Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)

Közlemények - Holl Imre: A középkori Szentmihály falu ásatása II.

196 Holl Imre a ház feltételezett területén vaslelet nem volt, állatcsontként pedig csak egyetlen lófog. 6. ház Helyét égett-agyagos kemencedombja jelizi, a házak sorából kissé előbbre állva. Csak a kemencét tártuk fel. Mivel nyílása a többitől eltérően DK-felé néz, a ház tájolása kivételesen az úttal párhuzamos lehetett. 7. ház A 6. háztól erősen bemélyedő terepszakasz választja el, de tájolíását nem jelzi a felszín. Kemencéje úgy tűnik nagymértékben megsemmisült már. Ásatást itt nem ikezdtünk, csak kemencéje tapasztását bontottuk a rajta álló fa mellett. 8. ház Ez a ház a 7. kemencéjétől 55 m távolságra állt, köztük azonban házak nyomát a felszínen nem észleltük. A terepalakulat alapján hossztengelyében 21 méteres árkot nyitottunk 0,5 m szélességgel és 30 cm mélységgel (DK félé már —40 cm mélyen). Az első szakaszban a falu tengelyében haladó mélyúttól alig 4 m távolságra jelentkezett agyagikemencéje. Itt egy 6,5 m hosszú keresztárkot is nyitottunk. A kemence égett morzsaléka mindkét árokban előkerült a kemencétől távolabbra is. A kemencétől 2—3,5 m távolságig 14 cm mélységben égett faszenes csikók feküdtek, majd az árok közepénél ismét égett páti cstörm elek jelentkezett. Az árok ÉNy-i végétől 13—18 ni távolságra ismét folyamatos paticstörmelék húzódott, de mindenféle élesebb hajtár nélkül. Itt mélyebben 28—30 cm alatt vörösreégett agyagtörmelék rétege jelentkezett, felette és alatta is sárga agyagréteg van. Az itt készített keresztirányú árokban (7,5 m hosszú) ez a vörös égett réteg csak 1,8 m szélesen jelentkezett. Ezek szerint az itt álló házat legaljább egyszer teljesen átépítették és belső szintjét magasították. Részletesebb megfigyeléseket csak nagy szelvények nyitásával lehetne e házról nyerni. Az árok DK-i szakaszán az alsó agyagrétegen látható kis faszén-foltok sem adtaik elég tájékoztatást az esetleges fal helyzetéről. Kerámián kívül más leilet nem volt. 9. ház A kemenoemaradvány törmeléke és a terepalakulat alapján jelöltük ki az első kutatóárkot, majd a 15 cm mélységben észlelhető paticsmorzsalék és cserépanyag nyomán, illetve az erdei föld alatt látszódó faszenes elszíneződést követve több 4 m széles szelvényt nyitottunk.

2 Főleg a 3. szelvényben sikerült egy nagyobb fekete paticsos felületet találnunk, benne sok későközépkori cseréptöredékkel. Alatta egy újabb, jól elváló, keményre tapasztott kormos padlószint mutatkozott, mely Éfelé egy vékony, éles határvonalú faszenes csíkkal záródik. Ettől kifelé É-felé csak apró paticstörmelék következik, ami 1—1,5 m szélességben terjed ki, még kij

ebb pedig már a sárga agyag altalaj jelentkezik —17 cm mélységben. A DK-felé nyitott szelvényben (2. szelv.) sikerült az agyagkemencét kibontani. Bár belsejének egy részét a rajta álló fa tönkretette, a tüzelőtér tapasztása és az előtér is kirajzolódott. A kemence agyagfalának külső része is követhető volt három oldalán egyenes síkokkal határolva. A kemence előteréről a bontás során kiderült, hogy tulajdonképpen egy korábban itt álló kemence sütőfeliülete, amelyet az új — kissé hátrébb épített — kemencéhez felhasználtak és annak újratapasztásai során többször megújítottak. (A részletes leírásit lásd Parádi N. feldolgozásában.) A kemencétől DK-re a felső humusz eltávolítása után 20—25 cm vastagságban nagyméretű égett paticsdarabokból álló réteget bontottunk ki, mely a kemence agyagfalának külsejét kíséri. Ez valószínűleg a ház zárófalának törmeléke — de magát a falat, illetve pontos vonalát nem lehet észlelni. Itt, közvetlenül a kemence-előtér mellett ovális alaprajzú nagyméretű cöllöplyuk (46x54 cm) került elő, mely 1 m mélységű, függőleges falú. (1. cölöplyuk). Betöltését erősen átégett nagy paticsdarabok képezték (köztük volt sövényfonat lenyomatos is, 2—4 cm átmérőjű lenyomatok egymástól 4,5'—8 cm távol). A gödörben egy nagyméretű vasszög is feküdt (7. kép 13). A cölöpilyuk alján faszéntörrneliék feküdt, szájánál pedig kő. Ugyancsak a 2. szelvényben, a kemence szájától 3 m-re egy 3,3 rn hosszú, mindkét végén lezáródó alapozásárkot találtunk. Ebből három nagyobb és két kisebb cölöplyük mélyed az altalajba (lásd a metszetrajzot). Az egyik nagyobb cölöplyük mellett hosszúkás lapos kő feküdt, nyilván támasztékként használják. Az alapozásárok betöltésében a harmadik kés is, míg a következő (7. kép 4), vaszög és két késpenge töredék feküdt (7. kép 1—2), a cölöplyukakban egyenes felületű, falenyomatos páti csók, aljuknál későközépkori cseréptöredék. Mindez arra mutat, hogy ezt az árkot és a cölöpökkel erősített falszerkezetet a legutolsó ház építésekor készíthették, feltöltődésének felső rétege megszakítás nélkül folytatódott a ház szintje fölött is. Korábbi ház létére mutatott a lesározott szint sarkánál feltárásra kerülő két nagyméretű cölöplyuk, ezek ugyanis csak a fekete szint alatt jelentkeztek. (Betöltésükben erősen összeálló kevert, kissé égett agyag volt — nem úgy mint az 1. cölöplyuknál és az alapárokban.) Egy további, de kis-