Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)
Vándor László: A kanizsai vár építési korszakainak kérdései
A kanizsai vár építési korszakainak kérdései 11 keleti felét — a 16. századi beépített várat nyugat felé megszélesítették, illetve a vár nyugati oldalán az északnyugati és a délnyugati sarkon állt kisméretű védművek helyén a keleti oldalhoz hasonló nagyméretű olasz bástyákat emeltek. Az ötszögű vár nyugati ék alakú részét széles vizesárokkal leválasztották. Ennek a résznek a vár felöli oldala nem volt megerősítve. A várnak mind a két fele sűrűn beépült, ugyanis a keleti parton lévő várost, melyet Paradeiser 1600-ban felgyújtatott, nem építették újjá, a török időkben a lakosság a vár falai között telepedett meg. A nyugati ék alakú részt a törökök Topráklik külvárosnak nevezték. 73 A vár átformálását Méri István kutatásai is megerősítették. 74 A török idők építkezéseire és általában Kanizsára a török források csak kismértékben állnak rendelkezésünkre. Az adatok csak ennek az átalakulásnak a vázlatát adhatják meg, de az átépítés lehetséges időpontjai azért valószínűsíthetők. Az 1601-es visszavívási kísérlet után nyilván megindult a vár újjáépítése. 1603-ban azonban Kollonics Siegfrid hajdúi felgyújtják a várat, az okozott kár mértékét nem ismerjük. 75 1604 második felében (augusztus 5. után) azonban fontos dokumentum kelt. Lala Mehmed pasa nagyvezér jelenti a szultánnak, hogy „amennyiben Kanizsa felől méltóztatnak érdeklődni (a helyzet a következő): a korábban beterjesztett jelentésnek megfelelően Kanizsát védelmező szolgája, Hasszán pasa vezír a magasságos isten segedelmével a kanizsai várat oly rendkívüli alapossággal megépítette, hogy nem kétséges: a korábbinál sokszorta erősebb és szilár1 Méri István: A kanizsai várásatás Bp. 1988. 2 Á. U. O. VII. 27; 191-192., 469-471.; VIII. 62-63. 3 Á. U. O. VII. 27; VIII. 62-63.; Z. O. I. 162-164. 4 OL. Dl. 37359. IV. Béla 1263. március 19. átiratokban. Közli Szentpéteri I. 410. (1343. sz.) 5 Z. O. I. 113-114.; A. O. I. 164. 6 Z. O. I. 119. 7 Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13—14. századi Magyarországon Bp. 1977. 148. 8 Z. O. I. 164-168. (Fügedi im. 147. elfogadja az 1321. évi hamis adománylevelet is. A. O. I. 626.) 9 Z. O. I. 166. 10 Z. O. I. 161-162. 11 Z. O. I. 161-164. 12 Fügedi. im. 147. 13 Fügedi. im. 148. 14 Méri. im. 29. 15 Méri. im. 64, 36. lbj. 16 Halis István: Zalai Krónika. Nk. 1917. 402-403. 17 Méri. im. 20-31. 18 Balogh Jolán: A magyar renaissance építészet. Mérnöki továbbképző kiadványok. Bp. 1953. dabb lett." 76 Ismét csak a rendelkezésre álló idő bizonyítja azt, hogy Hasszán építkezései csak a védművek kijavítására lehettek elegendőek. A nagyszabású átépítés bizonyosan az 1630-as években ment végbe. Ekkor „sok ezer kocsi kő és mész a messze távolban fekvő Pécs környékéről hozatott." 77 1660-ban tűzvész tört ki az erődítményben. A jelentés szerint a vár és az egész város lángokban állt, bástyái erősen megrongálódtak, sok hadiszer és ágyú elpusztult, sőt a puskaporos torony is felrobbant. Zrínyi Miklós a hírre a vár alatt termett és elvágta a külvilágtól. Csatlakoztak hozzá a többi környező végvárak katonái is. Mivel ez időben egybeesett Várad török ostromával, amely a török erőit lekötötte, jogos remény volt Kanizsa visszaszerzésére. A békét fenntartani kívánó udvar azonban a vállalkozást lefújta. 78 A vár és a város 1664-re teljesen újjáépült. Evlia Cselebi ekkor keletkezett leírása nagymértékben megegyezik a más adatokból nyert képpel, a város épületeiről szóló leírása pedig az 1690-es visszafoglalás utáni adatokkal. 79 A helyszínről kelt tudósítást a sokat vitatott szerző hitelességéről, legalábbis Kanizsa esetében néhány túlzástól eltekintve csak erősíteni tudjuk. Ugyanő a forrás arra, hogy az 1664-es ostrom során elsősorban a Topráklik külváros szenvedett károkat, ezt a nagyvezír rendeletére helyrehozták, mind a falakat, mind a sarokbástyákat újjáépítették. A vár 1690-ben hosszú ostromzár után károsodás nélkül került újra magyar kézre, 80 hogy azután 1702-ben császári utasításra megsemmisüljön. 81 19 Méri. im. 29. 20 Marosi Ernő véleménye a Művészet története Magyarországon Bp. 1983. Szerk.: Aradi Nóra 74. Ez erősíti Búzás Gergely: a visegrádi palota. Valóság 1990/1. 93. 21 Czeglédy Ilona: A diósgyőri vár, Bp. 1988. 22 Marosi im. 73. 23 Magyarországi művészet 1300—1340 között. Szerk.: Marosi Ernő I—II. Bp. 1987. 393. A vonatkozó részt Entz Géza írta. 24 U. O. 508—511. 25 01. Dl. 25463. 26 01. Dl. 11371. 27 Z. O. II. 519-20. 28 Ol. Dl. 36997. 29 Ol. U.et C. 27/55. 30 Dümmerling Ödön: A kismaratoni középkori vár. Soproni szemle 1960/1. 80-87. 31 S. O. I. 394. 32 Dümmerling im. 85. 33 Mon. Vespr. II. 238. 34 Guzsik Tamás — Fehérváry Rudolf: Eltűntnek hitt pálos kolostorhelyek Zala megyében. Z. Gy. 16. 39—42.; Az MTA Művészettörténeti Kutató Csoportjának forráskiadványai XIII. Jegyzetek:
