Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Müller Róbert: Megjegyzések Fenékpuszta történetéhez

Megjegyzések Fenékpuszta történetéhez 107 változásairól. A római kort illetően a fő kérdés nemcsak az, hogy milyen magas lehetett abszolút értékben a Balaton vízszintje, hanem az is

r hogy Aurelius Victor adata a Gelerius kori vízrendezési munkákról mennyiben vonatkoztatható a Balatonra. Sági K. ellenőrző ásatása bizonyította (SÁGI 1968a, 27—33.), hogy a Kuzsinszky B. által római kori Sió-zsilipnek vélt falmaradványok (KUZSINSZKY 1920, 1—2.) sokkal fiatalabbak, és Siófok törökkori várának tartozékai. A Balaton vízszintjének magasságára a különböző korokban csak közvetett adatokkal bírunk. A leletek tengerszint feletti magassága csupán arra utal, hogy milyen magasságot nem érhetett el a víz. A korai császárkorra vonatkozólag Sági K. csak egy megbízható adatot ismert, ez a már említett hamvasztásos sír, amelynek fenékszintjét 105,3 m Adria feletti magasságban határozták meg (ez kb. 104,4 m Balti magasságnak felel meg). Ez alapján vélte úgy, hogy a római korban végig viszonylag alacsony, a maival nagyjából egyező vízszintmagassággal számolhatunk, és Aurelius Victor feljegyzése tulajdoniképpen nem a Balaton lecsapolására, hanem a Mezőföld vízrendezési munkálataira vonatkozhat.

10 Bendefi L. szerint csak a Galerius-féle lecsapolás következtében süllyedt kb. 104,5 m Adria feletti magasságra a vízszint, amelynek hidrológiai egyensúlya 106,5—107 m-nél volt (BENDEFY—Nagy 1969, 14., 201.). Egyedül Kuzsinszky B. számolt a mainál alacscnyabb vízszinttel a Balatonalmádiban a vasút mellett talált, fenekükön téglával, oldalukon és tetejükön vörös homokkőlapokkal kirakott, feltehetően IV. századi sírok alapján (KUZSINSZKY 1920, 181.; ÉRI—KELEMEN—NÉNET—TORMA 1969, 33—34. 4/10.). Fenékpusztán Lipp V. 1859-ben nagyon alacsony vízállásnál az iszapban későcsászárkori téglasírok roncsait látta (LIPP 1886, 138—139.), Rómer F. pedig egy szarkofágot, amely még a Bergh K. által készített térképen is szerepel (RÓMER 1862, 37—39. 1. t. 1.). 1984-ben az Amphora Könnyűbúvár Sportegyesület segítségével kutatást folytattunk a Balatonban, az erőd előtti vízben. Megállapíthattuk, hogy római téglák kivétel nélkül másodlagos helyzetben vannak az iszapban, tehát Lipp V. tévedett, akárcsak Rómer F., mert az általa jelölt helyen a mai vízfelszín alatt alig 70 cmnyire egy megközelítően négyszögletes, szarkofágnak vélhető homokkő padot találtunk.

11 Ezeket az adatokat tehát figyelmen kívül kell hagyni a Balaton római kori vízszintjének meghatározásakor. A fenékpusztai földtábor keleti fele belenyúlik a mai nádasba. Ha a szántóföldre eső rész feltárása során sikerülne a római kori járószintet megtalálni, ez azt jelentené, hogy a mainál mindenképp alacsonyabb korai császárkori vízállással kell számolnunk, és talán feltételezhetnénk, hogy Galerius idején a csapadékosabb időjárás miatt megemelkedő vízszintet megkísérelték süllyeszteni. Természetesen nem olyan nagyszabású munkálatokra gondolunk, mint amit Kuzsinszky B. feltételezett. Cholnoky Jenővel értünk egyet, aki úgy vélte: „... a római szabályozás nemigen állhatott másból, minthogy a Sió-torkot a túrzásokon keresztül ismét megnyitották és igyekeztek tisztán tartani." (CHOLNOKY 1918, 214.) A IV. században készített erőd építésének pontos idejét nem ismerjük. A kutatás különböző érveléssel és megfontolások alapján erősen eltérő eredményekre jutott. A legkorábbi építési időpontot Mócsy A. feltételezte, aki elképzelhetőnek tartotta, hogy már a tetrarchia, ill. Nagy Constantin idején felépültek ezek az erődök. (MÓCSY 1974, 140—141.) Sági K. újabb véleménye szerint a fenékpusztai erődöt 337-ben építették (SÁGI 1978, 47.; ERDÉLYI—SÁGI 1980, 153.), és a római korban két ízben 355-ben és 379-ben (!) elpusztították. Radnóti A. a IV. század közepére, II. Constantius uralkodása idejére keltezte az építés idejét (RADNÓTI 1954, 495.), amit egy időben Sági K. is elfogadott. (SÁGI 1960, 180., 196., 254.) A ságvári (Tricciana) és a kapospula—alsóheténypusztai (Iovia) erődöknél a fenékpusztaihoz hasonló kerek tornyok alatt patkó alakú, ill. a sarkokon legyező formájú tornyokat találtak. Soproni S. és Tóth E. a kerek tornyokkal jellemezhető második periódust, és így a fenékpusztai erőd építését is I. Valentinianus uralkodásának idejére keltezték. (SOPRONI 1974, 184—185.; SOPRONI 1975, 179.; SOPRONI 1978, 143—145.; TÓTH 1975, 188.) A legkésőbbiek azok az elképzelések, amelyek I. Valentinianus uralkodása, tehát 375 utáni időszakra tették a kerek tornyú erődök építését. (SÁGI 1961, 403—405.; SÁGI 1970, 151.; BARKÓCZI—SALAMON 1984, 165—169.; TÓTH 1985, 125—126.) E sokféle elképzelés természetesen különböző megfontolások és érveik alapján született. A fenékpusztai erőd esetében hol arra hivatkoztak, hogy a 374—375-ös barbár betörés az egész erődöt elpusztította, hol arra, hogy ennek a betörésnek semmi nyoma az erődben, holott a szőkedencsi éremlelet alapján bizonyos, hogy környékünket is végigpusztították. Fontos szerepet játszott a keltezés kérdésének eldöntésében a pénzforgalom, ill. egyes réteghez kötötten előkerült érmek. Radnóti A. a II. Constantius-i magas pénzforgalom alapján vélte IV. század közepi létesítményeknek ezeket az erődöket, de Mócsy A. is a Nagy Constantinus-i pénzforgalomra hivatkozva tartotta korábbiaknak a kerek tornyos építkezéseket, mint ahogy Soproni S. erre hivatkozva keltezte Nagy Constantin uralkodási idejére a patkóés legyező alakú tornyokkal jellemezhető első periódust. Említhetjük az I. Valentinianus utáni