Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Horváth László: Késővaskori ház- és településtípusok Dél-Zalában

Késővaskori ház- és településtípusok Dél-Zalában 61 A ház betöltéséből nagyon sok edénytöredék került elő és a legtöbbjük grafitos csuprok töre­déke. Közöttük egy fekvő S-alakú pecsételt dí­szítésű is van. A következő leletek méltók még említésre: vasár, csontból készült simító, 4 orsó­gomb, néhány kisebb vassalak, egy fazekaskemen­ce tüzelőrostélyának töredéke. A leleteket az LT— С periódus közepére keltezhetjük. 4. objektum (5. kép 3.) Szabályos, lekerekített sarkú, téglalap alakú földbe mélyített ház. A fekete elszíneződésű objek­tum bejárata a délnyugati saroknál volt, ahonnét egy 65 cm mélységű padkás rész húzódott a ház déli szélén. A ház vízszintes alja, amelyet termé­szetes homokos talaj képezett, 105 cm mélységű. Hossztengelyében egy-egy cölöplyuk nyoma látszó­dott, a cölöpöknek ásott gödör határozottan elkü­lönült a cölöpök szerves anyagának nyomától. A ház betöltése egységes, erősen faszénszilánkos volt, de a legtöbb cserép a 60—80 cm mélységből került elő. Az egységes, szürke betöltésből a következő említésre méltó leletek kerültek felszínre: arány­lag sok korongolt és korongolatlan edénytöredék, közöttük egy körkörös pecsételt díszítésű is van; agyagnehezék, orsógomb töredéke, csontár, őrlőkő töredéke, több vassalak, félig megmunkált agancs­töredék, fenyőgyanta maradványai, kevés patics­törmelék, több állatcsont. A ház korát a grafitos anyagú peremtöredékek alapján az LT—C> perió­dusra keltezhetjük. 4. Balatonmagyar ód—Kiskányavár Az előző lelőhelytől, a Kányavár szigettől kelet­re helyezkedik el, és a kettőt egymástól az egykori Balaton belső öble választotta el. Ez a lelőhely tulajdonképpen a magyaródi földhát nyugatra be­nyúló része. A félszigetszerű nyúlvány legmaga­sabb pontján folytattunk nagyobb ásatást („Kis­kányavár A"), míg északabbra, a „Kiskányavár B" elnevezésű részen csupán néhány szondázó ár­kot húztunk. Az előző területen négy késővaskori házat és egy házrészletet tártunk fel, az északabbi részen pedig egy házrészlet került feltárásra (4. kép). A „Kiskányavár A" lelőhely késővaskori ob­jektumainak összesítő térképét a 6. képen mutat­juk be. Kiskányavár A 4. objektum A szántás csaknem teljesen megsemmisítette a szabályos, lekerekített sarkú téglalap alakú házat. A ház 400x240 cm méretű, délnyugat—északkelet hossztengelyű. Erősen ledöngölt, homokos padlója a középen kissé teknős aljú, mélysége 40—45 cm között váltakozott. Cölöplyukat nem találtunk. A ház szürkés betöltéséből néhány cserép és vas­salaik került napvilágra. A jellegtelen edénytöre­dékek alapján inkább a késő vaskor végére keltez­zük az objektumot. 18. objektum (7. kép 4.) A nagyméretű, téglalap alakú ház hossztengelye nyugat—kelet irányú, imérete 45 cm mélységben 590x320 cm volt. Oldalai kissé kifelé dőlnek, a padlószint mélységében a ház alapterülete: 540x290 cm. A hossztengelyben lévő két nagyméretű cö­löplyuk betöltése erősen faszénszilánkos, és arra utalhat, hogy a ház leégett. Az egész objektumot szürkésfekete föld töltötte ki, a 110 cm mélységű padlószinten pedig egy feketébb, égett szerves­anyagra utaló réteg feküdt. Ennek vastagsága kö­zépen 15 cm volt és az oldalak felé kissé megvas­tagodott. Minden valószínűség szerint ez a réteg a leégett és beszakadt tetőszerkezet maradványa. A lakóház bejáratát jelölheti az a lépcsőzetes rész, amelyet a ház északnyugati sarkában találtunk. Mélysége 80 cm, vízszintes, éles széllel süllyed a padlószinthez. A ház betöltéséből nagyon sok jel­legzetes LT—D edénytöredék került elő: besimí­tott díszítésű; grafitos hombár töredékei, a töre­dékeken a szétrepedt részeket összefogó vaskap­csok nyomaival; sárgás és vöröses színűek. Három orsógomb, vasár, bronzolvadék, s egy gombosvégű vaskés került felszínre még ebből az objektumból. 23. objektum, Ez az objektum, idő hiányában nem lett teljesen feltárva. A szelvénybe az objektum T-alakú része nyúlt be: déli vége folyosószerűen csatlakozik a kiszélesedő és mélyebb északi részéhez. A „folyo­sószerű" része, amely feltehetően a ház bejárata volt, fordított trapézkeresztmetszetű 70 cm mély. míg az északi rész 100—105 cm mély és töknős­aljú. Csupán néhány cserepet és egy orsógombot találtunk a feketés betöltésben. Az objektumot az LT—D periódusra keltezhetjük. 37. objektum (7. kép 3.) Erősen leikerített sarkú, kissé szabálytalan, 395x230 cm kiterjedésű ház. Keleti végén 260 cm­nyire kiszélesedik. A ház kelet—nyugat irányú tengelyében helyezkedik el a tetőszerkezetet tartó oszlopok két gödre. A keleti oldalon, kissé a kö­zépvonaltól délre találtuk meg az egyik cölöplyu­kat, mely 50 cm átmérőjű, lekerekedő sarkú, négyzet alakú gödör. Alján, 144 cm mélységben azonban már csak 25—22 cm átmérőjű. A nagyobb átmérőjű gödör 110 cm mélységben ér véget. A nyugati házszélnél talált másik cölöplyuk 60x50 cm átmérőjű, 136 cm mély. A ház padlója a keleti felében meszes, habarcsos, keményre döngölt, míg a nyugati felénél homokos, agyagos. A ház köze­pén, a padlószinten 40x30 cm-es átégett folt volt. Az objektum betöltése szürke, hamus, paticstör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom