Korsókra varázsolt legendák. Németh János figurális díszítésű edényei (Zalaegerszeg)

Korsókra varázsolt legendák

ősi formákat azután a művész újrafogalmazza, és a figuratív díszítés által önmagukon részben vagy egészben túlmutató tartalommal ruházza fel. A számszerűleg legnagyobb első csoportba domborműves, többnyire korongolt edények tartoznak, illetve néhány négyszögletes formájú, fületlen palack. Előbbieken van fül, némelyiken egymással szemben kettő is. Formájuk és méretük igen változatos, van közöttük öblös korsó, kiöntőfüles kancsó vagy karcsú flaska, lehetnek alacsonyak vagy magasak, súlyuk is ennek megfelelően eltérő. Felületüket többnyire csillogóan vagy selymesen fénylő sötétzöld, kobaltkék vagy barna máz fedi, de saját anyagukból vett agyagmázzal kezelt darabok is előfordulnak közöttük. Őseik között ugyanúgy megtalálhatók az ókori perzsa és római ötvösök reliefdíszes edényei, mint a hajdani céhes fazekasok remekei, s ehhez hasonlóan évezredek szobrászi gyakorlata és tapasztalata ötvöződik-sűrűsödik össze a hasukat díszítő ízes kompozíciókban is. Ezek - s ez vonatkoztatható a valójában csak az edények jellegzetes formája révén eltérő következő csoportra is - témájukat tekintve vallásos, magyar és görög mitológiai, népi vagy természeti ihletésű jelenetek, gazdag allegorikus utalásokkal, s miután az edények használati funkcióval nem bírnak, a hangsúly a szűken vett díszítéshez képest jócskán megnövekedett jelentőségű ábrázolásokra esik. A népi vallásosság kedvelt jeleneteinek és alakjainak számbavétele során egy, a teológiai egzaktságtól alighanem távol álló, profán vonatkozásokat sem nélkülöző, a bibliai hitet a köznapi gyakorlatiassággal ötvöző világkép bontakozik ki előttünk. E rendszer gondolati pilléreit a világ teremtettsége és bűnössége (Ádám-Éva a paradicsomban, Kiűzetés), Isten megtestesülésében megnyilvánuló szeretete (Betlehemi jelenet), a megváltás (Jézus a kereszten), valamint az ember előtt ezek révén megnyíló kozmikus távlatok (Sarlós Madonna) képezik. Mindennek kulcsa és záloga az egyház, amelyet Keresztelő Szent János, Szent Ferenc, Szent Péter, apostolok és szerzetesek képviselnek, az egyszerűség és a szegénység szentjei, vagy a hitében hőssé váló Szent György, akiket a szántás-vetésben megfáradt, kérges kezű parasztember különösen közel érzett magához. A Jézus születésének jelenetével díszített Betlehemes korsó a karácsonyi ünnepkör népi pásztorjátékainak szereplőit vonultatja fel, zseniálisan tömörített előadásmóddal egyetlen, szűkre szabott jelenetbe sűrítve az egész előadást. A bűnbeesés paradicsomi fája a Keresztelő Szent János vagy Assisi Szent Ferenc mögött (az edény másik oldalán), de a magyar mitológia jelenetein is többször megjelenő életfa, amely Szent János apokalipszisében ugyanúgy helyet kapott, mint az ősi magyar hitvilágban. Németh Jánosnál rendkívül fontos szerepet játszik e kezdetet és véget, eget és földet összekötő, ember és természet kapcsolatát is megtestesítő jelképes motívum, mely fölött, esetleg egyik ágán a nap és a hold örök körforgást szimbolizáló kettőse ragyog. Talán éppen a miatt tekergőzik rá és próbálja megfojtani az ősgonosz kísértő kígyó, hogy megfossza az embert Isten e csodálatos, életet jelentő és világot fenntartó ajándékától, de e törekvésében - bár az embert bűnbe viheti - nem járhat sikerrel, mert a teremtő akaratot nem keresztezheti. Az életfára tekeredő kígyó nem csupán az Ádámot és Évát a paradicsomban ábrázoló korsókon tűnik fel, de megjelenik egy négyszögletű, feszülettel díszített palack túlsó oldalán, az egyik Szent Ferenc-butélia hátlapján, vagy a sárkánnyal viaskodó Szent György mellett is, vagyis mindig ott, ahol a tradicionális gondolkodás a leginkább megérezte a gonosz jelenlétét. A fa-motívum értelmezésének még egy fontos vetülete lehet, amely a fát az egyszerű, természet-közeli emberek egész életének talán legfontosabb matériájaként szemléli. Hiszen nem csupán a bölcső, a nyoszolya, az asztal (valamint a többi bútor) és a koporsó készül belőle, de házfalként és tetőként óv a hidegtől és az esőtől, a kemencében meleget ad, mint jól faragható, alakítható anyag pedig szerszámmá formálva segíti az embert fáradságos munkájában. Mindez persze csak követi azt, hogy árnyat tart a tűző napon megizzadt földműves feje fölé, nélkülözhetetlen gyümölcsei pedig megédesítik, butykosba töltött levükkel meg is szépítik a mindennapokat. Ilyen értelemben nem misztikus vonatkozásai kapcsán mondhatjuk életfának, hanem képletesen, létének az ember egész életét meghatározó szerepe miatt. A hagyományos nemzeti identitás mondai elemeit tükrözi Hunor és Magor, Emese álma, a Csodaszarvas vagy a Vérszerződés jelenete. Utóbbin magától értetődő leegyszerűsítéssel nem hét, csupán két vezér jelenik meg, lovaikat már kikötötték, s szemben térdelve, összeölelkezve, 9