Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)
Solymos Ede: A keszthelyi halászcéh
192 Sólymos Ede gyalöktól körülvett Máriát ábrázolja: »Sz. Mária Isten anyja Magyarország pártfogója. K. é.« felírással. A képtől jobbra Magyarország czímere, balra a halászczéh czímere látható; utóbbiban a bodonha jóban űlő halász háromágú szigonyával egy halat döf le; a bödönhajó balatoni, a háromágú szigony keszthely vidéki különlegesség; a csolnak előtt is, mögött is egy-egy horog látható. A másik oldal képén, mint a felirat is magyarázza: »18. Jézus monda Péternek: Ne félj! Ezután embereket fogsz. 7.« Péter és két halász ül a csolnakban, mely Krisztus előtt köt ki. A csolnak balatoni bödönhajó, a háló pedig a Keszthely vidékén általánosan elterjedt »gyékényes« (és nem párás) eresztőháló. A képtől balra a FESTETICS-család czímerpajzsa látható; a jobb oldalon levő czímer teljesen lekopott; mit ábrázolt, nem tudtam megállapítani, valószínűleg azonban a város czímere volt ott." (JANKÓ 1902: 314—324.) Vegyük sorra először a tárgyi emlékeket. A „halászcéh ponty" a Néprajzi Múzeumban a 34.351 ltsz. alatt szerepel, törzskönyvi száma 469. A bejegyzés szerint Keszthelyről Perso vies Jánostól vásárolták. Maga a tárgy azonban időközben a keszthelyi Balatoni Múzeumba került, ahol újra leltárba vették 71.11.1. szám alatt (1. kép). Hossza, karikával együtt 37 cm, karika nélkül 34 r 5 cm. Szélessége 9 cm. Kőhalmi Béla restaurátor megállapítása szerint eredetileg „aranyozva" volt, de oxidálódott. „A keszthelyi múzeumban meg volt a balatonszentgyörgyi halászcéh halformájú behívótáblája. Hogy 1944-^ben nem pusztult-e el, és hogy vájjon azonos-e ez a vörsi hasonló halalakú behívótáblával, nem tudom. Fényképe a Veszprémi Múzeumban, negatív szám: 1938" — közli Nagybákai Péter. :i A Jankó által közölt rajz alapján kétségtelen, hogy az általa gyűjtött ponty azonos a fent ismertetettel. A veszprémi fotó (2. ábra) egy másik behívótáblát ábrázol, melynek farokrésze töredezett, és akasztókarikája is más formájú. Hogy a hasrészen van-e évszám, a fényképről nem állapítható meg, de származási helyét sem ismerjük. A magyarországi halászcéhektől csak az említett két balatoni behívótábláról tudunk, és az artikulusok közül egyedül az 1726-os kolozsvári említi a táblajárást. A céhláda 363 törzskönyvi számon 30127 ltsz. alatt szerepel a Néprajzi Múzeum nyilvántartásában: „céhláda 1849-.ből. PJ és SF betűkkel (halászoké) Vörs, Somogy megye. Jankó János gyűjtése". Jelenleg ez a láda is Keszthelyen található. 1949-ben, miikor az első állandó kiállítás készült, akkor kölcsönözték, de adminisztrációs hiba miatt ezt is újra leltározták. „1986 tavaszán a N. M. kérte, hogy töröljük íeltánkönyvünkből a tévesen hozzánk leltározott ládát. így már hivatalosan az ő számukon fut: 30.127." Hossza 62 cm, magassága 32 cm, szélessége 36 cm. Az évszám, a betűk és a hal azonban nem festett, mint Jankó írja, hanem világosabb fából berakott. A ládával is van egy kis probléma. Jankó Balatonszentgyörgyön talált rá, viszont vörsinek leltározták. Azonkívül 1849-ben PJ és SF monogrammos céhmesterei nem voltak a keszthelyi céhnek. Ebben az időben Zábó Imre volt — egyedül — a céhmester. Elődje négy éven át Hári József. Feltűnő az is, hogy bár a céhmestereik leltár szerint vették át a céh vagyonát, egyszer sem említenek ládát. A balatonszentgyörgyiek 1826-os contractusát 26 halász írta alá, s ezek közt Simon és Péter családnevűek is vannak (NK I. 1956. 245—252), ezért feltételezhető, hogy a láda az övöké volt (3. kép). A Néprajzi Múzeumban lévő céhkorsó magassága 43 cm, hasán az átmérő 28 cm. Zöld mázas. Felirata: „Anno 1774 Die 16a Juny". Leltári száma 30149, törzskönyvi száma 363. „Vörs, Somogy m. Halászcéh korsó 1774. Jankó János gyűjteménye" (4. kép). Ellentmondás itt is van: Jankó Keszthelyt, Balatonszentgyörgyöt és Somogy távoli pontját említi, de a leltárkönyvbe Vörsöt írtak. Eredetét mégis bizonyítottnak vehetjük, hisz Keszthelyről eredt a nyomába, másrészt a céhleltár is két korsót említ. Ezt Vajkai Aurél találta meg Cserszegtomajon. (VAJKAI 1964; 75.) A Balatoni Múzeum 52.2228.1 ltsz. alatt őrzi. Magassága 37 cm, szájátmérője 12 cm. Mázatlan, kissé szürkés felületű, valószínűleg engobos. Szájpereme és a füle letörött, akkor a felirat — alább zárójelbe tett „N" betűje is megsérült. Elöl szív alakban az 1840-es évszám, alatta ponty. Ennek egyik oldalán a magyar címer, másikon bodonhajóból szigonyozó halász, e felett a következő bekarcolt felirat: KESZTHELYI NEMES HALÁSZ CZÉH KORSÓJA KÉSZÜLT 1840-ik ESZTENDÖBE(N) MÁJUS 12-én ÚJVÁR Y JÓZSEF FAZEKAS ÁLTAL A másik oldalon a magyar címer és a fül között : KENÉSEI ANTAL CZÉH MESTER ZÁBÓ IMRE JEGYZŐ GÖNDÖTS JÁNOS SZALAY JÓZSEF NYERS FERENTZ MENYHÁRT ANTAL ÉS A TÖBBI AZON IDŐBELI CZÉHBÉLI TÁRSAK (5. kép a., b.) A céhzászlóra nem találtunk adatokat, s maga a zászló sem került elő. Marosak ezért is — bár Jankó után — közöljük képét (6. kép).
