Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)
Közlemények - Tóth Sándor: A keszthelyi Balatoni Múzeum középkori kőtára
162 Tóth Sándor Katalógus 1. Oszlopfőtöredék (3. kép) Csonka tetejű darab, olyan fejezetből, amely az aljába fúrt csaplyuk mentén széthasadt. Nyakgyűrű nincs. A levélvégek letörtelk. A dísz kétsoros, a csak középéllel tagolt levelek nyolcad alapkör szélességűek. A felső levelek hosszabbak. Ezek fölött a sima kehelytest látszik. Feljebb jobbra lezáró perem nyoma. E formálásmód kompozit alakzatra vall. . . . Római vagy középkori. Szürkés homokkő. Kb. 22,5x26x15. M. a peremig 19,5. Csaplyuk h. kb. 12. 2. oszlopfőtöredék (3. kép) Sarkos darab korinithoszias fejezet felső részéből. Erős homorulatú peremvonal. Tetejének sérült részén két csaplyuk nyoma. Lépcsős, lemezes-rézsűs felső perem. A középtengelyeknél fent balra hengeres tag csonkja, jobbra ugyanilyenre utaló törés. Balra lent törések közt vízszintes befaragás teteje. Volutás sarok. Lejjebb vaskos idomú, tagolatlan, sarokra és középre hajló takarólevélpár maradványai. . . . Római (?). Vörös homokkő. Kb. 19x37x28. Csaplyuk h. kb. 9—10. 3. Oszloplábazat (19. kép) Eldurvult attikai forma: kiálló talplemezen két csaknem függőleges oldalú korong között horony. Ez a kisebb felső korong éléhez közvetlenül, az alsónak a vízszinteséhez kis lépcsővel kapcsolódik. . . . Római (?). Fehér, kemény mészkő. 17x35x33. Talp m. kb. 6. Felső 0 kb. 23,5. 4. Kötéldíszes töredék (19. kép) Végein, és hátul törött. A díszített félhengertag hasábos, durva faragású rész csonkjához járul. Ennek szélei a díszítmény felé nincsenek egy síkban. A szálvonailak enyhén S alakúak. . . . Római vagy középkori. Szürkés mészkő. Kb. 26,5x9,5x14. Hengertag szé. 6,5, kiállás kb. 3—4. 5. Domborműtöredék (3. kép) Az egyetlen ép felületen két azonos alapsíkú mező csonka ábrázolásai. A határ vízszintes, kiálló tag: kötéldíazt két eltérő szélességű lemez kísér. Fölötte talán kereszteződő farkú delfinpár volt. Lent vázához lépő négylábú állatpár töredéke. A hiányos váza öblös, kanellurás alsó és S alakú füllel ellátott, szűkebb felső részt mutat. A ferdén felnyúló vázaperemet az állatok álla érinti. Balra csak a kioltott nyelvű fej maradt meg. A másik állat sérült fejű, de teljesebb. Jobb mellső lábát a vázafülhöz emeli. Hátrafelé feltűnően vékonyodó testén a bordákat íves, részben S alakú vésetek jelzik. . . . V— VII. század (?). Barnás homokkő. Kb. 46x43x17. Határoló tag szé. 4,5, m. alatta 28,5. 6. Gyámkőtöredék (3. kép) Háta törött. Dísztelen oldalain az egységes síkú hátsó és felső részt Г alakban kétlépcsős beugrás különítette el (jobbra a függőleges ág hiányzik) a szimás idomú betéttagtól. Ezen elöl vájiatos-nurkás, gerincből és széthajtó ujjakból álló levél. Elöl legfölül szakállas fej, szarvfélével. Csúcsban összeérő szemöldökés orrvonal. Az egyenes és széles tövű orr oldalvonalai szájráncakba mennek át. . . . XII— XIII. század (?). Szürkés homokkő. 27x22x25. Felső rész m. kb. 12, kiállás 19,5, betéttag szé. 18,5. 