Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)

Lenneis, Eva: Neu Ergegnisse zur Erforschung der ältesten Linearbandkeramik in Österreich

Neue Ergebnisse zur Erforschung der altesten Linearbandkeramik in Osterreích 13 A legkorábbi vonaldíszes kerámia kutatásának legújabb eredményei Ausztriában Amikor 1960-ban H. Quitta a legkorábbi vonaldíszes kerámiáról írott alapvető munkájában Ausztriából is megnevezett hét lelőhelyet, az osztrák kutatás részéről merev elutasításban részesült. Csak 1976-tól, E. Ruttkay által az alsó-ausztriai Prellenkirchen-i lelőhely anyagáról írott munkájával kezdődött el a legkorábbi neolitikus kultúrmaradványok önálló kutatása. E. Ruttkay kisszámú, de zártságában és tipikus megjelenési formáiban mégis sokat mondó anyag alapján készítette el Ausztria addig ismert legkorábbi vonaldíszes kerámiájáról az első összefoglalást. Elterjedési térképén 19 lelőhely szerepelt. Az azóta eltelt időben ez a szám több, mint kétszeresére emelkedett, immár 42 lelőhely sorolható ide. A legkorábbi vonaldíszes kerámia 42 lelőhelyéből 28 (66,6%) olyan, ahonnan a fiatalabb vonaldíszes anyag is ismert. Ez sok esetben azonban csak a korai és a késői települési fázis többé-kevésbé szoros szomszédságát jelenti. A legkorábbi vonaldíszes és a fiatalabb vagy kottafejes kerámia településeinek összehasonlító vizsgálata egy 1:500 000-es térképen azt mutatta, hogy mindkét kultúra elterjedését azonos környezeti tényezők korlátozták. Ezek a tényezők a földművelésre alkalmas földterületek és a vízhálózat, valamint bizonyos klimatikus feltételek. így területünkön a mai 900 mm/év csapadékmennyiség és a mai 7 C° éves átlaghőmérséklet az a határérték, amely a vonaldíszes kerámia kultúrájának elterjedésére jellemző. Elsősorban, — mint a vonaldíszes kerámia elterjedési területén általában — a nem túl csapadékos és melegebb zónákat szállták meg. A legkorábbi és a fiatalabb vonaldíszes kerámia településeinek eloszlása az egyes klímazónákban nem mutat említésre méltó eltérést. A legkorábbi vonaldíszes kerámia anyagát az 1970-es évek közepéig főleg felszíni gyűjtésből és régebbi, kisebb ásatásokból ismertük, ahol többnyire a kottafejes kerámiaanyaggal együtt kerültek elő. A legkorábbi vonaldíszes és a kottafejes kerámia látszólag együttes előfordulása, — ami a hiányos megfigyelések és dokumentáció következménye — hosszú ideig megakadályozták a legkorábbi vonaldíszes kerámia, mint önálló kul túr jelenség felismerését. Csak az első „tisztán" a legkorábbi vonaldíszes kerámiát eredményező lelőhelyek (Prellenkirchen, Frauenhofen, „Neue Breiten") ismertté válása után következett be egy fordulat a kutatásban. Ez az anyag azonban nem volt olyan számottevő, hogy Ausztria legkorábbi vonaldíszes anyagának tipológiai elemzését és belső kronológiájának feltárását lehetővé tette volna. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolását segíthetik elő az 1984-ben megkezdett nagyszabású ásatások. Mindenekelőtt három ásatást kell említeni két különböző lelőhelyen (Neckenmarkt Burgenlandban, 1984/85; Strögen AlsóAusztriában, 1986) amelyeket J. Lüninggel együtt „A legkorábbi vonaldíszes kerámia vizsgálata" с kutatási terv keretében végeztünk. Ezenkívül Alsó-Ausztria Tartományi Múzeumának támogatásával egy harmadik lelőhely feltárását kezdte meg az előadó 1988-ban (Rosenburg/Kamp). Az előadás megkísérli e három ásatás és az azt követő elemző munka első eredményeit bemutatni. Lenneis, E.