Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)

H. Simon Katalin: Der Stand und die Aufgaben der Neolithikum- und Kupferzeitforschung im Komitat Zala

Der Stand und die Aufgaben der Neolithikum- und Kupferzeitforschung im Komitat Zala 59 A neolitikum és a rézkor kutatásának helyzete és feladatai Zala megyében Zala megye területén három múzeum végez régészeti kutatómunkát (Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Keszthely). E két utóbbi város évtizedekre visszamenő, jelentős ősrégészeti tevékenységet mondhat magáénak. A zalaegerszegi múzeum területén, az egykor lenti, zalaegerszegi járásban és a volt zalaszentgróti járás északi felében ezzel szemben csak szórványos munkálatok folytak, azok is főként más korszakokkal együtt. Jelentős előrelépést a néhány éve megindult terepbejárások hozhatnak majd, amelyek a kezdetek óta eltelt rövid idő alatt is nagyszámú új lelőhelyet eredményeztek. A topográfiai munkákat komoly mértékben hátráltatja azonban az a tény, hogy a megye területének több, mint 60%-a régészeti szempontból nehezen hozzáférhető (erdő, rét, ugar, szőlő, beépített terület). Ezért továbbra is nagy súlyt szeretnénk fektetni a szondázó és a tervásatásakra egyaránt. A Göcseji Múzeum törzsanyagára és adattárára támaszkodva 256 neolitikus és rézko'ri lelőhelyet gyűjtöttem össze, amelyekből 166-ot sikerült konkrét kultúrához kötni. A területünkön elsőként megjelenő Dunántúli Vonaldíszes Kultúrát 28 lelőhely képviseli, de ásatás ezek közül csak hármon folyt. E legkorábbi települések a Zalától északra, a Göcsejben és a Principális-csatorna mentén helyezkednek el. Délnyugat-Magyarországon, így területünkön is teljes egészében hiányzik a Zseliz-csoport, helyét a DVK továbbélő szakasza foglalja el, amelynek egyik települését ez évben tártuk fel Zalaegerszeg határában. Ugyanitt kerültek elő a Sopot—Bicske-kultúra első hiteles leletei is Észak-Zalában. Hatvanhat lelőhellyel képviselt kutatási területünkön a késő-neolitikus lengyeli kultúra, amelynek az eddig szisztematikusan bejárt falvak területének tapasztalatai alapján igen sűrű települési hálózata várható. Igen alacsony ezzel szemben a kultúra késői, III. fázisába sorolható leletek száma, így a vidék korai rézkoráról csak igen vázlatos képünk van eddig. Ismét jelentősen nő a lelőhelyek száma a középsőrézkori Balaton-Lasanja I-kultúra idején. Falvaik kisméretűek, kevéssé intenzívek, ugyanakkor sűrű egymásutánban követik egymást. Kultúrrétegük fölött az elmúlt évezredek során gyakran jelentős, időnként 1,5 m-nél is vastagabb feltöltődések keletkeztek. Múzeumunk gyűjtőterületére esik a korszak egyik legismertebb lelőhelye, Csáford is. Sokáig úgy tűnt, hogy a középső-réakor és a korabronzkor között DNy-Magyarország lakatlan terület volt. A tűzdelt barázdás díszű kerámia kultúrája, a bolerázi csoport és a badeni kultúra késői fázisának újonnan előkerült települései cáfolni látszanak ezt a feltevést. Mint ahogy az már az eddig elmondottakból is kiderült, adatainkat kizárólag telepleletekből merítettük. Múzeumunk! gyűjtőterületén mindeddig egyetlen egy sírt sem ismerünk, mely a neolitikum vagy a rézkor időszakához lenne köthető. H. Simon K.