„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Előszó

ELŐSZÓ Sajátos a viszonyunk a 20. századra vonatkozó idő fogalmával. Történeti tudatunkban e század megnevezése alatt nem az 1901-től 2000-ig terjedő száz évet, hanem a „boldog békeidőket" lezáró 1. világháború kitörésétől az 1989-es rendszerváltásig terjedő időt - mintegy 75 évet - értjük. Közgondolkodásunkban ugyanígy más a korszakhatára a század közepét jelentő ötvenes éveknek is. Erre az évtizedre gondolva tragédiákban gazdag modernkori történelmünk legnyomasztóbb évei jutnak eszünkbe, 1948-tól, a Magyar Kommunista Párt egyeduralomra jutásától az 1956-os forradalmat követő megtorlások enyhüléséig, a Kádár-rendszer konszolidációjának kezdetéig (1960-as évek eleje). A Szovjetunió - és itt állomásozó hadserege - hathatós támogatásával kiépülő totális diktatúra a „szép új világ", a kommunizmus felépítésének jegyében nemcsak a közéletet formálta át, szétzúzva a pártokat, hagyományos közösségeket, hanem erőszakosan belenyúlt a magánszférába is, súlyos terheket, megpróbáltatásokat rakva az egyes emberek vállára. A korszakban minden harmadik magyar állampolgárt ért valamilyen atrocitás a hatalom részéről. Kitelepítés, kuláklista, munkaszolgálat, klerikális reakció, ÁVH, éberség, békekölcsön, munkaverseny, önkritika - ma már üresen kopogó, iskolában megtanulandó kifejezések az 1956 óta felnőtt nemzedékek számára. A fogalmak mögöttes tartalma - a szenvedés, a megaláztatás, a tönkretett, kényszerpályára sodort életek sora - elveszett. Annál is inkább, mert az ötvenes évek megpróbáltatásait átélt emberek hol kényszerből, hol pedig önvédelemből nem beszélhették ki, nem adhatták tovább a velük történteket, így azok nem váltak a családi és közösségi hagyomány részévé, nem segítették a traumák feldolgozását, a korszak megértését. A hallgatás görcse néhány évtizeddel ezelőtt oldódni kezdett, de csak a rendszerváltás hozott igazi fordulatot ebben a kérdésben. Előbb a kor történelmet alakító személyiségeinek memoárjai, visszaemlékezései láttak napvilágot, majd lassan a hétköznapi emberek történetei is újságok, folyóiratok, kutatások témái lettek. Könyvünkben mi is az ötvenes évekről szóló, különböző műfajú történetek összegyűjtésére és kiadására vállalkozunk. Nem szépirodalmat tart kezében az olvasó, hanem olvasmányos, helyenként iróniával, humorral, szeretettel megfűszerezett, megrendítő visszaemlékezéseket. A közreadott önéletírások, naplók, levelek, interjúk betekintést engednek az 1945 és 1957 közötti évek hétköznapjainak diktatúra által terhelt világába; az egyes sorsokon keresztül láttatják a kor ,jellegzetes" eseményeit: az iskolaállamosítások lezajlását, a kitelepítést, munkaszolgálatot, az osztályidegenek, a klerikális reakció elleni szakadatlan küzdelmet, 5