Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Solymos Ede: A keszthelyi halászcéh

202 . Sólymos Ede „Czéh Mesterek Hitének formája Én N. N. Esküszöm az Atya Fiu telles Szent Háromság Eggy Élő Istenre boldogságos Szűz Máriára és Istennek minden Szentéire, hogy az minemű Czéh Mesterségre választottam az Böcsületes Halász Czéhtől, hogy az én Czéh Mesterségembéli tisztemben tisztán, igazán eljárok tehetségemig, nemtekéntvén sem Atyafiságot, sem barátságot, sem adományt Szémelly válogatás nélküly, eljárok szegénynek, Boldognak, minden engem illető dolgokban Igazságot teszek, és másokkal is igazságot tétetek, az kik hatalmam alatt lesznek. Isten téged ugysegéllen." A harmadik tisztség a nótáriusé vagy jegyzőé volt. Ennek előfeltétele az írástudás, bár a jegyzőkönyv tanúsága szerint sem a szép- sem a helyesírás tudását nem helyezték előtérbe. Noha 1800-ban határozatot hoztak, hogy sem a céhmesternek, sem a nótáriusnak ezentúl nem lesz fizetésűik, a későbbi években is feltűntetik a honorárium kiutalását. 1822-ben a nótárius is sásszénát kapott, de csak egy szekérrel, a későbbiekben évi 5 ft-ot fizettek. Megbízatása hosszú évekig eltarthatott. A céhgyűlések ideje a szokásos Péter Pál, de ami már szokatlanabb: András nap, november 30. Ezt a napot a keszthelyieknek mindkét szabályzata ünnepnek nyilvánítja. Ezzel csak a pozsonyiak 1766-os szabályzatában találkozunk még, de tudomásunk szerint a halászok körében Andrásnak nem volt különösebb kultusza. Bálint Sándor sem említi ünnepi Kalendáriumában, (BÁLINT 1977, 505—509.) de érdeklődésünkre úgy nyilatkozott, hogy András Péter testvérbátyja, maga is halász, így lehetett a halászok közt jámbor tekintélye.'' Kézenfekvőnek látszana, hogy a templom védszentje volt András, de a szabályzat szerint a szent Márton templomban kell a misét mondatniok. Tudjuk viszont, hogy a román halászok Andrást tartják védszentjüknek.

7 Kapcsolatnak viszont semmi jele sincs a két terület közt. Inkább egyházi sugallatra kell egyébként is gondolnunk a céhek vallási előírásainak megfogalmazásában — így a védszentek kiválasztásában is — mint „népi" indíttatásra. Néhány esetben leltárt készítettek a céhmester által átvett javakról. 1835-ben a készpénz 250 ft, viaszgyertya 2 db, szövétnek 7 hosszú és 6 rövid, üvegpohár 3 db, cserép kalamáris, új hosszú asztal és két pad. Két évvel később a készpénz 90 ft, van két szál új viaszgyertyájuk és két kis rövid, 10 szál hoszszú és 6 szál rövid szövétnek, hosszú asztal, jó pad kettő, három üvegpohár, két csap, egy itze bádog és tölcsér. 1839-ben: 50 ft készpénz, fehér gyertya 2 db hosszabb, 2 db rövidebb, 4 hosszú és 6 szál rövid szövétnek, három üvegpohár. 1840-ben a céhmester marad, a készpénz 190 ft. 1841-ben Persovits István átvett 220 ft-ot, 2 szál fehér gyertyát, 6 hosszú és 4 rövid szövétneket, egy „öreg" szentmihálylovát, egy kis szentmihálylovát, két hosszú padot, egy asztalt, három poharat, egy kupicát és egy pecsétnyomót. 1843-ban a készpénz „12 db 2 foréntos 110 f, 12 darab 2 forentossal együtt", 2 szál rövid, 2 szál fehér gyertya, 6 szál hosszú, 11 rövid szövétnek, egy öreg és egy kis szentmihálylova, két hosszú pad, egy asztal, 3 üvegpohár, 1 kupica, 1 pecsétnyomó. 1845-ben 2 szál vastag gyertya, 8 szál hosszú 12 szál rövid szövétnek, öreg és kis szentmihálylova, 2 hosszú pad, egy asztal, 4 üvegpohár, 1 kupica, 1 pecsétnyomó és készDénz. 1849-ben a két szentmihálylova, 2 pad, egy asztal, 3 üvegpohár, egy pecsétnyomó és két céhkorsó a céh vagyona. Mint látjuk, a leltározásnál nem voltak túl precízek. A iegyzőkönyv szerint a pecsétnyomó 1838ban készült, s Pap József 12 x-et fizetett érte, de csak 1841-ben tüntetik fel. Egyetlen egyszer sem említenek céhládát, sem behívótáblát (igaz, hogy a ma ismert 1859-ben készült, de talán korábban is volt), és csak 1849-ben említik a két céhkorsót. 1831-ben „egy Szenmihál Lovát tsináltattuk 10 FI 30 Kr." 1838-ban „Tislérnek és Lakatosnak Hogy Asslo és az Kis semihál lova repelatziorara Füzetünk ki 12 f 30 x." Sokszor vásároltak gyertyát. 1818-ban egy pár fehér gyertyát, 9 funtosat 45 forintért, 1836-ban ismét 9 funtos gyertyáért fizettek 29 f 15 x, 1842ben két szál új gyertya 10 funtos 27 ft. 1849 szent András napján Dimeternek fizettek gyertyára foglalóba 5 forintot. Ugyanebben az évben még kifizettek 34 ft-ot egy pár szálért, végül 1855-ben Nagy Sándor bábosnál két szál 10 funtos gyertyáért 40 forintot. 1847. október 1-én „az ő Nádor Hertzegség tiszteletére tett Költséget öszvessen tészen 22 fi V 46 x Az kit Nemzeti Ászlóra el költöttünk."* Sokszor emlegetik a zászlót. 1764-től 1771-ig minden céhbeálló 1 forintot fizet zászlóra. 1797-től 1807-ig 5 forintokat, 1829-től 1849-ig ismét 5, majd 1850-től 1854-ig 7—8 forintokat fizetnek be. Mint említettük, 1829-ben „Die Í8

ik Április hónapban Közönséges Halász Ché béliek Uj Ászlót készélettünk anak az ára és költsége tésze 85 forint az ó Ászlónak Nyelére és Bojtyára. Ché Pénsibül ki került hanem az Kántorosok segétek két két forintal". Felsorolja azokat név szerint, akik „A Zászló tsinyaltotásban a mi eset reaiok ezek meg attak" szám szerint tizennyolcan. Megjegyzi, hogy „Lakis Joseph a \maga Joakaratyabul adott Négy Máriást". Hajdú János adott 25 dénárt, Vitéz Joseph viszont tartozik 85 dénárral. 1797-től 1806-ig a céhbe állóktól fejenként 4 forintot szedtek a „céhárkába" vagy „az hajós ut ár-