Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Holl Imre: A középkori Szentmihály falu ásatása I. Az I. ház és kályhája

ZALAI MÜZEUM 1. 1987 Holl Imre: A középkori Szentmihály falu ásatása I. Az 1. ház és kályhája A Zala megyei Szentmihály falu 1379—1559 kö­zött számos ízben szerepel az összeírásokban, mint a lendvai Bánffi család birtoka (CSÁNKI 1897, III. 40., 108., 129—130.). I A Bánokszentgyörgytől ÉNY­ra található, ÉD-i irányú kis patakok közti domb­gerincek egyikén a falu helyét Nováki Gyula de­rítette fel helybeli segítséggel 1982-ben; vázlato­san felmérve a falu helyét, a kis földvárat és a szántóföldnyomokat a nagykiterjedésű erdőben. A falu nevének azonosítását a helyi névhagyomány teszi lehetővé („Szenmiháli-tető" : ZALA MEGYE 1964, 433.). Nováki Gyula 1983-ban a kis földvárat ásta meg, Parádi N. és Holl I. pedig 1983—84-ben a templomot és a házak egy részét. Erről a feldol­gozás következő II. részében fogjuk adni beszá­molóinkat. A falu A dombhátra felhúzódó hosszanti és keresztirá­nyú mélyutak bevágódásai vezetnek a dombtetőn egykor álló templom irányába; a dombhát párhu­zamos oldalán pedig mintegy 200 m hosszú vonal­ban a falu házai álltak egyetlen sort képezve. D felé a házsor egyenes folytatásában található mintegy 40 m távolra az első háztól a kisméretű földvár két részből álló kiemelkedése árokkal kö­rülvéve. Ez arra utal, hogy a faluhoz vezető mély­utak közül a két D-ről, illetve DNY-ról irányuló lehetett veszélyes és a földvárból (melyet magunk részéről inkább kiemelt megfigyelő toronynak ne­veznénk jellege miatt) ezeket és a D-i falvak (Vár­földe, Szentgyörgy) irányából közelítő ellenséget tartották szemmel. (1. kép.) A falut átszelő ÉK—DNy-i út K-i oldalán sora­kozó házakból tíznek helyét árulta el már az ása­tás előtt a kemence kissé magasodó dombja, vagy a vörösre égett paticstörmelék. (Itt meg kell je­gyeznünk, hogy ilyen a 7. és 8. ház között nem volt, pedig az itt húzódó nagyobb üres tér — mint­egy 40 m — valószínűvé teszi, hogy eredetileg itt is állt legalább egy-két ház, mégha nagyobb bei­telkekkel számolunk is. önkéntelenül arra kell gondolnunk, hogy a XV.. sz. folyamán országszer­te már gyakran említett lakatlan telkek, vagy a XVI. században a török pusztításai miatt feljegy­zett elpusztított, elhagyott telkek „porta déserta" esetével állunk szemben. (Itt jegyezném meg, hogy a középkori Sarvaly esetében is volt ilyen üres szakasz a Ny-i házsorban: HOLL—PARÁDI 1982, Abb. 9.) Három ház esetében még a terep alig lát­ható kis megemelkedése is utalt az egykori ház lehetséges elhelyezkedésére. (Ennek részben az az oka, hogy a hosszabb ideig álló ház körül a hasz­nálat és a csapadék koptatja a felszínt, közbül megmarad vagy töltődik.) Bár a legtöbb házhely esetében megpróbálkoztunk nagyobb szelvények, vagy hosszú kutatóárkok segítségével tájékozódni, teljes értékű házalaprajzokat nem sikerült megfi­gyelnünk. Az egész területet ugyan régi erdő bo­rítja, de az egykori padlószintek nem töltődtek fel nagyobb mértékben: az erózió (még az erdő újra­települése előtt) és a fagy a padlótapasztásokat fel­oldotta, cölöplyukak, ágasfák helye — egy ház ki­vételével — nincsenek; a talpgerendák alá e kő­ben szegény vidéken vékony kősor csak egész ki­vételesen került. így még a legjobb négy ház ese­tében is csak nagyjából feltételezhetjük a ház tá­jolását, nagyságát. (A nagyságra az említett terep­alakulásból, a gyenge kiemelkedésből következtet­hetünk, a tájolásra pedig a feltárt kemencék szá­jának iránya — Parádi N. megfigyelései — ad támpontot. Munkánkat még erősen nehezítette a kis munkáslétszám és az esőzések miatt sáros talaj is. A falu feltárását nem tekinthetjük befejezett­nek: talán érdemes volna egyszer nagyobb anyagi ráfordítással, gyakorlottabb munkásokkal és nagy szelvényekkel például a 3. és 6—7—8. ház terüle­tét megvizsgálni, valamint fémkutató műszerrel az egész falut bejárni — amire nem volt lehetősé­günk.) Az 1. ház A falu házsorában D felől az első ház, mint a következőkben olvashatjuk, nem csak a helyzeté-

Next

/
Oldalképek
Tartalom