Kovács Zsuzsa: Göcseji Falumúzeum. Kiállításvezető (Zalaegerszeg, 2008)

KIÁLLÍTÁSVEZETŐ magyarok. A mai megye határvonalának nyugati részén húzódott egykor a gyepű - azaz a középkorban az ország határait védő 30-40 kilométeres területsáv -, amelynek mentén megtelepedhettek a határok őrzésére kirendelt védők. Legkésőbb a mai Göcsej északi és középső része, vagyis a szegek vidéke népesült be. Itt ugyanis csak a 10. század végén indult meg a Szent István által létrehozott várispánságok népeinek, a várjobbágyoknak a betelepülése. Többségük katonai szolgálatot teljesített, aminek fejében földet és nemesi kiváltságokat kapott. Göcsej mai lakói az egykori határőrök és a várjobbágyok kései utódai. Évszázadokon át akár jobbágyok, akár nemesi cím birtokosai voltak, paraszti életmódot folytattak. Göcseji táj Dobronhegy határából Mindennapi élet Az ország egyik legcsapadékosabb területén a sok eső, a sűrű, néhol szinte áthatolhatatlan növényzet, a hatalmas erdőségek nem tették lehetővé a nagybirtokok létrejöttét. Az itt élők kisebb irtásterületeken gazdálkodtak, főként állattenyésztő paraszti életmódot alakítottak ki. A sovány, agyagos földben a növénytermelés csekély mértékű, a mindennapi szükségletet éppen csak kielégítette, ugyanis igen kemény munkával termett meg rajta a búza, az árpa, a zab és a rozs. Az eső időről időre feláztatta az utakat, amelyek ezért hol