Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Kapillerné Megyei Anna: Adatok egy kisváros közlekedéstörténetéhez. (Bérautósok Zalaegerszegen a két világháború között)

ZALAI MÚZEUM 1. 1987 Kapillerné Megyeri Anna Adatok egy kisváros közlekedéstörténetéhez (Bérautósok Zalaegerszegen a két világháború között) Zalaegerszeg a két világháború között az ország gazdasági, kereskedelmi centrumaitól távol eső hely volt. Lakosainak száma ezekben az években alig nőtt. 1930-ban 13 100 (MSÉ 1931, 8), 1941-ben 13 967 (TSK 1976, 166) főt tartottak számon. Városi arculatát erősen meghatározta megyeszékhely volta. Nagy számban éltek itt a vármegye közigazgatásának és jogszolgáltatásának intézményeiben dolgozó tisztviselők. Rajtuk kívül főként iparosok, kereskedők, földművesek lakták. Utóbbiak jórészt önellátásra termeltek, mindössze négy 100 holdnál nagyobb földdel rendelkező birtokosról tudunk. (A polgármester felterjesztése... = ZU 1926. ápr. 18. 1). Az ipar és kereskedelem csupán a város és a környék lakóit szolgálhatta ki. Nagy ipari vállalat, vagy gyár nem települt ide. Ebben szerepet játszott az is, hogy Zalaegerszeg meglehetősen későn kapcsolódott be egy szárnyvonallal a vasúti közlekedésbe — 1885-ben — a zalaszentiváni állomásnál, ahova 1890-ig csak fiákerrel vagy szekéren lehetett eljutni. 1889-ben kezdték építeni a zalaegerszegi vasútállomást, így haladhatott itt át a Boba—Lenti—Csáktornya vonal, Göcsej déli részeit kapcsolva be a forgalomba. Az 1900-as évek elején Zalalövőig kiépített sínpár az Örséggel teremtett kapcsolatot. A vasút tehát kiépült, ám számottevően nem fejlődhetett tovább. Az 1920-as évek nagy vasútépítési, átalakítási terveiből (120 milliárdba kerülne a Déli vasút bevezetése Zalaegerszegre = ZU 1926. nov. 4. 1) pénz híján szinte semmi sem valósulhatott meg. Kisebb korszerűsítések történhettek csak. mint a Nagykanizsa—Zalaegerszeg közti sínautóbusz indítása (ZU 1925. okt. 17. 4), állomások és vasúti hidak építése (Megindulnak a zalai vasúti építkezések = ZU 1925. febr. 22. 3), motoros vonatok beállítása. Igyekeztek javítani a menetrenden, az utasok kényelmét szolgálta egy közvetlen kocsi csatolása a nagykanizsa—budapesti vonathoz. (A polgármester közlekedésügyi tárgyalásai a szombathelyi üzletvezetővel = ZU 1924. dec. 12. 2), a személyszállítás és a teherszállítás különválasztása. A zalaegerszegi állomásról 1931-ben 20 (ZU 1931. febr. 15. 4), 1937-ben már 25 vonat indult (ZU 1937. máj. 26. 5). Ám a korabeli újságok tudósításaiból tudjuk, hogy a vonatok forgalma így is gyér volt, a fővonalakra történő átszállások miatt hosszú a várakozási idő — megfelelő bosszúságot okozva az utasoknak. Megesett, hogy egyikük a közeli Zalaszentgrótról 11 óra alatt ért Egerszegre (Hetivásár Zalaszentgróton = ZU 1925. máj. 16. 2.). A vasút fejlődésének lelassulását a fejlett tőkés országokban az új közlekedési ágak, főként az autóközlekedés térhódítása kísérte. Magyarországon azonban ez nagyon lassan következett be. A rendkívül alacsony gépjárműállomány többségét is a személygépkocsik tették ki, vagyis a második világháborúig a modern tehergépkocsi szállításnak úgyszólván csak a kezdeteiről beszélhetünk (MoT 1984, 755). Az egy automobilra eső lélekszám 1933-ban az Amerikai Egyesült Államokban 5, Ausztriában 95, Franciaországban 25, Németországban 105 főre rúgott. A szomszédos Csehszlovákiában egy automobilra 149 fő jutott, míg hazánkban 544 (MALÉTER 1935, 251). Pedig Magyarországon a század elején már hazai gyártmányú gépkocsi is készült. Budapesten 1913-ban taxi vállalatok kezdték meg működésüket, 1915-ben autóbuszjáratok indultak. Az első világháború után, ha lassan is, de nőtt az autók száma. Míg 1910-ben összesen 455 személyszállító automobil volt (MSK 1911, 380), addig 1926-ban már 5817 autóról tudunk, ebből 895 a bérautó (MSÉ 1927, 161). 1928-ra az autók száma csaknem megduplázódott, bérautó pedig 1234 volt (MSÉ 1929, 164). Zala megye 1910-es évekbeli gépjárműállományáról abból az összeírásból kaphatunk képet, melynek elkészítésére a honvédelmi minisztérium utasította az alispánt. A világháború alatt folyamatosan kérték az autók, tulajdonosaik és a sofőrök számbavételét. 1914-ben, s ez a szám 1918-ig alig változott, a novai járásban 1, a zalaegerszegi járásban 2, Zalaegerszegen, Nagykanizsán és