„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Czeglédi Edit: Naplótöredék 1956-ból

NAPLÓTÖREDÉK 1956-BÓL dent kiirtott a Földről: erdőt, virágot, állatot. Dicsekvés lett a vétek, az erény szégyen, jutalmat kapott a gyilkos, kígyófullánkot a jótevő. S minél törpébb lett az emberi nem, annál inkább tagadta meg teremtőjét, az Istent. Felvilágosultnak nevezték magukat az emberek. Isten csak azért kímélte a Földet, mert volt még egy ember, akinek a szívében Isten neve lakozott. Az emberek követelték, hogy tagadja meg hitét, de ő meggyőződéssel mondta, hogy „Van Isten", s meghalt a hóhér kezétől. Ezután máglyán akarták elégetni, de akkor megfagyott a föld, s minden tűz kialudt rajta. Jókai nagy fantáziával megírt történetei csak romantikus mesék, amelyek az író pesszimista életszemléletét hűen tükrözik. Az elveszett szabadságharc árnyékában érthető is a kiábrándultsága. Dehát valóban, olyan gonosz lehet az ember, ahogy Jókai leírja? És akad-e még ma is olyan hős, aki a hitéért, a meggyőződéséért képes az életét áldozni? 1956. augusztus 19. Most azt a könyvet olvasom: Honnan vegyünk az életben örömöket? A szerző elmagyarázza, mennyi örömforrás van az életben: a jó könyv, a természet, a jó barát, egy hűséges kutya stb. Az első, de legfontosabb a nyugalmas, szép otthon. Hát, a miénk nem éppen az! Valamikor, amikor a szüleink kibérelték ezt a házat, ahol lakunk, ez volt a város egyik legszebb része. Szemben a Rózsa-liget, mi pedig a villasor boldog lakói. A háború aztán mindent tönkretett! A ház ugyan nem sérült meg, de ma már ütött-kopott, s megfordult itt azóta vagy száz ember. A háború alatt erdélyi menekültek, aztán orosz katonák vendégeskedtek nálunk. 1948. március 15. az utolsó olyan ünnep, amelyet ebben a házban még kényelmes körülmények között és nagy boldogságban töltöttünk. Ezen a napon született András, a negyedik fiútestvérem. Milyen boldogok voltunk! De milyen rövid ideig tartott a zavartalan boldogságunk! Következő évtől Édesanyám dolgozni kezdett, mert egy fizetésből nem lehetett megélni. A német-francia szakos diplomája helyett újat kellett szerezni: oroszul kezdett tanulni. Velünk, gyerekekkel egyre kevesebbet tudott foglalkozni. Sokat tanult, túlórázott, s mint minden pedagógus, járt tsz-t szervezni. A felszabadulás után Édesapám a Zala megyei Földosztó Bizottság elnöke volt. Édesanyám hivatalból ugyanezeket a parasztokat kereste fel és kérlelte, hogy adják be a közösbe a földet, amit Édesapám nekik osztott ki. Nagypapa, nagymama is hozzánk költöztek, mert államosították a házukat. Utólag kiderült, hogy csak tévedésből. 129