Kovács Zsuzsa: Göcseji Falumúzeum. Kiállításvezető (Zalaegerszeg, 2008)

KIÁLLÍTÁSVEZETŐ 16. FAVÁGÍTÓ Rendszerint a konyhával szemben állították fel az egyik legegyszerűbb, de annál hasznosabb építményt, a favágítót. A ferde tető alatt halomban áll a fűtéshez szükséges fa, amelyből mindig csak pár napra elengedő fát vágnak fel. Ezt apránként behordják a házba, ha elfogy, ismét aprítanak néhány napra elegendőt. 17. BODONKÚT Az udvaron a víznyeréshez kutat ástak, ennek karimája egy kiszáradt fa törzse. Fában gazdag vidék lévén, egykor nem jelentett gondot a göcseji parasztembereknek a bodonkútnak való, megfelelő átmérőjű kiszáradt tölgyfatörzset találni. A bodonkút káváját úgy készítették, hogy a kiszáradt tölgyfából a kútnak való részt levágták. A fát kettéhasították, a belsejét kivájták vagy kiégették, a kérgét viszont nem hántották le. A két darabot egymás mellé, a kiásott kútgödörbe tették, majd a hasadékot mohával és földdel tömték be. 18. HAGYÁROSBÖRÖNDI ÓL A háromosztatú, azaz három különálló helyiségből álló disznóól a 19. század végén épült. Benne egymástól elkülönítve tartották a süldőket, az anyadisznókat és a hízókat. Disznót minden falusi háznál tartottak, hiszen a család egész éves hússzükségletét, és a főzéshez felhasznált zsírt is a sertés feldolgozásából nyerték. Hűtőszekrény hiányában a húsokat füstöléssel, sózással és kolbászba dolgozással tartósították. A színhúst lesütötték, dongás zsírosvindőben, zsír között tárolták. A szalonnahúst és a sonkát sózással, füstö léssel tartósították. A húsokat a padláson gerendákra akasztva tárolták.