Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)
M. Virág Zsuzsanna: Vorbericht über die Ergebnisse der Freilegung der kupferzeitlichen Siedlung von Zalavár–Basasziget
76 M. Virág Zsuzsanna Előzetes beszámoló a Zalavár—basaszigeti rézkori telep feltárásának eredményeiről A Kis-balatoni leletmentések keretében, 1984, '87, és '89-ben, a Zalavár határához tartozó Basaszigeten a Balaton-Lasinj a (I.) kultúra telepének centrumában 3200 m 2-t tártunk fel. Az ártérbe benyúló félszigeten létesült telep körül kerítő funkciót betöltő létesítményt nem találtunk, bizonytalan a Ny-i oldalon megfigyelt karósor rendeltetése is. A félsziget alacsony fekvése és a gödrök aljához viszonyított magas talajvízszint alapján, szárazabb rézkori klímára következtethettünk. A település objektumai a félsziget gerincén sűrűsödtek, a feltárt 6 ház a Ny-i oldalon állt. Ezek szerkezetileg megegyezőek, alaprajzilag viszont különfélék voltaik. Az oszlopvázas, feltehetőleg paticsfalú házakat nyeregtető fedhette. Egy belső térből állhattak, háromnál azonban külső melléképületet figyeltünk meg. A padlót és a telep tüzelőhelyeit, feltehetőleg a Kis-Balaton vízszintingadozásával összefüggő erózió pusztíthatta el. A telep D-i részén, két, eltérő szerkezetű, feltehetőleg gazdasági rendeltetésű építményt is feltártunk. A házakon kívül anyagnyerő- és tárológödrök, valamint egyéb, bizonytalan rendeltetésű objektumok kerültek elő. Mindezek a telepen sűrűn és rendszertelenül helyezkedtek el. A stratigráfiai megfigyelések szerint a telep házai és gödrei nem egy időben funkcionáltak. Ezt, és a telep becsült kiterjedését tekintve, lelőhelyünkön egyszerre 4—5 ház állhatott. A kiscsaládi méretű házak alapján, a telep lakóinak száma 20—25 fő lehetett. A házak közeli elhelyezkedése és az objektumok rendszertelensége zártabb települési egységre utal, mely gazdagsági értelemben is fennállhatott. A gazdálkodás színtere a félszigettől Ny-ra elterülő térség lehetett. A földművelés és az állattartás jelentősége egyaránt kimutatható, de arányuk egyértelműen nem ítélhető meg. A földművelésre sarlófényes kőpengék, őriőikövek, tárolóobjeiktumok és -edényeik utalnak. Az állattartásban a szarvasmarha dominált a sertéssel és a kiskérődzőkkel szemben. A kerámia jellegzetességei megfelelnek a BalatonLasinja (I.) kultúra sajátosságainak. Jelentős a lelőhelyről származó Csáford-Stollhof-típusú rézkorong, szimmetrikus és szakáiháti típusú laposbalta. A lelőhely egyébként, eszközök tekintetében szegényes. A masszív konstrukciójú házak és az objektumok szuperpozíciója a Balaton-Lasinja (I.) kultúra telepének hosszabb életére utalnak, melyet a kedvező ökológiai feltételek tettek lehetővé. A kultúra sokrétű települési körülményeit tekintve azonban lelőhelyünk csak a telepek egy típusát képviselheti, jellegzetességei nem általánosíthatók a kultúra egészére. Ezt a kérdést azonban csak további kutatások válaszolhatják meg. M. Virág Zs.
