Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Holl Imre: A középkori Szentmihály falu ásatása I. Az I. ház és kályhája

A középkori Szentmihaly ját a közeli, mintegy 20 km távolságban fekvő Alsófaikós puszta kolostorának már említett anyagában találjuk meg. Itt előfordul az első szentmihályi kályha vak-niérműves csempéje, de megvan a farkas alakjával díszített csempe egy majdnem ép példánya is, tehát a második, utoljára felállított szentmihályi kályha egyik csempéje. Az anyagban előfordul olyan doboz alakú sarokcsempe is, amelyhez hasonló töredékekben előkerült

8 Szentmihályon is. Anélkül, hogy a fakosi leletmentés feldolgozásának végeredményét meg akarnánk előzni, meg kell említenünk, hogy a leletegyüttesben többek között datáló értékű bécsi grafitos fazekak is előkerültek. Két nagyméretű példány peremén ugyanis a bécsi 39. és 11. számú bélyeg található, mégpedig ugyanúgy kettős bélyegként, mint több más esetben, azaz a két eltérő bélyeg ugyanazon a fazékon, a perem két szemiközti oldalán. Ez a két jegy együtt a kőszegi várban a XV. sz. második felének és a 80-as éveknek leletanyagával egy bécsi fazékon látható egy emésztőgödör anyagában.

9 A szentmihályi első kályha felállítása ezek szerint még a XV. sz. második felében, a második kályha pedig talán legkésőbb az 1500-as években készülhetett. A szentmihályi kályhák kormeghatározása (még tágabb keretek között is) két okból is fontos. Egyrészt a népies felfogású csempék eddig ismert példányai nagyon rosszul keltezhetőek, illetve elég későiek: XVI. sz. első fele, XVI. sz. második fele Jegyzetek 1. CSANKI adatain kívül Kubinyi A.-nak köszönöm a Zala megyei dica összeírások ide vonatkozó XVI. sz.-i adatait. Általában Bunya, Szt. Mihály, Azzyag, Dicze együtt szerepelnek. Szt. Mihály pusztulásának pontos ideje nem ismert, valószínűleg többször is feldúlták a törökök. Az ásatási leletek sem adnak erre jó kormeghatározást. 2. így pld. Sarvalyon is: HOLL—PARÁDI 1982, Abb. 166:8. 3. Horváth L. ásatása, 1979: Hahót—Alsófakospuszta, kolostor egyik épülete kemencetapasztásából. — A közöletlen anyag tanulmányozásának engedélyét itt is köszönöm. Leletek: Nagykanizsa, Múzeum, 82.20 ltsz. — HORVÁTH, Rég. Füz. s. 1. 33 (1980) 105. 4. Nyársapát: BÁLINT 1960, 85, XXVI. tábla 1—2. kép. — BENKÖ 1980, 384, 1—2. — Csepely: KOVALOVSZKI 1969, 239, 12—13. kép. — Az eredeti feudális környezetben álló kályhák oromcsempéi közül a XV. sz. második—harmadik évtizedéből: ásatása 1. Az I. ház és kályhája 165 (MÉRI 1957). Eddig korainak a nyársapáti 15. ház első kályhájából származókat tekinthetjük (XV. sz. vége: HOLL 1958, 270), különösen a sematikus rajzú oromdíszt (BÁLINT 1960, 26. tábla), de ennek a csoportnak kormeghatározása csak közvetett. A sarvalyi faluásatás is szolgáltatott olyan bizonyítékokat, hogy falusi kúriáiban már a XV. sz. második felében is állt mintáját tekintve díszesebb, de stílusában és technológiájában szerényebb kivitelű kályha (HOLL—-PARÁDI 1982, 107. Abb. 167: 2—5). Itt is viszonylag kis méretű (m: 16,2 cm és 17,5 cm), de mély hátú mázolatlan csempéket alkalmaztak az egyik kályhánál (a plébános háza?). FÜGGELÉK Az ásatás során felvett faszénmaradványok' növénytani vizsgálatát dr. Babos Károly végezte el. Meghatározásai szerint valamennyi minta egyező fajta : — 1. ház. Kályha melletti gerenda: Kocsány talán tölgy (Quercus petraea). Kályha melletti faszenes folt a korábbi kemencéből : Kocsánytalan tölgy. — 4. ház. Kemence: Kocsánytalan tölgy. — 9. ház. A 2. cölöplyukban: Kocsánytalan tölgy. HOLL 1958, 34. és 43. kép. Az ilyenek a Dunántúlon jól ismertek lehettek, hisz számos főúr vidéki várában és néhány kolostorban is állt ilyen: HOLL 1984, 212. 5. SZABÓ 1938, 96; 450—451. kép. Már Szabó K. felismerte, hogy ősi minták mellett részben a gótikus stílus hatását mutatják. — Ráckeve: FEGYÖ 1973, 93—105, 7. kép. 6. Nyársapát: XV. sz. vége (a színesmázas kivitel utal erre); Csepely: 1549-ben elpusztul, de a kályhacsempék már ez előtt szemétre kerültek, KOVALOVSZKI 1969, 245. — Lakitelek: XVI. sz. közepe; Ráckeve: XVI. sz. első fele. 7. KOVALOVSZKI 1969, 9—11. kép. Az utóbbi kép egyik állatalakos csempéje ugyancsak keretelés nélkül, sima széllel készült. 8. Horváth L. ásatása, lásd 3. jegyz. 9. Holl I., Kőszeg vára. (Monográfia, kézirat, 1985.) Lelőhely: 2. gödör 2. rétege. A leletek: Kőszeg, Jurisics Múzeum, 85. 31. ltsz. együttese.