Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Bondár Mária: Újabb adatok a badeni kultúra temetkezéseihez

ZALAI MÚZEUM 1. 1987 Bondár Mária: Újabb adatok a badeni kultúra temetkezéseihez Balatonmagyaród—Hidvégpuszta, Déli rév lelőhelyein, a balatonmagyaródi hát középső részén, 1986 nyarán a badeni kultúra 4 sírja került elő (1. kép).

1 A Kis-Balaton program keretében 1980 óta folyik leletmentés a lelőhelyen. 1986 nyarán egy gödörnek tűnő foltban kettős csontvázas temetkezést tártunk fel (2—3. kép). A későbbi földmunkák során Horváth László még három sírt mentett meg.

2 Ez az öt temetkezés minden bizonnyal egy önálló kis . temető. Az összefüggően feltárt mintegy 40 000 m--nyi területen nem került elő több sír ebből az időszakból. 1. sír: Egy közel ÉD-i tájolású, háton fekvő, nyújtott helyzetű 40—50 év közötti férfi sírja.

3 Sírmélység: —80 cm. Mellékletként a jobb vállnál széttört, kannelúradíszes, magasfülű korsó volt, jobb mellkasán —40 cm mélységben zöld patinafoltot figyeltünk meg, fémtárgynak azonban nyoma sem volt (4, 5. kép 1). 2. sír: Az 1. sírral egy gödörben volt eltemetve egy 22—25 éves nő is. A sír tájolása DÉ, feje az 1. sír lábánál volt, baloldalán feküdt, zsugorított helyzetben. Nyaka körül fehér és piros színű, hengeres gyöngyök és csigák kerültek elő. A halott nyakán pici zöld patinafoltot észleltünk, fémtárgy azonban itt sem volt már (5. kép 3, 6. kép). 3. sír: Az 1—2. sírtól É-ra, azzal lényegében egy vonalban mintegy 11,5 m-re került elő egy idősebb nő sírja. Tájolása majdnem DÉ, sírmélység —75 cm. Baloldalon fekvő, zsugorított temetkezés volt, mellékletként egy nagyméretű tárolóedény peremtöredékét tették a sírba (7. kép). 4. sír: Az 1—2. sírtól ÉNY-ra, —80 cm mélyen egy nagyon rossz megtartású, jobb oldalán fekvő, zsugorított helyzetű, felnőtt nő sírja került elő. A sírgödör foltja csak sejthető volt. A sírban melléklet nem volt. Tájolása ÉD. A sírt egy későbronzkori gödör metszette (8. kép). 5. sír: A 4. sírtól ÉK-re, —70 cm mélységben egy 7—8 éves gyerek csontmaradványait sikerült feltárni. A csontváz részben elporlott, részben a korábbi rigolírozás tette tönikre. Mellékletként a nyaktájékon egy kovakőnyílhegy, hasa mellett egy kis füles bögréoske volt a sírban (5. kép 2). A koponyamaradvány helyzetéből baloldalán fekvő, zsugorított csontvázra gondolhatunk. Tájolása ÉD (9. kép). * Az 1. sír hengeres nyakú, kannelúrás hasú, magas fülű korsójához hasonlókat ismerünk a badeni kultúra szinte egész területéről, telepről és temetkezésből egyaránt, így például Kiskunhalas (BANNER 1956, Taf. XXX. 27), Nevidzany (NËMEJCOVÁ—PAVÜKOVÁ 1974, Abb. 42. 1), Fonyód—Bézsenypuszta 1. sír (BANNER 1956, Ta.f. XI. 3), Budapest—Békásmegyer 2. sír (BANNER 1956, Taf. XXXVIII. 21), Budapest — Andor u. (UO. Taf. XXXIV. 39). Az 5. sír bögréjének analógiái ismertek pl. Fonyód— Bézsenypuszta 1. sírból (BANNER 1956, Taf. XI. 4), 18. sírból (UO. Taf. XII. 13), Balatonboglárról (HONTI 1981, I. 1—2), valamint telepről: Felsőnyék (BANNER 1956, Taf. XXIII. 36), Zók— Várhegy (UO. Taf. XXIV. 2, 6), Pari (TORMA 1977, 3. kép 1). Az 1. és 5. sírból előkerült kerámia alapján megállapítható,, hogy a sírok a badeni kultúra klasszikus időszakának elejére keltezhetek. Az 5. sírban talált nyílhegyhez hasonló kovanyílhegyek ismertek az alsónémedi temető 19. sírjából (BANNER 1956, Taf. XLIV. 14, 15), a Szentes—nagyhegyi temető 4. sírjából (UO. Taf. LIX. 6—7), Budakalászról a 2. sírból (UO. Taf. LXXXIX. 3). Az előfordulás körülményei teljes egészében megegyeznek az alsónémedi temető 30. sírjában talált leletökével, ahol egy kis bögre és egy nyílhegy került elő a sírból (BANNER 1956, Taf. XLIV. 30—31). A balatonmagyaródi sír kovanyílhegyének anyaga bakonyi Jura tűzkő.

4 A lelőhelyünkön előkerült mellékletek közül a legérdekesebb lelet a 2. sír gyöngysora, amely 26 csigából és 137 különböző méretű gyöngyből készült. Hasonló ékszerek ismertek az alsónémedi temető 5. (BANNER 1956, Taf. XLIII. 6), 19. (UO. Taf. XLIV. 13), 32. (UO. Taf. XLVI. 3.) és 36. (?) sírjából (UO. Taf. XLVII. 4), a Szentes—nagyhegyi temető 1. (UO. Taf. LIX. 1), 4/A (UO. Taf. LIX. 4), 4/C (UO. Taf. LIX. 5), 5. (UO. Taf. LIX. 3) és 8.