Straub Péter szerk.: Zala megye régészeti kincsei : válogatás a legszebb leletekből (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

Késő bronzkor

Késő bronzkor A Kr. e. 14. században északnyugat felől több hullámban támadás érte a Kárpát-medencét, amely véget vetett a kora- és középső bronzkori töretlen fejlődésnek. A telepeken megszakadt az élet, a temetőket sem használták tovább. A harcias jövevények anyagi műveltségét halomsíros kultúrának nevezi a kutatás, mert vezetőik sírjai fölé gyakran emeltek halmot. A földműves-nagyállattartó népesség falusias telepeken nagyméretű, cölöpszerkezetes házakban élt. Ilyent a megyénkben például Gelseszigetről ismerünk. A bronzművesség felvirágzott, a fegyvereket, ékszereket, szerszámokat és a mindennapi élet eszközeit is ebből készítették. A Kr. e. 12. században ugyancsak északnyugat felől egy újabb, az előzővel feltehetően rokon közösség, az urnamezős kultúra népessége érkezett a Dunántúlra. A halomsíros kultúra településeinek egy részén, átvéve az új kultúra jellegzetességeit tovább élt a korábbi népesség, ezt tapasztalni például Balatonmagyaród-Hídvégpusztán. A korábbi századokhoz képest Zala megye egésze benépesült ekkor. A települések többsége falusias jellegű maradt, de Zalaszentiván-Kisfaludi hegyen és Várvölgy-Nagyláz hegyen erődített magaslati településeket hoztak létre. A várvölgyi település egy bazalt tanúhegy tetején található, melynek meredek oldala természetes védelmet nyújtott. A 160 hektáros platón a Dunántúl legnagyobb magaslati települése állt, amely a környék hatalmi- és kézművesipari központja volt, a területről már 1926-ban egy negyed kilós aranykincs került a Nemzeti Múzeumba. Főbejáratát bazalt torlasz védte, mely még ma is áll s a köznyelv Ördögköveknek nevezi. A lelőhely nagyobb részét a bányászat (Uzsabánya) sajnos megsemmisítette, ám 2003 és 2006 között csaknem 5 hektárnyi területet szerencsére sikerült szakszerűen feltárni. Ennek eredménye több mint 600 régészeti telepjelenség, 12 bronzkincs és egy aranykincs lelet. The Late Bronze Age In the fourteenth century BC from the north-west new attacks reached the Carpathian Basin in several waves, which brought to an end to the unbroken prosperity in the Early- and Middle Bronze Age. Life has discontinued in the settlements and the cemeteries were not in use any more. The material culture of the warlike newcomers is called the Tumulus Culture within the research, because they often built burial mounds over the graves of their leaders. The population of this culture practised agriculture and animal husbandry. They lived in extensive, post and beam houses in rural settlements. There is a known settlement of this culture for example from Gelsesziget in Zala county. During their time bronze making prospered; they made weapons, jewellery, tools and their everyday utensils from bronze. In the twelfth century BC also from the north-west a new population, probably related with the population of the Tumulus Culture arrived to the Transdanubia, called the Urnfield Culture. In some settlements of the Tumulus Culture the previous population survived while taking over the characteristics of the new culture, like in Balatonmagyaród-Hídvégpuszta. At that time the whole area of the county became populated. Most of the settlements kept their rural characteristics, but in Zalaszentiván, Kisfaludi-hegy and Várvölgy, Nagyláz-hegy fortified hillforts has been built. The settlement in Várvölgy is on a top of a basalt monadnock, which steep side provided natural defence. At the platform there was the biggest hillfort of the Transdanubian area on 160 hectares, which was the power-centre of the surroundings. From that site already in 1926 a golden treasure was taken to the Hungarian National Museum, weighing half pound. Its main gate was protected by a basalt barricade, which is still standing today and called 'Ördögkövek' (The Evil's Stones). The most part of the site has been destroyed by mining (Uzsabánya), however between 2003 and 2006 it was possible to excavate almost five hectares there. As a result of this excavation more than 600 new archaeological features, twelve bronze treasures and one gold treasure came to the light. Müller Róbert