Zalai Múzeum 3. (Zalaegerszeg, 1991)

Közlemények - Berecz Katalin: Római kori fibulák Zala megyéből I.

Római korifibulák Zala megyéből I. 165 A trombita alakú kengyelű, kéttagú, erősprofilú fibulák fedlap nélküli variánsa majdnem biztos, hogy észak-európai eredetű (ALMGREN; 1923, 39. skk.), szabad Germániában nagy számban kerültek elő (ALMGREN; 1923,42. o.). E csoport elterjedési területe a mai Csehszlovákia és Lengyelország (BREN, 1964,254. skk.), Dacia, Noricum, Raetia (PATEK, 1942,24. o.). Pannónia délnyugati városaiból: Emonaból (1 db), Nevidunumból (KOVRIG, 1937, 45. o.) ismert kevés példány belőlük. Szórványosan a szarmata és marcomann területeken is előfordulnak (PATEK, 1942, 24. o.). Formai sajátságai alapján ez a variáns nem keltezhető korábbra, mint az első század utolsó negyede (RIHA, 1979, 80. o.), legkésőbbi réteg datált darabjai a második század második feléből származnak (JOBST, 1975, 4L, 50. Kat. sz.). Az itt közölt példányok nem módosítják ezt a keltezést. 5. C.b. (Kat. 23—25.=3. kép 11., 4, kép 1—2.) Almgren 77.=Kovrig VIII.=Jobst 5B típus." A kéttagú, egygombos, erősprofilú fedlap nélküli, trombita alakú kengyelű fibulák kialakulása majdnem bizonyos, hogy Szabad Germániához köthető (JOBST, 1975, 39. o.). Elterjedési területük Cseh- és Morvaország (PESKAR, 1972,82. o.), Lengyelország, Dacia (Crisan, 1979,85. o.), Noricum (JOBST, 1975,39.). Pannónia északi felén tartották korábban inkább elterjedtnek (KOVRIG, 1937, 17. o. vö. PATEK, 1942,40. o.), újabban kerültek elő délnyugatpannoniai városokból: Singidunumból (BOJOVIC, 1983, T. XVI.: 140—141), Sisciaból (KOSCIEVIC, 1980, XXI: 151—153) és Zalalövőről is ide tartozó darabok (BERECZ, 1989, II. 4. variáns). 6. Pannon trombitafibula (Kat. 26—28=4. kép 3—5.) Almgren 85.=Kovrig VIII.=Jobst 6A=Riha 3.4. típus. A trombita alakú kengyelű fibulák olyan formája ez, amely a Duna-vidéken került elő a legnagyobb számban, itt tételezik föl kialakulásának helyét, s ezért Pannon trombitafibula a neve. Sajátossága a 10—12 menetes rugó, díszítése bekarcolással és filigrándróttal, vagy azt imitáló megoldással. Fő elterjedési területe Pannónia és Noricum (KOVRIG, 1937, XXIX:2—9., vö. PATEK, 1942, XXII:5—10. vö. JOBST, 1975, Kat. 54—55., vö. KOSCEVIC, 1980,156— 169., vö. BOJOVIC, 1983, Kat. 140., 142—144.). Néhány példánya ismert a Rajna-vidékről (BEHRENS, 1954,226.), Svájcból (RIHA, 1979, Kat. 280.), Morvaország területéről (PESKAR, 972, 87. o.), Daciából (POPESCU, 1941—44, Nr. 45.), Dél-Oroszországból (AMBROZ, 1966, Taf. 7,9.). A második századra keltezik általában, ezzel összhangban vannak az itt közölt fibulák időértékei is. 7. Térdfibulák (Kat. 29—39=4. kép 6—11.) A provinciális római térdfibulák e csoportja rugós és rugótokos változatra oszlik. 7. A. (Kat. 29—34.=4. kép 6—7.) Almgren 246—247.=Collingwood V.=Böhme 19. a— h.=Ettlinger 53.=Jobst 13 C—D.=Riha 3.12. típus. A kéttagú, félkör alakú fedlapú és kengyel-keresztmetszetű fibulák a legnagyobb számú csoport a térdfibulákon belül. A katonai öltözék tartozékának tartják (BÖHME, 1972, 19. o.). Pannónia, Noricum területéről feltűnően nagy számban kerültek elő (PATEK, 1942,380 db. vö. Jobst, 1975,65— 66. o.). A környező Barbaricum, Morvaország, Dacia tartomány területén is népszerű ez a forma. A második század elejétől a harmadik század közepéig volt használatban. 7. A.b. (Kat. 35.=4. kép 8.) A félkörös fedlapú térdfibulák háromszög alakú keresztmetszetű csoportja ez. Pannónia északi részén és a Borostyánkő-út mentén fordulnak elő nagyobb számban. 7. A.c. (Kat. 36—38.=4. kép 9—10.) A félkörös fedlapú fibulák trapéz alakú keresztmetszetű csoportja ez. Pannónia déli részére jellemző forma. 7.B. (Kat. 39.=4.képll.) Almgren 245.=Böhme 21. típus. A pannóniai anyagban ritkább ez a kéttagú, háromszög alakú keresztmetszetű kengyelű, félkör alakú keresztmetszetű, rugótokos változat. Nyugat-Pannoniában fordul elő nagyobb számban. 8. Vese alakú áttöréssel díszített fedlapú fibula (Kat. 40=5. kép 11.) Almgren 188.=Böhme 22.d.=Ettlinger 55.=Riha 3.13. típus. Provinciális római eredetű ez a forma (ALMGREN,. 1923,88—89. o.). A felső-germaniai—raetiai limesen igen sok változatuk került elő nagy számban (Böhme, 1972,59. o.), míg a polgári jellegű lelőhelyek anyagából szinte teljesen hiányoznak. így az Aintoninus-kor katonai viseletéhez tartozhattak (RIHA, 1979,86. o.). szórványosan előfordul a Római Birodalom területén, Afrika (GERHARZ, 1987, 114—118.), Gallia, Pannónia leletanyagában is (vö. VADAY, 1981,65. skk.). Az itt közölt példánya a formafejlődés késői szakaszát képviseli: a fedlap vese alakú áttörésének lezárulása eltűnik, a háromszög alakú kengyel közepén hosszanti, éles szögű vályat fut. A forma a második század második felétől a harmadik század második feléig keltezhető (RIHA, 1979, 86. o.). 9. Villás kengyelű fibula (Kat. 41.=5. kép 2.) Almgren 189.=Böhme 27.=Ettlinger 55.=Jobst 16. típus. A csoport eredetének, belső fejlődésének kérdése még tisztázásra vár. A Duna-provinciákban nagy számban került elő (ALMGREN, 1923, 110—111. o. vö. PATEK, 1942,69—70. o. vö. POPESCU, 1941-44, Abb. 6:68. vö. JOBST, 1975,72. skk. vö. COCIS, 1984,150. o.). A forma megtalálható a környező Barbaricum anyagában is (PESKAR, 1972, Taf. 18:8. vö. LAMIOVÁ—SCHMIEDLOVÁ, 1961, 92. skk.), szép számban ismert a felső-germaniai—raetiai limes mentén is. A második század végétől a harmadik század harmadik negyedéig datálják (JOBST, 1975, 72. o.).