Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Horváth László: Késővaskori ház- és településtípusok Dél-Zalában

ZALAI MÚZEUM 1. 1987 Horváth László: Késővaskori ház- és településtípusok Dél-Zalában I. Bevezetés Késővaskori kutatásunk legnagyobb adóssága a települések feltárása. A temetők ásatásai kétségtelenül nagyobb vonzerőt jelentenek a kutatóknak, de itt is nagyon nagy a lemaradásunk a környező országúikhoz képest. A késővaskorral foglalkozó publikációk pedig néha évtizedes késéssel jelennek meg és itt gondolunk az 1975 végén lezárt és 1987ben megjelent Kelta Corpus munkáira. A kutatás hiányosságait jól tükrözi az 1975-ben megjelent, Dél-Dunántúlra vonatkozó összefoglalás (JEREM 1975). E hiányosságok megszüntetésére 1978-ban tervbe vettük a késővaskori telepek intenzívebb vizsgálatát (HORVÁTH 1978, 21). Először, a még nem hivatalos formában elinduló régészeti topográfiai terepbejárásokat követő leletmentések gyarapították a feltárt késővaskori házak számát (pl.: Magyarszentmiiklós, Nagykanizsa —Dávid dűlő, Hahót), később pedig a kis-balatoni ásatások nyújtottak lehetőséget 1980-tól,. a késővaskori telepek behatóbb megismerésére. Így nem véletlen, hogy a Dél-Zalában végzett késővaskori telep-feltárások Nagykanizsa közvetlen környékére és a Kis-Balaton területére összpontosulnak (1. kép). Az 1978-ban megjelent cikkünkben közöltük a magyarországi késővaskori nyílt települések addig feltárt házainak alaprajzait (HORVÁTH 1978, 5. kép). Akkor 12 települési objektum rajzát tudtuk közzétenni, melyek közül már.akkor is négy zalai volt. Az eltelt közel egy évtized alatt csak DélZalában több késővaskori házat tártunk fel, mint addig az egész országban. Munkánkban — a korábban általunk publikált házakat is beleszámítva — 15 lelőhely ásatásáról számolunk be. A feltárt késővaskori házak száma Dél-Zalában így 28ra emelkedett. Ezt egészíti ki egy fazekaskemence, egy tűzhely és egy gödör leírása. Tanulmányunk célja az, hogy a megnövekedett számú, feltárt késővaskori házak típusait, a településeken belüli rendszert összefoglaljuk. A bővülő adatok birtokában — ahol ez lehetséges — szeretnénk rávilágítani a települések gazdasági— társadalmi hátterére. Szerencsésen alakult az is, hogy az előkerülit leleteik csaknem az egész késővaskort felölelik: a legkorábbiak a LT—B2/C1 periódusba tartoznak (Nagykanizsa—Dávid dűlő), míg a legfiatalabbak már a római foglalást követő időszak emlékei (Sármellék—Égenföld, Balatongyörök—Kövesmező). Az ásatások során előkerült leletanyagot nem mutatjuk be, csupán az objektumok leírásánál, koruk meghatározásánál és gazdasági—társadalmi összefüggéseinél említjük röviden azokat. Ez egyrészt a terjedelmi kötöttségek miatt indokolt, másrészt egy későbbi publikációban szeretnénk részletesen feldolgozni az 1975 óta előkerült összes késővaskori leletet. A bevezetés után a be-sorrendben ismertetjük a Dél-Zalában végzett késővaskori telep-feltárások eredményeit, ezt követi a ház- és településtípusok összegzése. Az utolsó fejezetben kívánjuk összefoglalni az adatokból következtethető eredményeket. II. Késővaskori település-feltárások Dél-Zalában 1. Balatongyörök—Kövesmező Az 1972-ben feltárt római kori, feltehetően gazdasági épületet a Kelta Corpusban publikáltuk (KELTA CORPUS, 68—70). A kisméretű épület betöltésében a bennszülött kelta edénytöredéken kívül egy tüzelőrostélyos fazekaskemence tapasztásának töredékei kerültek elő. 2. Balatonmagyaród—Homoki dűlő A lelőhely a községtől északkeletre, az egykori Balaton öblének nyugati partján húzódó homokdomb déli végén helyezkedik el. A mintegy 700 m

2 feltárt területen, több korszak objektumain kívül, két késővaskori földbe mélyített házat találtunk (2. kép). 1. objektum (3. kép 3.) Enyhén lekerekített sarkú, téglalap alakú, földbe mélyített lakóház. Mérete: 395x280 cm, kelet— nyugati hossztengelyű. Bejárata a délkeleti saroknál volt, mely fokozatosan mélyült a keményre lejárt homokos padlószintig. A déli oldalt kivéve a ház oldalai függőlegesek voltak. A ház hossztengelyében elhelyezkedő nagyobb cölöplyukakon kívül két-két cölöplyukat találtunk az északi és a déli oldalon. Ezek mélysége 115—120 cm között mozgott. A ház falai mentén körben, a cölöplyu-