Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)
Mayer, Christian: Aspekte der Chronologie der Badener Kultur (Mittel- und Spätphase) aus der Sicht zweier niederösterreichischer Fundorte
108 Mayer, Christian t\ badeni kultúra (középső és késői fázis) kronológiai vonatkozásai két alsó-ausztriai lelőhely alapján Az előadás magját két alsó-ausztriai lelőhely, Ossarn és Lichtenwörth képezi. A J. Bayer által az első lelőhelyen ötven éve gondosan dokumentált ítnyag lehetővé tette a belső kronológia felvázolását. A leletek két fázisba sorolhatók. A korábbi szakasz (Ossarn I.) számszerűen is jobban képviselt, mint a fiatalabb szakasz (Ossarn II.). Ezért az Ossarn II. szakasz vizsgálatába a szerző bevonta az 1978-ban Bécsújhely mellett Lichtenwörthben feltárt telepobjektum nsigymenynyiségű anyagát. Ezután a szerző szembesítette a badeni kultúra kelet^ausztriai leletegyütteseit — amenynyire ezt az irodalom lehetővé tette — ezzel a kronológiai beosztással, és a leletanyagot három szakaszba sorolta: ebben a rendszerben Ossarn I. a kelet-ausztriai badeni kultúra középső, Ossarn II. a késői szakaszt képviseld, összevetve ezt a kronológiát az eddig használatos kronológiával, kiderült, hogy Ausztriában, de mindenek előtt Szlovákiában az Ossarn Jl. az ún. klasszikus Baden teljes anyagát felöleli, amennyiben az Ossarn I. gödreiben a szlovák kronológia Ilc-től IV-ig terjedő valamennyi keltező kritériuma együtt fordul elő. Ebből következik, hogy az eddigi kronológiák jelen formájukban nem megfelelően tükrözik a badeni kultúra fejlődését. Nagyon nehéz az Ossarn II. szakasz beillesztése a badeni kultúrába, mert az eddigi kronológiák ezt nern tartalmazták. Sokkal inkább a badeni kultúrát követő Kostolac kultúrába kellene ezt az anyagot sorolni. Bár ha az Ossarn II. leletanyagát megvizsgáljuk, eltekintve néhány csésze díszítésétől (Schachtbrett) minden formája megtalálható a badeni kultúrában, ezért csakis a badeni kultúrához tartozhat ez a leletcsoport. Ennek bizonyítására a szlovákiai Iza lelőhely anyagát elemezte a szerző, és azt négy tipológiai csoportba sorolta. A lelőhely stratigráfiai adatai alapján megállapítható, hogy ez a négy tipológiai csoport időbeli egymásutániságot is jelent. Az Iza-i négy szakaszt párhuzamba állítja a szerző a kelet-ausztriai kronológia három szakaszával. A legkorábbi ausztriai anyag megfelel az Iza I. csoportnak (= legalsó réteg, Boleráz), Ossarn I. = Iza II., míg Ossarn II. = Iza III., Iza IV. leletei eddig nem ismertek Ausztria területéről. Az Ossarn II. — Iza III. szakasz badeni kultúrán belüli önállóságának bizonyítására a szerző bevonja vizsgálataiba a Hódmezővásárhely-Bodzáspart és Palotabozsok lelőhelyeket, amelyek anyagában Ossarnhoz hasonlóan két szakasz különíthető el. Mind a négy lelőhelyen a fejlődés folyamatos, ezért az Oi&sarn II.—Iza III. önállósága és a badeni kultúrához tartozása bizonyítottnak tekinthető, és a Kostolac kultúrába csak az Iza IV. szakasz leletanyaga sorolható. Annak megállapítására, hogy ez a nézet érvényes-e a Kostolac kultúra központi területén is, több lelőhelyeit sorol fel a szerző, ahonnan Ossarn II.—Iza III. karakterű leletek ismertek. Végül utal Gomolava stratigráfiájára, amely ugyancsak az Ossarn II.—Iza III. és az Iza IV. leletanyag vertikális egymásutániságát bizonyítja. Az előadás végén bemutatja a szerző a badeni kultúra kelet-ausztriai anyagán végzett C 1 ' 1 vizsgálatok eredményeit. Mayer, Cil.
