„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Dr. Marx Gyula: Az én 1956-om

AZ ÉN I956-OM pisztollyal intett, hogy mehetünk! Fölkísértek bennünket a miniszterelnökségre, ahol az ott tevékenykedő, jövő-menő emberekkel beszélgetve, várakoztunk. A helyiségnek hihetetlen forgalma volt. Ismert és ismeretlen emberek jöttek-mentek szüntelenül. Időnként a miniszterelnöki szobába is be, majd ki. Lassan-lassan sorra kerültünk. Addig többen is kifaggattak bennünket, ki ezzel beszélt, ki azzal. A hangnem megértő, kemény, kritikus, általában helyeslő volt a legtöbbek részéről. Kb. másfél órás várakozás után beszólítottak bennünket. Nagy Imre egy kis kerek asztal mellett ült az ajtótól balra, a sarokban. Két-három szék volt a közelében. A miniszterelnök nem állt fel, kissé meghajolt felénk. Fáradtnak láttam. Szigethyt jó ismerősként üdvözölte, aki közben röviden elmondta küldetésünk történetét, mire is várnak otthon (Győrben) választ. „Nem látszik világosan, hogy merre is haladnak az események. Több párti választásra lesz szükség! Mi lesz az oroszokkal?" - kb. ezek a problémák hangzottak el. Mire Nagy Imre - emlékezetem szerint - arról beszélt, legfontosabb az egység! Ő ugyanazt akarja, amit a nép akar. Lám az oroszok - kérésére - kivonultak Budapestről is, átmennek a román határon. „De mi a miskolci rádióból úgy tudjuk, hogy áradnak be a hadosztályok Kárpátalja és a szlovák határ felől!" - válaszoltuk. „Majd utánanézünk! Most óvatosaknak kell lennünk!"- felelte. Ekkor kérdeztem meg, tényleg úgy érzi-e, hogy mögötte áll az ország? Nem kellene-e átadnia a helyét másnak, akár Kovács Bélának? „Hát fiaim, ha így gondoljátok, én átadom a helyemet!"- volt a válasza. 1958 óta tudom, hogy kíméletlen, arcátlan és igazságtalan volt ez a kérdés! Aki azonban akkor figyelte az eseményeket, vagy bennük élt, annak azt is észlelnie kellett, hogy a vezetés másfél-két napos késében volt az utca követelésihez, az országban történtekhez képest. A pártvezetés, s benne Nagy Imre inkább sodródott! Nagy Imre - amikor a győri küldöttség találkozott vele - valószínűleg még mindig bízott Mikoján és Szuszlov ígéreteiben.

40 Nekünk Győrben és otthon is sokszor kellett válaszolnunk erre a kérdésre: „Kiknek a forradalmáért is harcoltok?" A helyzet átláthatatlan volt! A bizalmatlanság falakat épített közénk. A Nyugat kétszínűsége fokozatosan vált teljesen világossá (Szuez, a status quo fenntartása), és a Vörös Hadsereg özönlött az országba! Besötétedett, mire kiléptünk a parlament épületéből. Szigethy szeretett volna szót váltani Veres Péterrel, elindultunk hát a lakása felé. Közben végig autóztunk a szétlőtt Üllői út nagy részén. Az ablakokban égtek a gyertyák! Ez igen mély benyomást hagyott bennem. Veres nem volt otthon, így visszaindultunk Győrbe. Az autóban kicsit kipihentem magam. Bizakodni kezdtem; ha okosak leszünk, győzhetünk, de ébernek kell maradnunk! 40

1956. okt. 27-én Nagy Imre - Mikojan és Szuszlov, az SzKP elnökségének tagjai, a Szovjetunió külön megbízottai beleegyezésével - elismerte a népfelkelést, gyökeres változást ígért a politikában, tűzszünetet rendelt el, valamint tárgyalások kezdeményezését ígérte a szovjet haderők visszavonásáról. US