Zalai Múzeum 3. (Zalaegerszeg, 1991)

Közlemények - Berecz Katalin: Római kori fibulák Zala megyéből I.

Római korifibulák Zala megyéből I. 167 rokban tett megfigyelések szerint a jobb vállra tették tűtar­tójával felfelé. Keltezésükre csoportonként térek ki. 15. A. (Kat. 51=5. kép 10.) Keller l.=Riha 6.5.1.=Tóth 1. típus. A forma 290—380 közé keltezhető (vö. TÓTH, s. a. 32—34.). 75. B. (Kat. 53—54 =6. kép 1.) Keller 3.=Riha 6.5.3.=Tóth 2. típus. A forma 340—360 közé datálható, rontott példányai alapján Pannoniában is gyártották (TÓTH, s. a. 36—38. o.) 15. С (Kat. 55.=6. kép 2.) Keller 3. B.=Riha 6.5.3. B.=Tóth 2. típus. Keltezése megegyezik az előzőével, (vö. TÓTH, s. a. 36—38. o.) 15. D. (Kat. 56—57, 59.=6. kép 3.) Keller 4. A.=Riha 6.5.4. A.=Tóth 2. típus. A forma 350—380 közé keltezhető, nem csak katonai tá­borok temetőiben, hanem polgári településeken is megta­láljuk őket (TÓTH, s. a. 37—38. o.). 15. E. (Kat. 58.=6. kép 4.) Keller 6.=Riha 6.5.6.=Tóth 3. típus. A formát a negyedik század végére keltezik. Díszítésük és aranyozásuk miatt e fibulák rangjelzőek, a Közép-Duna­vidéken elterjedtek (TÓTH, s. a. 40. o.). A hagymafejes fibulák keltezési adatait Keller javarészt pannóniai temetők adatai alapján adta meg (vö. KELLER, 1971,26. skk.), Tóth Endre az utóbbi évek kutatásait össze­gezte (TÓTH, s. a. 30. skk.). Összefoglalás Gyűjteményünk 15 típusra oszlik. Egy részük Pannónia provincia és a környező tartományok területén koncentrá­lódik, illetve itt határozható meg a típusok kialakulása. Ilyen formák a noricumi—pannóniai kétgombos fibulák, a nor-pannon szárnyas fibula, a pannóniai trombitafibula. A Római Birodalom nyugati feléből kerültek ide a drótfibu­lák, a gall szárnyas fibula, az egyszerű gall fibula. Az észa­ki tartományokból eredeztethető a vese alakú áttöréssel dí­szített fedlapú fibula. A pannóniai anyagban ritkább az omega- és csatfibula. A területünkön ismert szériákat gaz­dagítják az egygombos erősprofilú, a térdfibulák, a villás­kengyelű, állat alakú, horogkereszt formájú, csuklós T és hagymagombos fibulák. A fibulák zöménél a tű rugós megoldású, melyet az egyik térdfibulánál, illetve a lófibulánál félig zárt tokban rögzítettek. A csat-omega és T, valamint a hagymagombos fibulák tűjét csuklóval kapcsolták a fibulatesthez. Egyetlen drótból hajlították a 6. és 7. számú fibulát. Öntéssel is ké­szítettek egytagú (a fibulatest, a rugó és a tű egy tagban) pél­dányokat a hajdani kézművesek: a 10—13. számú példá­nyok tartoznak ide. Gyűjteményünk javarészt úgy készült, hogy külön öntötték a fibulatestet, s külön hajlították a ru­gót a tűvel. Vékony lemezből áll az egyik hagymagombos fibula (58. sz.). Eddigi tudásunk szerint a területen csak Za­lalövőn vannak bronzművességre valló bizonyítékok. Az antik Salla központjában kisebb javítóműhely lehetett, er­re utalnak az egyes, már közölt fibulákon megfigyelt önté­si hibák, és egy félkész darab. Ezt támasztja alá egy kisebb bronztárgy öntőmintája is. Az elterjedési térkép 17 lelőhelye közül 8 temető, ahon­nan a fibulák közel fele (46%) származik, 3 telep, ahol a fi­bulák 1/4-ét találták. Összesen 19 kapcsolótű minősült szórványnak (29%). A temetők, telepek rétegtani megfi­gyelései az anyag 3/4-ére vonatkoznak. Ezt használtuk fel a keltezési problémák megoldására. Figyelembe vettük az irodalmi keltezést is, csak ez jelentett fogódzót a noricu­mi—pannóniai kétgombos, a nor.—pannon szárnyas, az egyszerű gall, a vese alakú áttöréssel díszített fedlapú fibu­la, a villás kengyelű, állat alakú, horogkereszt formájú és az omegafibulánál, valamint a hagymagombos fibulák java­részénél. Nem módosította az általánosan elfogadott kelte­zést a gall szárnyas, a térdfibulák, valamint a csuklós szer­kezetű fibulák rétegtani datálása. Érdekes, hogy a drótfibulák, az egygombos erősprofilú fibulák területünkön akkor kerültek használatba, amikor a Birodalom többi vidékén lekerültek a ruhákról. A pannon trombitafibulák általános keltezését jelentősen szűkítik a helyi rétegtani összefüggések. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom