Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Horváth László: Késővaskori ház- és településtípusok Dél-Zalában

Késővaskori ház- és településtípusok Dél-Zalában 65 te: 290x240 cm, vízszintes alja 70 cm mélységű volt. Az objektumnál cölöplyukat nem találtunk. A ház déli oldalának közepén egy 90x75 cm nagyságú kemence tapasztásának töredékei feküdtek. A kemence eredetileg búbos tetejű lehetett, mivel az aljtiapasztás fölött előkerültek a beszakadt tető darabjai. A ház bejárata a keleti oldalon volt, ahol a bejárat fokozatosan ereszkedett le a természetes homoktalajból összetevődő, enyhén lejárt padlószintig. Ebben az objektumban sokkal kevesebb cserepet találtunk és ezek nagy része grafitos csuprokból származnak. 3. objektum (11. kép 2.) Nagyobb méretű, lekerekített sarkú, téglalap alakú, földbe mélyített ház. Mérete: 340x265 cm, vízszintes, homokos alja 85 cm mélységben volt, oldalfalai 65 om mélységben 20 cm-rel szűkebb területet öleltek körül, mint a szántás alatt közvetlenül megfigyelt elszíneződés. Rövidebb oldalainak közepén egy-egy vízszintes aljú, 125 és 130 cm mélységig lenyúló cölöplyukat találtunk. Feketés betöltésében nagyon sok edénytöredék hevert, köztük pecsételt díszű is. Több cserép korongolatlan csuporhoz tartozik. A cserepeken kívül csupán néhány vassalalkot gyűjtöttünk be. 4. objektum (11. kép 4.) A lekerekített sarkú, téglalap alakú, földbe mélyített ház mérete: 280x230 cm, vízszintes aljának mélysége 60 cm. A ház bejárata az északkeleti sarokban volt. Az objektum közepén egy 90 cm mélységű, vízszintes aljú, nyugati oldalának közepén pedig egymást átvágó két cölöplyukat figyeltünk meg. Az utóbbi megfigyelés alapján a tetőtartó cölöpöket legalább egyszer kicserélték. Az egyik cölöplyuk 70 cm, az ezt vágó cölöplyuk 110 cm mélységű. A kevés korongolatlan és korongolt edénytöredék mellett két fenőkő töredéke volt a betöltésben. 12. Nagykanizsa—Inkey kápolna A szántás által erősen megbolygatott, 400x250 cm méretű, téglalap alakú, LT—

С periódusra keltezhető házat 1983-ban publikáltuk (HORVÁTH 1983, 15.). 13. Nagykanizsa—Katonatemető Az LT—

С periódus közepén használt lakóház ásatásának eredményeit 1978-ban tettük közzé (HORVÁTH 1978). 14. Sármellék—Egenföld A római kori, bennszülött kelta telep két házmaradványának és két hulladékgödrének feltárásáról már korábban beszámoltunk (HORVÁTH 1978, 5. kép; KELTA CORPUS, 125.). 15. Sormás—Hosszúdűlő 1976 tavaszán egy IV. századi római téglasír leletmentésekor két LT—D kori sekély gödröt is feltártunk. Az egymás mellett lévő kis gödrök oválisak, rendeltetésüket nem tudjuk. A néhány korhatározó, korongolt és korongolatlan cserépen kívül egy üvegsalak is felszínre került a gödrökből. III. Késővaskori ház- és településtípusok Dél-Zalában A Dél-Zalában feltárt késővaskori épületek között nincs földfelszíni építmény, mindegyik földbe mélyített volt. Az épület-típusok osztályozásánál alapvetően abból kellene kiindulnunk, hogy milyen mélységre ásták és milyen formára alakították ki az épületeket. Az első kritériumot, véleményünk szerint, nem vehetjük figyelembe, mivel az erős erózió miatt hamis adatokból indulnánk ki és nem tudnánk eldönteni, hogy „Grubenhütte", vagy „Halbgrubenhütte" az építmény. Az osztályozásnál, a formáknál pedig megállapíthatjuk, hogy az egyik szabályosabb téglalap alakú, a másik érősebben lekerekített sarkú téglalap alakú, de egy kivételtől (5. kép 2.) eltekintve mindegyik épület alapvetően téglalap alakú. Ezért a típusokat a konstrukció alapján osztályozzuk: 1. A legegyszerűbb típus a cölöplyuk nélküli építmény, területünkön öt alkalommal találtunk ilyet (5. kép 1., 11. kép 3., Balatanmagyaród—Kiskányavár 4. obj., Balatonmagyaród—Szarka vár 1, obj., HORVÁTH 1983, 15.). A szabálytalan alaprajzú, 5. kép 2. alatt bemutatott háznál sem találtunk cölöplyukat. Erre az egyszerű típusra több példát említhetünk (GOLDMAN 1971, 2/b. á.; WALDHAUSER 1977, 3. á. 5— 6.; KUZMOVÁ 1980, 2. á. 1, 8.) és az egész késővaskor alatt, egy településen belül is, más típusokkal együtt fordul elő. 2. a. A leggyakrabban előkerülő típus a rövidebb oldalakon egy-egy cölöppel ellátott ház. DélZalában 13 esetben tártunk fel ilyen konstrukciójú építményt (3. kép 1—2.; 5. kép 3,5.; 7. kép 1, 3—4.; 11. kép 1—2.; HORVÁTH 1972; HORVÁTH 1978; KELTA CORPUS, 125.). Nem véletlen, hogy ez a forrnia a leggyakoribb nálunk is a késővaskorban, hiszen a Kárpát-medence más részein is hasonló a helyzet (PATAY 1959, 44; NOVÁKI1961, 251; PUSZTAI 1967, 3. á.; BÓNIS 1969, 207; KUZMOVÁ 1980, 339.). Ez a típus a római korban is a legáltalánosabb a falusias jellegű településeken (KOCZTUR 1972, 53.). 2. b. Tulajdonképpen a két cölöppel ellátott konstrukciójú típus egyik változata az, hogy az épületen kívül is helyeztek el cölöpöt, vagy cölöpöket a hossztengely vonalában, s ezek alapján feltételezhetjük, hogy a külső cölöpök a bejárat fölé is kihúzódó tetőt tarthatták. Két épületnél tapasztaltuk ezt (11. kép 5—6.) és mindkettő