Kovács Zsuzsa: Göcseji Falumúzeum. Kiállításvezető (Zalaegerszeg, 2008)

A család ruhanemű-szükségletének, és a háztartásban használt textileknek elegendő vászon megszövése egészen a 20. század első feléig az asszonyok otthoni tevékenysége volt. Maguk termesztették a lent és a kendert, amit hosszadalmas munkával feldolgoztak, fonallá fonták, majd a fonalból vásznat szőttek. Házilag készített anyagból varrták az ingeket, gatyákat, lepedőket, törülközőket, kenyérruhákat és minden textilneműt, amire szükségük volt. A nagycsaládban minden asszony a saját családjának szükséges anyagot szőtte meg, és ha a szükségleten felül még maradt, eladhatta, a megkeresett pénzzel pedig maga rendelkezhetett. A szigorú rendben együtt élő családban a háztartás kérdéseiben a legidősebb asszony, a gazdaság kérdéseiben pedig a legidősebb férfi döntött, így a fiatal asszonyoknak csak a szövéssel megkeresett pénz felett volt önálló döntési joguk. Szövőszék A nagyméretű szövőszék csak a szövés idején állt a szobában, egyébként szétszedve a padláson tárolták. A szövés téli munka volt, amikor nem kellett a mezőre menni és a háziasszonyoknak kevesebb ház körüli teendője akadt. A kiállításban látható szövőszék, amit egykori tulajdonosa 1954-ig használt, ma már több mint 150 éves darab. Miután a paraszti háztartások számára is elérhetővé vált a gyári vásznak megvásárlása, a szövés fáradságos és lassú munkája mind jobban háttérbe szorult. A tél után azonban tavasztól őszig rengeteg teendőjük akadt az asszonyoknak, hiszen a napi háztartási munkák mellett a konyhakert gondozása, a földeken való segédkezés megszaporította a feladataikat. így annak ellenére, hogy sok asszony sürgött-forgott a házakban, gyakran előfordult, hogy egyikük sem tudott felügyelni a magukra még vigyázni nem tudó, járni tanuló kisgyerekekre. Nekik készítették az állókákat, amelyben csak állni tudott a kisgyerek, és a járókákat, amellyel járni is tudott.