„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Üzenetek a menekülttáborból. Molnár István levelei

MOLNÁR ISTVÁN LEVELEI Van a táborban mozi is. Elég élénk a sportélet, football, röplabda, s időnként rendezünk szórakoztató kultúrelőadásokat. A tábor belső életét teljesen sza­badon rendezzük be. Az utóbbi időben gyakrabban rendeznek kirándulásokat is. Persze mindenről, ami elválásunk óta történt velünk, mindkettőnknek igen sok mondanivalója lesz majd bizonyosan, ha találkozunk egymással. Nagyon nagyon sokat gondolok Rád, nagyon sokszor érezlek magam mellett. Nemcsak sokkal jobb lenne, de nagyon sokkal „könnyebb" is lenne minden, ha együtt lehetnénk. Persze az csak évek múltán szokott világossá válni, hogy az ember mit tett helyesen, vagy helytelenül. Húsvét vasárnapján itt is esett az eső. Örülök, hogy a gyerekeknek sikerült boldogságot szerezni. Gyurikám, csak aztán szorgalmasan dolgozz kis kerti szerszámaiddal, segíts Édesanyádnak. Pistukám, nagyon várom a te leve­ledet is. Kíváncsi vagyok rá, hogy mit hozott a nyuszi, s hogy minek örülsz legjobban. Meg aztán arról is számolj be, mi van az iskolával? Milyen jegyeket szerzel mostanában, milyen lesz a bizonyítványod? Kicsim! A fényképekre vonatkozóan nem írtál semmit, pedig nagyon várom azokat. írj Kicsim mindenről s részletesen, ami Veletek összefüggés­ben van. Apropó. Most jut eszembe. Általában hány nap alatt érkeznek meg a leveleim? Millió forró csókot küld szeretettel Pistád Gerovo, 1957. V. 17. Édes kicsikém, Angyalom! Ma reggel 4 órakor keltem, jól lemosakodtam, utána lementem az udvarra tanulni. Igen erősen ráfeküdtem az angol nyelvre. Kezdem remélni, hogy szükségem lesz rá. Ha minden jól megy 1 hónap alatt megoldódik az egyik nagyon nehéz kérdés. Ez az egy hónap egyrészt nagyon hosszú, hiszen a remény még nem megoldás, s amíg biztosat nem tud az ember érthetően nyugtalan és türelmetlen. Ahhoz meg kevés az idő, hogy eleget tudhasson az ember az új nyelvből. Márpedig az a szokás, hogy a befogadó országban is előbb táborba kerülnek az emberek, s ott előkészítik őket új életükre. A mun­kába helyezés előtt annyit kell tudni a nyelvből, hogy legalább a legegysze­rűbb dolgokat mindenki meg tudja kérdezni, vagy el tudja mondani. Nem lehetetlen, hogy belátható időn belül meg tudom látogatni Angiékat, hiszen ha minden jól megy alig pár száz km-re leszek tőlük. Alig várom már, hogy dolgozhassak, kereshessek, s hozzá kezdhessek a másik nagy kérdés megoldá­sához. Erre vonatkozóan is jó híreket hallottam, állítólag a befogadó ország segítségünkre fog lenni. 160

Next

/
Oldalképek
Tartalom