szögben dőltek a gödör belseje felé. A padka mentén körben, de különösen a keleti oldalnál sok 5—8 cm átmérőjű karólyuk helyezkedett el, melyek valószínűleg szintén az objektum felépítményéhez tartoztak. A gödör betöltésében 35—40 cm mélyen erősen