Horváth László - Frankovics Tibor szerk.: Régészeti feltárások az M7-M70 autópálya Zala megyei nyomvonalán (Zalaegerszeg, 2008)

M 7

0711 Nagykanizsa-Palin - Anyagnyerőhely 2006. június 26. - december 15. 2007. július 02. - augusztus 01. Nagykanizsa-Palin északi szélén, a 74-es számú közút és a vasút által határolt területből kiemelkedő homokdombon jelentkezett a lelőhely, ahol Horváth László 1998-ban már végzett kisebb leletmentést. A helyszínen homokkitermelést és telephely kialakítását tervezték, amely szükségessé tette a lelőhely feltárását. 19.190 nf nagyságú területet kutattunk át és 86 objektumot bontottunk ki. A domb több időszakban is lakott volt, ám a leletek és régészeti jelenségek zöme a késő neolit - kora rézkori Lengyeli kultúra idejére keltezhető. A feltáráson a korábbi feltételezéseket igazolva hármas körárok-rendszer jelentkezett, az égtájak irányába bejáratokkal és kapukkal. A három árokból kettőnek teljes terjedelmét sikerült feltártunk, sajnos a legkülsőnek az északi oldalon jelentős részét már korábban elbányászták. Mindhárom körárkon a négy fő égtáj irányában jelentkeztek bejáratok, valamint néhány helyen további bejáratokat is kialakítottak ÉK és DNy felé. A középső körároknál érdekes jelenségeket észleltünk: néhány bejárat előtt a külső oldalon félköríves „fúlecske" jelentkezett, amely bástyaszerűen helyezkedett el. A körárkok által körbevett középső terület a Lengyeli kultúra idején üres volt. Az árkok legnagyobb szélessége helyenként meghaladja a 7 métert is, legnagyobb mélységük pedig eléri a 3 métert, betöltésükből jelentős mennyiségű leletanyag, elsősorban kerámiatöredékek, állatcsontok és őrlőkövek kerültek napvilágra. A kerámiák közül kiemelkednek a fehér és vörös festésű darabok, valamint néhány oltárka és kis plasztika. Az állatcsontok száma magas, és a homoknak köszönhetően nagyon jó állapotban maradtak fent. Az árkokon kívül és kis számban az árkok között is észleltünk további régészeti jelenségeket, melyek különböző korok emlékanyagait tartalmazták. A Lengyeli kultúra objektumai mellett a dombtetőn és az északkeleti részen szórványosan késő rézkori Badeni kultúrához sorolható kis gödrök voltak, a domb nyugati és délnyugati alsó felén pedig késő bronzkori Halomsíros kultúra idejére datálható objektumokra bukkantunk. A délnyugati oldalon 9. századi családi temetkezés jelentkezett 14 sírral, melyben feltűnően magas a női és gyereksírok száma. A sírok több mint fele tartalmazott mellékletet - edényt, bronz fülbevalót, gyöngyöket, vaskést, csiholót, csont tűtartót vastűvel -, de a leletanyag összességében szegényesnek mondható. Ásatásvezető: Tokai Zita Mária