„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Csertán Ferenc: 20. századi zalai történet

20. SZÁZADI ZALAI TÖRTÉNET Pannonhalmán vettem részt életem elsó' „szavazás"-án.

10 Módunkban állt a csalásokat közelről megtapasztalni: vagy 30-an összebeszéltünk, hogy az akkor megadott szabályos körülmények között ellene szavazunk az egypárt listának. Ezt azért hangsúlyozom ki, mert az ellene szavazás olyan bonyolult volt, hogy külön tanulmányt igényelt. Az szavazott ellene, aki egy bizonyos kockába keresztet rajzolt. Tekintettel arra, hogy a megelőző - viszonylag szabad - választásokon a kereszt berajzolása a rászavazást jelentette, a rendszer biztos volt benne, hogy a Rákosi lista aljára az átlag magyar ember nem fog ilyent berajzolni. Szóval, mi produkáltunk 30 szabályos ellenszavazatot és vártuk az eredményhirdetést. A megyei lap közölte, hogy egész Győr megyében tizenketten szavaztak a pártlista ellen! Még Pannonhalmán voltam, amikor az első repedés megjelent a rendszer falában. Márciusban meghalt Sztálin. Indiántáncot jártunk örömünkben, és Batu kán történelmi példáját emlegetve próbáltuk hinni a hihetetlent, hogy egyszer még világégés nélkül megszabadulhatunk a hódoltságtól. Ezután jött Nagy Imre, és az öt kilós csomagot szét lehetett pakolni, vissza az eredeti polcokra. 1953-ban érettségiztem. Egyetemre való bejutásra még gondolni sem lehetett, mert családfenntartói kötelezettségeim voltak. Ettől függetlenül mintegy a sorsot kísértve - beadtam jelentkezésemet 53-ban és 54-ben is, de még felvételizni sem hívtak be. Rövidesen tapasztalnom kellett, hogy munkát vállalnom sem olyan könnyű, mert „se ég, se föld nem vesz be." Nem voltam válogatós, jelentkeztem pl. állatápolónak az újonnan alakult nagykapornaki Állami Gazdaság sertéstelepére. Azt a választ kaptam, hogy közellátást veszélyeztethető ágazatba az én káderanyagommal nem vagyok alkalmazható. Vagy 3 éven át alkalmi munkából tengődtünk. Dolgoztam pl. az olajkutatást végző Eötvös Loránd Geofizikai Intézetnél, mint segédmunkás. 1954 tavaszán felvettek a Megyevillhez

11 segédmunkásnak. Ez sem volt egészen egyszerű, a kirendeltség-vezető kétszer visszaküldött a központba, hogy neki nem kellek. A műszaki vezetőt azonban a már korábban is említett jótevőnk dr. Szalay Gyula valami ismerőse folytán meg tudta győzni. Na nem szép elvekkel, az ismerős történetesen bíró volt és éppen a műszaki vezető halálos üzemi baleseti ügyét készült tárgyalni. így kezdtem el - nem túl nagy lelkesedéssel - azt a szakmát tanulni, amelyet a sors választott ki számomra, így kenyéradómmá, sőt hivatásommá vált. 1954 novemberében megkaptam a katonai behívót.

12 A megelőző sorozáson szépen megkérdeztek, van-e pap, katonatiszt, csendőr, kulák vagy 10

1953- május 17-én voltak az országgyűlési választások. 11 Zala megyei Villany és Épületszerelő Vállalat 12 1954 novemberében került sor az utolsó politikailag megbízhatatlannak minősített sorkötelesek behívására. A témáról Id.: Csonkaréti Károly: Szigorúan titkos dandár. Bp. 2005. 292 p. 63