Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Gyulai Ferenc: A gyümölcs- és szőlőtermesztés emlékei Fonyód-Bélatelep Árpádkori településről

A gyümölcs- és szőlőtermesztés emlékei Fonyód-Bélatelep 127 nak, termesztése Közép-Európában a római kortól folyamatosnak tekinthető. Archaeobotanikai bizonyíték arra azonban nincs, hogy a rómaiakat megelőzően az Alpoktól északra eső területeken ismerték volna e gyümölcs termesztését, azaz a kelták a Fekete-tenger mellékéről dunai úton vitték volna el ide (WILLERDING 1980, 152—154.). Ugyanis WERNECK (1955) feltételezi, hogy a kelet-alpi területeik gyümölcskultúrája beleértve a kajszit is, az őshonos vadformák, ill, a római hódítás előtt idekerült kultúrfajták alapján fejlődött ki. A gyümölcs magyar neve oszmán-török eredetű, a kaysi szóból származik. Középkori okleveleink csak a barackról szólnak, nem tesznek különbséget a kajszi és az őszibarack között: „Barazkemi" (1516), ,,Azw berkyne Azw cheresne Azw barazk" (1558) (SZAMOTA—ZOLNAY 1902—1906, 49.). Ugyanezt találjuk a XV. sz. elejéről származó Besztercei szószedetben is a ,,psicus, barasc fa = persicum, baraczk" és a ,,psicum, barassch = persicum, baraczk" címszavak alatt (FINALY 1892. 48.). Először csak Szikszai Fabriczius Balázs (1530 —1576) és Melius Juhász Péter (1536—1572) különítik el az őszibarackot a kajszitól (..tengeri barack"). Az „őszi" jelző használatát először Mikes Kelementől (1690—1761) ismerjük. Cerasus avium (L.) MÖNCH. — Cseresznye: 1 db csonthéj. Hossza : Szélessége : Magassága : 9,65 mm 8,08 mm 5,78 mm A turfikálódott épp, egész csonthéj felülete sima. Színe sárgás. A csonthéj basalis részén a levágás nem kifejezett. Csúcsa tompán és kissé ferdén levágott. Oldalnézetben némileg összenyomott, miként az a kultivált fajtáknál gyakori. A hasi varrat a csonthéj közepe táján kiszélesedik. Recens termés csonthéjával összehasonlítva alakilag leginkább a Cerasus avium (L.) MOENCH ssp. avium convar. duranica (L.) JANCH-ra hasonlít. Ennek a termése az átlagosnál nagyobb, alig leveses, kemény húsú, feketés színű, ropogós. Június táján érik (SOÓ 1966, 247.; PÖR—FALUBA 1982. 33.). Cerasus mahaleb (L.) MILL. — Sajmeggy, vagy törökmeggy: fél csonthéj. Hossza : Szélessége : Becsült magassága : 4.51 mm 3,55 mm 2,16 mm A turfikálódott fél csonthéj széles ovális alakú, sima felületű. A talpheg körül nem láthatók olyan sugarasan tompa bordák, mint a Cerasus fruticosa (PALL.) WORONOW) csepleszmeggy)-nál. Spontán növényről gyűjthettek. A kicsi apró, fekete, 8—10 mm-es gömbölyű termésű sajmeggy cserje gyakori a Dunántúlon. Termesztik, néha elvadul (SOÓ—KÁRPÁTI 1968, 186.; SOÓ 1966, 186.). A cseresznye és a meggy legfontosabb alanya (PÓR—FALUBA 1982, 32.). Cerasus vulgaris MILL., ssp. acida (DUM.) DÓST. — Cigánymeggy : 11 db ép, 1 db fél és 2 db csonthéj fragmentum. a) 11 db ép csonthéj Hossza : Szélessége : Magassága : 7,76 mm 7,12 mm 5,08 mm Min. 6,69. Max. 8,58. Min. 5,52. Max. 8,27. Min. 3,98. Max. 5,96. A turfikálódott csonthéjak épek, de száradás közben szétnyíltak. Felületük gyengén érdes. Oldalról enyhén összenyomottak. Tövükön a levágás nem kifejezett. A csonthéjak háti éle finoman kiemelkedő, a hasi varrat duzzadt, élesen szegélyezett. b) fél csonthéj Hossza : Szélessége : Magassága : 6,28 mm 6,16 mm 4,68 mm A turfikálódott fél csonthéj világosbarna színű. Csúcsa lekerekített, hiányos. Basalis részén a levágás hiányzik. Feltétlenül kultivált egyedtől származónak tartjuk. A cigánymeggy cserje termetű fácska, könnyen elvadul. Gyümölcse 12—20 mm, nagyjából gömbölyű alakú, feketés-barna színű, savanyú. Június közepén érik (SOÓ—KÁRPÁTI 1968,187., SCHERMANN 1966, 646.). Dél-eurázsiai (mediterrán) faj, Eszak-Indiától a Balkánig elterjedt (SOÓ 1986, 248.). A cerasus vulgaris MILL, és a Cerasus avium (L.) MÖNCH. kocsányait megszárítva, majd megfőzve gyógynövény oldat készíthető belőle. Főzete nyálkaoldó, vizelethajtó, szívműködést serkentő, elzsírosodást gátló hatású (RÁPÓTI—ROMVÁRY 1983, 106—107.). A cseresznye és a meggy leszármazását illetően egységes álláspont nem alakult ki. CANDOLLE (1894, 213—218.) megállapítása szerint a cseresznye és a meggy ugyan két különböző faj, de valószínű, hogy a meggy a cseresznye leszármazása, mivel főbb tulajdonságaikban megegyeznek és őshazájuk is azonos, a Kaszpi-tengertől Nyugat-Anatóliáig terjedő terület. SCHWANITZ (1973, 124.) azt a nézetet vallja, hogy az összes Cerasus őshazája a Transzkaukázustól Közép-Anatóliáig terjedő rész.