„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Dr. Marx Gyula: Az én 1956-om

AZ ÉN I956-OM Legérdekesebbnek mégis annak az idős kereskedőnek a történetét tartottam, aki azért volt velünk - most már a szabadulására várva -, mert „szorgos balos kutakodók" rátaláltak egy aktára, mely még az előző rendszerből származott. Ezek szerint egy dunántúli megyeszékhely zsidó származású kereskedője, aki az első világháború harmadosztályú vaskoronarenddel kitüntetett tartalékos tisztje volt, azzal fordul hajdani parancsnokához - aki a harmincas években a szegedi vitézi szék parancsnokává avanzsált -, hogy a zsidótörvények alóli mentessége érdekében tegyenek érte valamit. így is lett! Kiszíneztek egy történetet, mely szerint barátunk derekasan kivette részét a kisváros laktanyájának védelmében, amikor a „Lenin-fiúk" támadást kíséreltek meg annak elfoglalására. Az egészből szinte semmi sem volt igaz, mondvacsinált dologról volt szó, de a zsidó családnak akkor az életet jelentette. Barátunk immár három hónapja volt vizsgálati fogságban! Az aggastyánkorban lévő egykori parancsnokot is előkerítették és kihallgatták, hogy igazat mond-e a mi öreg rabtársunk? Egyik napon kihívták a cellánkból, s remélem, szabadon engedték! Amikor ügyem ügyészségi szakaszba ért, egyik napon hívattak, soron kívül megberetváltak, majd felkísértek egy kis szobába, hogy az ügyvédemmel beszélhessek. Meglepődtem, mert eddig ügyvédről szó sem esett. Zoli bácsitól tudtam, hogy hivatalból szoktak kirendelni ügyvédet. Ezek általában nem „strapálták" magukat. (Tisztelet a kivételnek, mert ilyen is volt. Jancsó Imre kirendelt ügyvédje kifejezetten imponált nekem!) Inkább a látszat kedvéért voltak jelen, mint az érdemi védelem miatt. Az én ügyem védője a smasszer jelenlétében elmondta, hogy apósom felkérésére, mint „dupla nullás"

25 ügyvéd vállalta védelmemet. Érdemben azt tanácsolta, okoskodni nem érdemes. Vállaljam csak bűnösségemet, mert ezzel nagyban csökkenthető a várható büntetés nagysága. Teljesen elképedtem! Hogy vallásszabadság van, hogy szervezkedésről nincs szó, de leginkább nem lehet szó az államrend megdöntésére irányuló tevékenységről, ez eszébe sem jutott! Még egy alkalommal találkoztam kihallgatómmal is, aki hasonló hangnemben győzködött, írjam alá, „bűnösnek érzem magam", mert ez „tetemes" előnyt jelent nekem a tárgyaláson! Végül olyan formulában egyeztünk meg,hogy azt vallom, tudtam, hogy a fennálló államrendnek nem tetszik, amit csinálok, de emberileg jogomban állt így tenni! „Maga tudja, hogy mit cselekszik!" - zárta végül kurtán az utolsó találkozót. 25 A politikai perek vádlottjait nem saját ügyvédjük védte, hanem egy listából választhattak - a rezsimet kiszolgáló - védőt, őket hívták „duplanullás ügyvédeknek". IO7