Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Kapillerné Megyei Anna: Adatok egy kisváros közlekedéstörténetéhez. (Bérautósok Zalaegerszegen a két világháború között)

Adatok egy kisváros közlekedéstörténetéhez 229 jún. 15. 3.) Pár nap múlva úgy tűnt, hogy a közönség mégis igyekezett kihasználni ezt az olcsó járművet, mellyel igen ,

r

gyorsan" és könnyen megközelíthette a város távol eső pontjait. (Régi hiányt pótol a zalaegerszegi buszjárat = ZU 1927. jún. 19. 4.) Az öröm nem sokáig tarthatott. Még egy hónap sem telt el, s mindkét busz tönkrement. A nagyobbik zöld színű végképp, a kisebb sárgát a győri vagongyárban javíttatta gazdája. (Űj autóbuszt állítanak forgalomba. .. = ZU 1927. júl. 9. 3.). A helyette beállított jármű csak az Arany Bárány és a vasútállomás közötti forgalmat bonyolította le. Ezért a képviselőtestület utasította a polgármestert, járjon el a buszvállalkozónál, hogy a forgalmat Ola külvárosba is bonyolítsa le (ZmL. V. B. 1603 № 199/1928). 1931-ben már egy másik vállalkozóról olvashatunk. A tulajdonosak erejükön felüH áldozatot hoztak, hogy fönntarthassák autóbuszukat. (Néhány szó a kék autóbusz közlekedéséről — ZU 1931. jún. 17. 4.). Visszaemlékezések szerint az állomáson felszálló utasok gyakran nem értek be a városba mert elszakadt a jármű meghajtó lánca. Rettenetes füstöt csinált, nem egyszer szégyenszemre lóval vontatták. Hamarosan ez a járat is megszűnt, így a bérkocsisok és bár autósok kereseti lehetőségei javultak. A fellendülő gépkocsiforgalom az itt élő kereskedőknek is hasznot hozott. Kezdetben az üzemanyagokat festékkereskedőknél, szerszám- és vaskereskedésekben vagy egyéb vegyeskereskedésekben lehetett beszerezni. Az első benzintöltő állomás 1926-ban került Komlós Miksa üzlete elé a Kossuth Lajos utcába. A 3 m

:1 űrtartalmú, szurokkal és jutazsákokkal bevont vastartályt. nagy nézőközönség jelenlétében állították fel (ZU 1926. jún. 20. 4.). Sommer Sándor 1923-ban kért engedélyt benzinkút felállítására. A városi képviselőtestület tiltakozott ellene, mert ,.a hordozható benzinkút a város legforgalmasabb utcájában csak a forgalmat akadályozná s az utca szépségét is rontja" (ZmL V. B. 1603 a 510/1931). De három évvel később városunkban már 5 olajipari részvénytársaságnak volt képviselete a forgalmasabb utcákon és tereken. A Kossuth Lajos utcán és a Széchenyi téren 2—2 kút is volt.

:! Hat évig e részvénytársaságok 200 pengő helyfoglalási díjat fizettek a városnak. 1937-ben ezt 300 pengőre emelték azzal az indoklással, ,,hogy a városon átmenő autóforgalom szépen növekedett, és a benzin ára is 33%-kal emelkedett (ZmL V. B. 1603/a 3319 1937). Közben az egyik társaság a rossz gazdasági viszonyok miatt két kútjából egyet bezáratott, ezért kérte helyfoglalási díjának mérséklését (ZmL V. B. 1603 a № 5039/1937). A részvénytársaságok megbízottai ekkor Mike Gyula, Mayer József, Gyarmati Vilmos, Komlós M. Miksa, Sommer Sándor és Weisz Ernő kereskedők. A két világháború között 41 autótulajdonosról tudunk Zalaegerszegen (ld. 2. melléklet), akiknek hosszabb-rövidebb ideig a személyfuvarozás jelentette megélhetésük fő forrását, vagy egyéb foglalkozásuk mellett autójuk és alkalmazott sofőrjük volt. Ezeik az autótulajdonosok a társadalom különböző rétegeiből kerültek ki. A fuvarosakról és а lakatos iparosokról már esett szó. De tulajdonosként jelentek meg az iparosok között a törvényszéki elnök menye (dr. Czikó Lászlóné), a hordógyártó üzem tulajdonosa (Riszt Sándorné), a bognármester (Bácsay János), valamint a vendéglőtulajdonos nyugalmazott vármegyei irodatiszt (Varga Mihály). Később cipészből és kereskedőből lett autótulajdonosról is tudunk. Az autósiparosok közül hosszú évekig csak a már említett lakatosok—gépészek fuvaroztak. Ahogy egyikük megfogalmazta, aranyat érő foglalkozásuk segítette őket az első nehéz időkben, amikor rossz autóikkal esetenként egy napig fuvarozhattak, másik két napot javítással kellett tölteniük. (A többiek a városban ekkor működő 4—5 autójavítással is foglalkozó gépműhelyhez fordulhattak segítségért.) Amelyik iparosnak jó autóje, kellemes modora volt, nem ivott, s valamelyest értett az autókhoz, az hamarosan kialakíthatta megrendelőinek körét, s nagyon jó, tisztes anyagi körülményeket teremthetett magának és családjának. A bérautókra nagy szükség volt a vonatok, autóbuszok és egyéb járművek mellett. Minden rendű és rangú utast szállítottak, sőt poggyászt is. Kereskedők és iparosok utaztak rajtuk áruikat beszerezni, eladni. Gyakran igénybevették a bérautókat a vármegyei tisztviselők, bár a megyének volt saját járműve. (Néhány hivatalnok kedvezményes részletfizetéssel saját autót is vásárolhatott.) A helyi közlekedés jó része még a bérkocsisoké volt. Szabados fiákeres ki sem ment a városból, az összes keresztelőre, esküvőre, temetésre őt hívták. A kényelmetlenebb, nyitott autóval rendelkező iparosok olcsóbb áraikkal próbálták az utasok kegyét elnyerni. Az 1930-as évek közepétől, mikor egyre többen próbálkoztak a személyszállítással, komoly harc dúlt az autósok között a fuvarokért. Nem véletlenül tiltotta meg a szabályrendelet, hogy az autók fuvarszerzés céljából az utcán cserkésszenek. A konkurrenciától való félelem késztette arra bérautósainkat, hogy 1937-ben a képviselőtestülethez forduljanak azzal a kéréssel, hogy a lehetséges bérautók számát az akkori 14 db-ban állapítsák meg (ZmL V. B. 1603/a № 8438/1937). A képviselőtestület ülésén elhangzott véleményekből kiderül, hogy a város vezetői elégedettek voltak a bérautósokkal és járműveikkel. Most oly szép és jó kocsik vannak, mint kevés helyen — nyilatkozta az egyik képviselő. De féltek az engedélyek túl-