Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Szőke Béla Miklós: 7. és 9. századi településmaradványok Nagykanizsán

132 Szőke Béla Miklós 1. barnásszürke, részben másodlagosan megégett, kevés homokkal és tört kagylóhéjjal (?) soványított, zsíros tapintású, kissé lyukacsosra égett felületű, kézzel formált, széles szájú fazék perem és vállrésze. A nyaktörésnél mélyen bekarcolt, szabálytalan egyes hullámvonal díszíti. Szátm: 18 cm, max. Sz: 22 cm. (4. kép 8) 2. pirosasbarna, törésében sötétszürke, belül világosszürke, tört kagylóhéjjal soványított, vékony agyagmázzal bevont, kézzel formált nagyobb fazék perem- és vállrésze. (4. kép 7) 3. pirosassárga, kevés tört kagylóval soványított, vastag agyagmázzal bevont, kézzel formált, erősen vállas mély tál felső része. Nyaktörésén és vállán szabálytalanul és sekélyen bekarcolt vízszintes vonalkötegek díszítik. Szátm: 15 cm, max. Sz: 19,5. (4. kép 9) 4—8. legalább további öt nagyobb, kézzel formált fazék oldal töredékei; tört kagylóval sovány ítottak, többékevésbé lyukacsos felületűre égtek.

9 69. objektum 120x100 cm-es, ovális, teknős aljú gödör (M: 65 cm), betöltése igen fekete, faszénszilánkos, téglaszemcsékkel kevert talaj. Kevés 7. századi kerámia került elő belőle. 1. szürkésbarna, törésében fekete, kevés homokkal és növényi magvakkal (?) soványított, kívül agyagmázzal bevont, kissé lyukacsosra égett, kézzel formált kisebb fazék perem- és vállrésze. Szátm: kb. 12 cm, max Sz: 13,5 cm. (6. kép 3) 2. barnásszürke, törésében sötétszürke, durvaszemű homokkal és tört kaviccsal soványított, korongolt fazék oldala. Az érdes tapintású felületbe szabályosan bekarcolt, sekély hullámvonal- és vízszintes vonalkötegek díszítik. (6. kép 4) 3. világos sárgásbarna, belül fekete, tört kagylóval soványított, lyukacsosra égett, kézzel formált, nagyobb fazék díszítetlen oldal töredékei.

10 2. Nagykanizsa—Miklósfa, Mórichely (Cigánykút) Miklósfa déli szélétől mintegy másfél km-re tovább dél felé, a Principális és a Bakónaki patak közös árterének keleti oldalán, a miklósfai halastavak keleti partján, Mórichely-puszta épületeitől közvetlenül nyugatra és északra, egy lankás domboldalon 300—400 m hosszan és kb. 100 m szélesen terül el a lelőhely. Ennek déli végénél három helyen nyitottam szondázó árkokat, olyan pontokon, ahol már a felszínen, a szántásban is nagyobb számú cserepet lehetett találni. Az 1978. június 15—17. között végzett ásatáson két objektumot sikerült feltárni. (7. kép)

11 1. objektum (8. kép 1) Lekerekített sarkú, téglalap alakú gödör, H: 370 cm, Sz: 160 cm (kelet felé kissé összeszűkül: 130 cm), M: 32 cm. Betöltése erősen faszenes, fekete agyagos. DNy-i sarkához közel egy kb. 80 cm átmérőjű foltban kissé jobban lemélyül (M: 35 cm); itt még több faszén, továbbá paticsdarabok is voltak a betöltésben. Viszonylag nagy számban került elő kerámiatöredék, de egyetlen állatcsontot sem találtunk. 1. pirosasbarna, törésében és belül fekete, apró, fehér kaviccsal és kevés homokkal soványított, vastag agyagmázas, kissé zsíros tapintású, kézi korongolású tojásdad fazék felső kétharmada. A nyaktöréstől a has aljáig nyolcfogú, fésűszerű eszközzel mélyen bekarcolt vízszintes vonalkötegek között hullámvonalköteg díszíti az edényt. Szátm: 14,5 cm, max. Sz: 16,5 cm, rekonstruált magassága kb. 20 cm. (9. kép 1) 2. sárgásszürke, törésében és belül kékesszürke, kenődő homoksoványítású, korongolt edény vállrésze — az ún. szürke kerámia helyi változata (?). A mélyen bekarcolt vízszintes és hullámvonal-köteg díszítéseket, melyek egymást váltva borítják az edény felületét, négyfogú, fésűszerű eszközzel vitték fel az edény falára. A váll Sz: kb. 20 cm. Színe és anyaga alapján ugyanehhez az edényhez tartozhat egy aljtöredék is. Fátm: 11 cm. (9. kép 2) 3—10. 15 cserép, mely kb. 8 különböző nagyobb fazékból származó oldal- és aljtöredék. Soványításuk tört fehér kavics ill. kevés homok, némelyik darab lyukacsosra égett felületű ill. kissé zsíros tapintású. Díszítetlenek. 2. objektum (8. kép 2) Lekerekített sarkú, téglalap alakú, meredek falú, egyenes aljú gödör, H: 320 cm, Sz: 120—140 cm, M: 60 cm, ÉNy—DK irányú tengellyel. Északi oldalának középtáján egy 30x40 cm-es kiugrás van (M: 40 cm), hasonlóképpen kiöblösödik a DNy-i saroknál. Betöltése faszenes, fekete agyagos, DNy-i sarkánál egy 150x70 cm-es foltban ez még koncentráltabban jelentkezik és több paticsdarab is van a faszéndarabkák között. A gödör betöltésében nagy számban találtunk edénytöredékeket, de itt sem volt egyetlen állatcsont sem. 1. sárgáspiros, durvaszemű, csillámos homokkal és apró, fehér kaviccsal soványított, több helyen lepattogzó, vékony agyagmázzal bevont, kézzel formált, széles szájú, nagyméretű fazék felső része. Vízszintes vonalkötegek között ferdén behúzott, rövid vonalkötegek díszítik a vállán; a díszítést sekélyen, csak az agyagmázba karcolták be. Szátm: 26 cm, max. Sz: 26,5 cm. (9. kép 8) 2. hasonló színű és anyagú, kézzel formált, nagyméretű fazék felső része. Vállán vízszintes vonalkötegek díszítik. Szátm: 26 cm (9. kép 10) 3. kívül barnásszürke, belül sárgáspiros, kissé csillámos, homokos sovány ítású, kézi korongolású (?) nagyobb fazék vállrésze, amit ferde fésűbeszurkálások díszítenek. (9. kép 7) 4. világosszürke, kékesfehér, apró kavicsos-homokos soványítású, korongolt edény vállrésze — az ún. szürke kerámia helyi változata (?). Felületét gondosan bekarcolt hullámvonalköteg és vízszintes vonalkötegek díszítik. (9. kép 9)