Straub Péter szerk.: Zala megye régészeti kincsei : válogatás a legszebb leletekből (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

Késő neolitikum és kora rézkor

Késő neolitikum és kora rézkor Az újkőkor végén a közép-európai jelentőségű, részben balkáni eredetű lengyeli kultúra népessége élt a Dunántúlon. Falvaikban cölöpszerkezetes, esetenként padlással is ellátott, nagyméretű és tapasztott falú házak álltak. A fontosabb települések közelében több tíz, vagy akár száz méter átmérőjű, körárkokkal kerített közösségi kultuszhelyeket, ún. rondellákat létesítettek (Sormás-Török-földek, Nagykanizsa-Palin, Balatonmagyaród-Hídvégpuszta), melyek tájolásánál figyelembe vették a Nap mozgását is. A Kelet-Dunántúlon több száz sírós temetőikből a temetkezési gyakorlat változatos formáit ismerjük, a Dunántúl nyugati részén ellenben inkább csak különleges temetkezéseik ismertek. Több színnel és főként geometrikus mintákkal gazdagon festett vagy karcolt díszű kerámiájuk a Dunántúlon az újkőkori edényművesség csúcsát jelenti. Vallásukról árulkodnak a különböző rítusok kellékeiként használt, gyakran a ruházat, a frizura és az ékszerek részleteit is ábrázoló nőalakú szobrocskák, állat- és ember alakú szertartási edények, állat alakú vagy geometrikus oltárok. Eszközeiket még főként kőből, fából, szarvasagancsból készítették, de már ismerték és használták a rezet is, noha eleinte még csak kalapálással készült ékszerek és kisméretű eszközök formájában. A kőeszközök nyersanyagait kiterjedt kereskedelmi kapcsolatok útján, gyakran nagy távolságokról szerezték be. Élelemtermelésük alapját a földművelés szolgáltatta, de tartottak háziállatokat is, s még a vadászat is jelentős szerephez jutott. A kultúra kései szakasza területünkön már a rézkorba való átmenetet jelenti, mikor is a Kárpát-medence időjárásának szárazabbra fordulásával a növénytermesztés háttérbe szorult. A nagyállattartáson alapuló mobilabb életmód a korábbi nagy, állandó települések helyett a kisméretű, gyakran ideiglenes jellegű telepek elterjedését eredményezte, amivel egy időben a kerámiaművesség átalakulásával párhuzamosan megjelent a módszeres, fémöntéssel dolgozó fémművesség is. Late Neolithic and Early Copper Age In the end of the Neolithic, the population of the Lengyel culture, which had partly a Balkan origin lived in the Transdanubian region. In their villages there were large timber houses with loam-walls, which in some cases even had a loft. Close to their more important settlements they built cult places surrounded by ring ditches 10-100 m in diameter (Sormás-Törökföldek, Nagykanizsa-Palin, Balatonmagyaród-Hídvégpuszta). In the orientation of these monuments the builders considered the movement of the Sun, as well. In the Eastern Transdanubia from the extensive cemeteries a diversity of burial practices are known. On the other hand from the Western Transdanubia only some individual burials are known. Their pottery, which is decorated mainly with geometric design in different colours or with incised decoration is the peak of the Neolithic pottery making in the Transdanubia. Female figurines, which were used for the different rites and which often depict the details of the dress, hairstyle and jewellery and geometric altars carry information about their religion. Their tools mainly made from stone, timber and antler, however they already knew and used copper, as well, even if only for jewellerymaking and for small tools. The raw materials for stone tools arrived from big distances through extensive commercial links. The basis for food production was the agriculture, but they also kept animals and hunting was important, too. The late period of the Lengyel culture is connected with the transformation from Neolithic to the Copper Age in our region. That meant also that with the emerging of the dryer climate within the Carpathian basin, the agriculture became less important. As a result of the new, more mobile lifestyle based on animal husbandry instead of the earlier, extensive, permanent settlements, small, often temporary settlements became the norm. In the same time, parallel with the transformation of the pottery making the systematic metal working, which used the technique of pouring, emerged. P. Barna Judit