Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)
Gyulai Ferenc: A gyümölcs- és szőlőtermesztés emlékei Fonyód-Bélatelep Árpádkori településről
A gyümölcs- és szőlőtermesztés emlékei Fonyód-Bélatelep 129 arborem Cheresne" (1265), „Venit ad arborem Cheresna" (1268) (SZAMOTA—ZOLNAI 1902— 1906, 123.). A meggy szavunk ősi finnugor eredetű (LAKÓ 1971, 427—428.). Eredeti jelentésében valamilyen bokor ehető termése, talán a Volga mentének törpemeggye lehetett (MOHÁCSI— M ALIG A 1959, 137.). A meggy a cseresznyével egyidőben tűnik fel okleveleinkben: „caput valus Medyuozou vocate" (1296). 1544^ben már magyarul íródott mondatban is szerepel: „Vöttem uramnak megget". A meggy szó igen kedvelt helységnév volt: „Mediesteluk" (1233), „Medyesmal" (1275), „Mydies" (1297), „Medyesmezeu" (1304) (SZAMOTA—ZOLNAI 1902 —1906, 631.). Cerasus sp.: 2 db csonthéj. a) Hossza: Szélessége: Magassága 5,12 mm 3,30 mm 2,44 mm Fiatal, atípusos, turfikálódott csonthéj. Száradás közben felhasadt, vetemedett. b) Hossza: Szélessége: Magassága: 2,24 mm 1,75 mm 1,75 mm Atípusos, szenült fiatal csonthéj fragmentum. Erősen sérült, kettétörött. Miután e két lelet fajig nem identifikálható biztonsággal, eredetük is bizonytalan. Corylus cfr. avellana L. — Mogyoró: 1 db makk fragmentum. Hossza : Szélessége : Falvastagsága : 7Д8 mm 5,09 mm 1,26 mm A makk erősen sérült, hiányos és kopott csonthéjas terméshéj töredékén így is felismerhetők a faji bélyegek, a hosszanti finom bordák. A töredék felső kétharmada megégett, a többi része pedig turfikálódott. Feltehetően spontán eredetű. A mogyoró géncentrumának MÁNDY (1972, 205.) a Kaukázus, Kisázsia és a Balkán vidékét tartja, hazánk pedig elterjedési területének peremén helyezkedik el. A mogyoró erdeinkben, cserjéseinkben közönségesen előfordul, gyakran állományalkotó. Több fajtáját termesztik (SCHERMANN 1966, 811.). A mezolitikum közép-európai emberének gyűjtögető-vad aszó életmódjáról, táplálkozásáról nagyon keveset tudunk. Egyedül a mogyoróról állíthatjuk biztosan, hogy több helyen fogyasztották (KÜSTER 1986, 437,). A mezolitikumból hazánkból is ismert mogyoró lelet: Méhtelek—Nádas településről (FÜZES 1977). A neolitiikumban egyéb más vadon termű gyümölcs mellett nagy szerepet játszott a mogyoró fogyasztása is. Különösen Svájc és Németország területéről került elő sok csonthéjas makktermés töredék: a Bodeni tó melletti Horstaad koraneolitikus telepéről (SCHLICHTHERLE 1985, 164.), a zürichi tó partjának, egy a Pfyn-i kultúrház (i. e. 3150—2800) tartozó lelőhelyéről (JACOMET 1981), a neumburgi tó melletti Yverdon cölöpépítményeiből (SCHLICHTHERLE 1985). A svájci Robenhaus-i cölöpépítmény feltárása során 10 cm vastagságú mogyoróhéjból álló réteget találtaik. A gyűjtögetésből származó téli készlet maradványokat hosszúgyümölcsű mogyoróra (Corylus avellana L. f. oblonga G. AND.) és rövidgyümölcsű mogyoróra (Corylus avellana L. f. silvestris HORT.) különítették el (MESSIKOMMER 1913, 88.). Az Alsó-Rajna vidék löszsíkságainak régészeti korokat rejtő rétegeiben a vonaldíszes kerámia kultúra korszakától (i. e. 4000), a La Tène koron (i. sz. 200) és a frank koron (i. sz. 600) át a középkorig (XIII. sz.) mogyoróhéj és bordapikkely maradványokat találtak (KNÖRZER 1979). A Kaukázus vidékén az i. e. II. és I. évezred településrétegeiben is találtak mogyoró maradványokat (LISZITSZINA 1978.). A római kortól kezdődően egyre több helyről mutatták ki. Különösen a középkor gazdag mogyoró leletekben. Ügy tűnik, hogy a kora középkorban a vadon termő gyümölcsök nagyobb szerepet játszottak a népélelmezésben, mint a kultúrfajok. A mogyorót valószínűleg még nem termesztették,, hanem gyűjtögetés útján szerezték be. A mogyoró drognövényként is ismert. Kérgéből készült főzetet a népi gyógyászatban vizelet hajtására használják. Levelei (Coryli folium) flavonoidokat és cserzőanyagokat tartalmaznak, egyes fémekkel képzett vegyületei dezodoráló hatásúak (RÁCZ et. al. 1984, 79., 137.). Mogyoró szavunk eredete nem tisztázott. Ismeretét minden bizonnyal már az őshazából magukkal hozták őseink. írásos formában először a Tihanyi apátság alapító levelében (1055) találjuk meg „munarau bukurea" formában (SURÁNYI 1985, 117.). A mogyoró, mint helységnév elterjedt volt: pl. „Monorosheg" (1212/1328), „munurous pótok" (1234/1243), „Monoruswelge" (1287/1328) (SZAMOTA—ZOLNAI 1902—1906, 663—664.). Crataegus monogyna JACQ. — Egybibés galagonya: 4 db csonthéj. Hossza : Szélessége : Magassága : 4,35 mm 3,48 mm 3,33 mm Min. 4,06. Max. 4,57. Min. 3,22. Max. 4,04. Min. 2,95. Max. 3,65. Mindegyik ép, turfikálódott csonthéj. Színük vörösbarna, felületük ép. Alakjuk egykor gömbhöz közelítő lehetett, de a kiszáradás miatt szögletessé váltak. Csúcsúkon a bibeszálcsonk maradványa
