Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)

Közlemények - Tóth István György: A magyarországi török építkezés forrásaihoz: a kanizsai vár házainak összeírása (1690)

ZALAI MÚZEUM 2. 1990 Tóth István György: A magyarországi török építkezés forrásaihoz: a kanizsai vár házainak összeírása (l6Ç)0) 1690. április 13-án véget ért a kanizsai vár ostroma, a török helyőrség szabad elvonulás fejében feladta a várat, és Kanizsa, a Dél-Dunántúl egyik legerősebb vára 90 évi török uralom után ismét magyar kézre került.

1 A visszafoglalt vár első parancsnoka az ostromló sereg egyik vezére, Batthyány II. Ádám ezredes, Dunán innen főkapitány, a későbbi horvát bán lett.

2 Batthyány öszszeiratta a várban talált török ágyúkat, puskákat, fegyvereket. Ezt az érdekes lajstromot még a múlt század végén közzétette a Hadtörténelmi Közlemények.

3 Ugyancsak összeíratta azonban az új parancsnok a várban található házakat is, ezzel feltehetően a várőrség elszállásolásáról akart gondoskodni. A fontos forrás, kisszámú 17. századi házösszeírásainak egyike, a Batthyányak családi levéltárába, a gazdasági összeírások közé került és így mostanáig elkerülte a kutatók figyelmét. Ez az Országos Levéltárban, a herceg Batthyány család levéltárában a Kisebb összeírások sorozatban (P 1322. 84. rsz.), a 161. szám alatt őrzött, tizenegy folio oldalt elfoglaló, német nyelvű irat számba veszi az egyes házakat, az azon belül található helyiségeket, a házak becsértékét és a már megvásárolt épületek vételárát, új tulajdonosait. Az összeírás datálatlan, a rajta szereplő 1691—92es évszám huszadik századi kéztől, feltehetően a Batthyány család levéltárosától, Iványi Bélától származik. Az irat a datáláshoz közvetlen fogódzót nem ad, mégis valószínű, hogy 1690-ben keletkezett, közvetlenül a visszafoglalás után. A vár parancsnoka ugyanis még „Herr Graf Battyani", márpedig ő nem sokkal a visszafoglalás után lemondott tisztéről.

4 A város új lakói, a házak vásárlói részben az ostromló sereg tagjai közül kerültek ki : tisztek, katonák, és több helyen összeírtak megkeresztelkedett törököket is, ami szintén arra mutat, hogy nem sokkal a visszafoglalás után járhatták be a várat a lajstrom készítői. Az összeírok még mecsetet találtak Kanizsán,

5 mindez valószínűsíti, hogy akárcsak a hadiszerek számbavételére, a lakóépületek felmérésére is közvetlenül a győztes ostrom után került sor. Forrásunk címe nem fogalmaz egyértelműen, nem teljesen világos, hogy csak a vár, azaz a belsőváros épületeit írták össze, vagy pedig a külsőváros, vagy Rácváros, török nevén a Topráklik külváros házait is számba vették-e, hiszen a cím: ,,Inventir unndt Beschreibung derén in der Vertung Canisa befindlichen Hausseren" érthető lenne mind a két városrésze is. Az említett mecset azonban a 35. szám alatt található, tehát a külsőváros épületeit csak a lista végén feltüntetett házak között sejthetnénk. A kérdést azonban eldönti, hogy Batthyány Ádám, a városparancsnok a 126. számú, emeletes házat foglalta le magának, márpedig joggal tehetjük fel, hogy a vár parancsnoka magában a várban lakott. Bár Kanizsa ostromára nem annyira a pusztító rohamok, mint inkább a hosszas kiéheztetés, a „bloquada" volt a jellemző, a várost persze ágyúzták is, erre utal a sok elpusztult tető a várban, és így feltehető, hogy a külső város épületei a hosszas ostrom alatt romba dőltek és nem volt érdemes összeírni őket. A házösszeírás értékelését nagy mértékben megnehezíti, hogy nem tartalmaz utcaneveket, nem írja meg milyen sorrendben haladva adtak sorszámot az egyes házaknak. Mivel utcák és terek nem szerepelnek benne, csak az egyházi épületek alapján tájékozódhatunk valamelyest. A lokalizálást azonban nagyon megnehezíti, sőt szinte lehetetlenné teszi, hogy 1702-ben Lipót császár rendeletére Kanizsa várát, azaz a most leírt területet teljesen lerombolták, így a város mai térképe nyomokban sem tükrözi a 17. századi állapotot'.

6 A vár köveit széthordták, újabb épületeket emeltek belőlük, majd a maradékot utcakövezésre használták. Később az egykori várterület fölé gyárak épültek. Forrásunk nem szól a pasa palotájáról. Evlia Cselebi szokás szerint túlzó leírása szerint hetven-nyolcvan szobából állt, számos kilátó tornyocskával, melyek közül „az egyiket Szihráb Mohamed pasa tornyának mondják, nagyon díszes."

7 Ezt a palotát nem kellett összeírni, megbecsülni, mert nem akarták eladni, vagy ide katonákat beszállásolni, és lehetséges az is, hogy az