Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)

Közlemények - Tóth Sándor: A keszthelyi Balatoni Múzeum középkori kőtára

A keszthelyi Balatoni Múzeum középkori kőtára 14!) Iákból rakott padló és a sírok hiánya jelezte. Építése egyértelműen a 9. századra tehető: temetőjét ekkor nyitották, és a 11. században már nem használták (Müller R. : Karoling udvarház a Zalavölgyben. Élet és Tudomány XXXVII—1982, 1431 —3). A kisebb vár szigeti a sírleletekből ítélve nem épülhetett a 11. század előtt (SÓSa 267—73, b 274 —8, с 160—80). A legkisebbet, a kövecsesit ásatója a 9. századra tenné, de a temetőben csak későbbi leletek voltak (SÓSh 14—7, alaprajz: Plan 3—4). Récéskúton, ahol a megtelepülés hasonló időtartamú lehetett, mint a Várszigeten, és az apátságinak megfelelő nagyságú, kb. 21x12,5 m-es, többször átépített templom állt (méretek: RADNÓTI 24,26; periodizált alaprajz: uo. 25; SÓSd I. t., e 54; DERCSÉNYId 4), a helyzet bonyolultabb. Ez a templom háromhajós volt, egyenes záródásba írt három apszissal és pilléres, kívül-belül falpilléres oldalfalú hosszházzal. Különvált ettől a nyugati szakasz, amelyhez dél felé kiugró épületrész járult. E rész bizonyára nem keresztelőkápolna, hanem lépcsőház volt, így karzatos felépítménnyel lehet számolni.

18 Az a cölöpépítmény, amely mind az épület körül, mind azon belül nyomot hagyott, állványnak — és nem kő-fa templomnak — tekintendő még akkor is, ha alaprajza hiányos: a kérdést az dönti el, hogy a cölöpgödrökre rakódott törmelékréteg (,,R") fedte a falak alapozási kiszélesedéseit, tehát ezeknél későbbi volt (TÓTHa 623—4 — az ott leírtakat az alábbiak részben érvénytelenítik —; vö. SÓSd 73—7, 81—3, 86, e 57—71, 74—7, 79—84, 96—101, f 96—105; DERCSÉNYId 3—4; SZŐKE 75, 77—84, 87; SÓSg 117, 119—23, 130—8).

1!) A kőtemplom 9. századi építését a korai sírok, de még inkább az alapozási szintviszonyok valószínűsítik, az állvány 1000 tája előtti keltezésének viszont akadályai vannak: így ez felújításhoz készülhetett, bontásra, falazásra egyaránt szolgálva.

20 A templom első és második alakjának különbsége a közölt adatokból nem világlik ki.

21 Változások később is voltak. A pillérközöket jórészt elfalazták vagy leszűkítették. Egyidejűleg feltöltődés is végbement, a 14—15. századra a korábbinál kb. 80 cm-rel magasabb szintet eredményezve. Végül, a templom zömének eltűnése után, a nyugati szakasz közepénél toronyfélét, keleten pedig — nyilván felhasználva a főszentélyt — kápolnát emeltek. E részek bizonyára a török időkben pusztultak el.

22 Két olyan kő van a múzeum anyagában, amely e templomból — éspedig késői lelőhelyről — származtatható. A lyukas közepű (9) talán ugyanaz, amely az északi mellékhajóban feltárt kút legtetején volt (RADNÓTI 28—30, IL t.; SÓSe 56, 90, V. t.); kis nyílása (alaprajzon jelölve: BKM 14) merítésre aligha volt alkalmas.

23 Az oszlopcsonk (8) hasonló anyagú és átmérőjű párja Récéskúton látható (1. 21. j.; méretek: h. 88, 0 kb. 59 cm; a kettőt már DERCSÉNYIc 100 egymáshoz fűzte). E bizonyára római eredetű törzstöredékek — két lábazattal együtt, amely ma nincs meg — arra utalhatnak, hogy a korai récéskúti templomnak oszlopos szerkezete is volt.

24 A további töredékek zöme néhány ismert lelőhely alapján (24b, D, H, J) a várszigeti kolostorhoz köthető, bár díszített kőelemek több zalavári templomban is lehettek.

25 A kövek többsége a korai, néhánya pedig a késői Árpád-korba utalható. Amazok anyaga (G kivételével?) márvány, emezeké homokkő. Közbülső korba illik a vörös homokkő síremlék (16), amely hosszú feliratával inkább a márványok felé vonzódik. Ezek között néhány elkülönül (10, 18, I), a többi viszont csoportosítható. A fő csoportot széles középrészű szalagból alakított fonatkörök jellemzik, többnyire alakos kitöltés nyomaival (19—23, B—C, G—H, J). Néhány padlóelem négyzetes mezőben állatalakot vagy palmettadíszt mutat (25, E—F). Két darabot egyforma tagú hármas szalagok fonata díszít (24, D). Két másikon (17) csak felirat van. A szürke homokkő faragványok emberalakos darabok (12, 14, A, vitatható korú: 15) és fejezetek (11, 13). Más kapcsolatok a régibb emlékkörben már a betűformákból adódnak. Csak a vörös sírkő (16) különül el több betűidomával a márványoktól, amelyeken az írásmód szinte egységes (17, 20—1, 24, E—

F; G ide sorolható; némi eltérés: J). A padlóelemeket a madár (F) és a palmetták (25) hasonló alakítása is a fő csoporthoz köti (vö. 22—3, C, H). Ebből nem hiányzik az egyforma tagú hármas szalag sem (B). A félkörös indítás a küszöbkövet (24) és a különös stílusú síremléket (J) tűzheti egybe. Az újabb kövek közül az alakosak összevethető részleteikben (hajtő köríves elemei: 12, 14, szem, fül, bajusz: 12, A, kéz: 14—5) kapcsolódnak egymáshoz. A fejezetek, amelyeknek egyike (13) nem adatolt eredetű, motívumaikban ezektől és egymástól is elkülönülök. A fonatdíszes márványok távoli, de többrétű rokonságban állnak a dombói apátság köveivel.

26 A helyben rokontalan oszlopfőcsonk (18) hárombordás szárú, lapos közepű volutáival társíthatok egyező szerepű fejezetformák,

27 de palmettaujjak is, dombói frizdarabokon (NAGY 47., 57. sz.). Emezek dísze a jól ismert veszprémi, pilisszentkereszti kétsoros motívum (GEREVICHa XCVIII—

IX. t.; Tóth S.: A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai. VMMK 1., 1963, 120—1. k.; GEREVICHd 5—6., 8., 12. k.) csökevényes származéka.

28 Két másik, a teljes motívumhoz közelibb változat (ÁK 80—1, 2. k.; TÖRÖK 9—12., 24a. к.) a tihanyi és a szekszárdi apátság alapítási adatai (ÁKO 12., 16. sz.) szerint I. András és I. Béla király (1046— 60—3) korára keltezhető.

29 I. András alapított kolostort Visegrádon is (SRH II. 503), ahová a már-