7. Feliratos töredék (20. kép) Fekvő hasáb. Lent utólag faragott, fent törött. Jobbra fent csaplyuk. Az idomtalan hátoldalt a széleken két eltérő méretű, durva, nagyjából derékszögű bevágás szűkíti. Elöl kétoldalt a keretsávot a feliratos síkig elfaragták. Ennek kivehető betűi : .. .E.G ENVA./GO .. .C .. .ET/FL .. .EDE-SVOTOS. . . . Római, utóbb átfaragva. Szürkés mészkő. Kb. 35x74x23. Felirattükör szé. 54,5. Betű m. 4—4,5. 8. Oszloptörzs töredéke Fűrészelt darab, amelyet három dobra kezdtek szétbontani. Az egyik dob félbetört. Oldalt égésnyom. Récéskút, külső feltöltés a déli falnál: OMF ftn. 9636—7; DERCSÉNYIc 100. — Nagy E.: A középkori Buda és Pest építészetének technikai és szervezeti kérdései. Budapest Régiségei XXI. Bp., 1964, 139—41 (k.). . . . Római (?), utóbb darabolva. Zöldes, foltos márványféle. Kb. 36x59,5. Dob m. 9—10,5. 9. Lyukas közepű kő Lapos hasáb, nagyjából négyzetes alapjára merőleges, kerek lyukkal. A másik lyukszájnál ferde oldal. Mállott felületek, faragásnyomok nélkül. Récéskút, északi hajó, kutat lezáró kőhalmaz (?): RADNÓTI 29—30, II. t. — SÓSe 90, V. t. . . . Középkori (?). Sárgásszürke homokkő. Kb. 28x54x54. Lyuk 0 kb. 28. 10. Rozettás töredék (19. kép) Ép felületén vájattal osztott tag hatszirmú rozetták között méhkasmustrát alakít. A rozettaközép körülvájt dudor. Egy mélyített dudorú, teljes rozetta és hat csonka szomszédja látszik. A szirmok a teljesen és még egyen tagolatlanok, a többin háromrészesek. A két előbbire merőleges páron egyformák. E négy rozettán a sziromköz végigfutó vájat. Az ötödiken a más rajzú szirmok töve hajlatosan egybekapcsolt. Két kis csonk megint más sziromformát mutat. Zalavár, plébánia: RÖMERc 204—6; MAKAY 79 (г.). — RÉCSEY 67—8 (г.); HAMPELa 49 (г.), b 302, 509, CCCLVHI. t. (г.); PRT VII. 219 (k.), ,438; HAMPELc I. 670, 682 (г.), IL 435, III. 329. t. (г.); GEREVICHa 156, CLXIV. t.; Papp F.: Szent István korabeli építőkövek a Dunántúlról. Technika XIX—1938, 360 (к.); BOGYAYa 92; DERCSÉNYIc 99; BOGYAYd 218, e 142—3 (к.), f 365; MRL 404; ENTZb 20, 31—4 (k.) ; BOGYAYh 301; SÓSf 112, GEREVICHc 158; KISS 24, 143, 42. t. . . . Római (?). Fehér márvány. Kb. 17x63x87. Hatszög csúcsköz 28,5—29. Kerettag szé. 4. 11. Kapuzat töredékes fejezetfrize (4., 19. kép) Jobb oldali. Felül kopott, balra és hátul átlósan törött. Elöl két-két lépcsősen egymást váltó falsarok és oszlop, továbbá jobb szélső pilaszter fejezete. Lent hurkás peremitag nyomai, rongált felületek. Fent az oszlopfők ikehelypereméül is szolgáló, hornyos tagozat, fölötte lemez és pálcaféle. E tagozatok zárják a pilaszterfő dísztelen jobb oldalát is. A hornyos tagozatot a sarkakon és а pilaszterfő közepén levélvég fedi. Minden levélvég törött. Két levél, a pilaszterfő közepén és jobb szélén, ujjazott elemekből áll, a többi sima, élekkel tagolt. A sarkakon lévők а szögletekben összeérő kisebbek közül nőnek ki. A két oszlopfőn alul középen csaplyuk. Zalaapáti: OMF ftn. 104—5 (4. kép). . . . 1220—40 körül. Szürke homokkő. Kb. 31,5x83x78. Átlós h. kb. 100. Csaplyuk köz 32,5. Falsarok oldal szé. 22,5. Oszlop 0 kb. 11,5. Pilaszter szé., v. lent kb. 30, 25.
