„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Illés László: Emlékezés múlt időkra

EMLÉKEZÉS MÚLT IDŐKRE Az 1947-es választások után azonban elkezdődött a „népi demokrácia" átlényegülése „proletárdiktatúrába". Éppen a 47-es választások alkalmából ért egy olyan „ütés", amely azonban eltörpült a későbbiekhez képest. Történt, hogy a választási bizottság felkért - mint afféle „írástudó" diákot -, hogy végezzem a választások lebonyolítása során adódó adminisztrációt. Én tehát a kapott útmutatásoknak megfelelően kértem az ún. „kék cédulát" attól az agitátortól, akit több hónapra előkészítő munkára, azaz propagandára helyezett ki a környékre az MKP. Ekkor reccsent rám durván a falu párttitkára, aki a választást felügyelte: „Nem feladatod a kék cédulák elkérése; majd gondoskodom arról, hogy kivágjanak az iskolából." Ez volt az első találkozásom az agresszív hatalommal, később még több ilyen leckét kaptam. Már 1945 őszén letettem elmaradt vizsgáimat, olaszból Szombathelyen a piaristáknál, mivel zalaegerszegi olasz tanárunk a háború alatt túl messzire ment az olasz fasció dicsőítésében, és ezért „kivált" a tanintézményből. Éppen ő volt az, aki - alighogy felvettek a gimnáziumba - egy alkalommal megállt a folyosón és azt mondta: „Hát téged meg honnan szalajtottak, talán Tótországból? - mivel féllábszárig érő nadrágot és bocskort viselsz." Szavai úgy értek, mint egy ostorcsapás. Képzelhetni, milyen érzés volt ez abban az iskolai közösségben, ahova a város tisztségviselő krémje gyermekei jártak, a polgármester, a térparancsnok fia stb. Sőt, a háború vége felé a nyugatra szorult arisztokrácia gyermekei, egy gróf Károlyi, egy gróf Andrássy fiú is. 1947 júniusában érettségiztem a zalaegerszegi Deák Ferenc gimnáziumban. Hálával emlékezem vissza Csernay László matematikatanárunkra, Tegzes Ezsébetre, aki a földrajzot tanította, Móra Jánosra, a latintanárra... nem is sorolom őket, noha még többen elevenen élnek emlékezetemben, emlékszem oktatási módszereikre, sajátos gesztusaikra. Augusztusban a pesti Györffy István kollégiumban

6 felvételiztem, ez a több napos esemény a nagytétényi Gömbös villában zajlott le. Fel is vettek, így 1947 szeptemberében beiratkozhattam a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán magyar-német szakra. A Kardos László által irányított Györffy kollégium szelleme, nevelési elvei mindhalálig hálás emlékezetemben maradnak. A Rákosi-Révai vezette diktatúra azonban gyanakodva szemlélte az egyre szélesebben kibontakozó kollégiumi mozgalmat, a párt lehetséges riválisát látta benne, ezért a vezető kollégiumot, a Györffyt, 1948-ban feloszlatták. Én az I. ker., Dezső utcai „szakosított", azaz nyelvi Körösi Csorna Sándor kollégiumba mentem át, innen később negyedmagammal felvettek az Eötvös Collégiumba.

7 6 A Györffy volt az első népi kollégium, amely még Bolyai kollégium néven 1939-ben alakult, 1942-ben vette fel a neves néprajzkutató nevét. A háború után motorja lett a népi kollégiumok szervezésének, a NÉKOSZ megalakításának, tagjai részt vettek a földosztás lebonyolításában. S3