Béres Katalin: A legyőzött győz, az elesett él. Az 1956-os forradalom zalai fotókrónikája (Zalaegerszeg, 2006)

meg nem szerezhető adalékokat szolgáltat a múlt egy adott szeletének táj-, város és faluképéről, a kor emberének öltözködési, viselkedési szokásairól, köz- és magánéletéről stb. A fényképek nemcsak a szakemberek számára bírnak nagy jelentőséggel, vizualitásra épülő korunkban a múlt megismerésében a laikusok számára is egyre fontosabbá válnak. Míg a hagyományos forrásokra épülő történetírás mind kevesebb emberhez jut el, addig régi idők eseményeinek képi ábrázolása könnyen felfoghatóvá, megérthetővé és átélhetővé teszi a múltat, kiegészítheti a történelmi ismereteket. Az 1956-os zalai eseményeket dokumentáló fotográfiák számbavétele során mindenekelőtt a megyében található közgyűjtemények - a keszthelyi Balatoni Múzeum, a nagykanizsai Thúry György Múzeum, a zalaegerszegi Göcseji Múzeum, valamint a Magyar Olajipari Múzeum - fotótárait tekintettük át. Kutatásaink eredményeként megállapíthattuk, hogy Zala megyében is, akárcsak a fővárosban, 1956 forradalmi napjaiban, de november 4. után is szépszámú fotográfia készült. Múzeumainkban és magánszemélyeknél - meglepetésünkre - mintegy 120 felvételre bukkantunk. Annál is inkább jelentős ez a szám, mert megyénkben nem dolgoztak fotóriporterek, sajtótudósítók, hírügynökségek munkatársai, akik hivatalból fényképezték az eseményeket, hiszen a forradalom világraszóló történései nem itt, hanem a fővárosban zajlottak. A zalai fotókat nem profi fotográfusok, hanem kivétel nélkül fényképezni tudó, s fényképezőgéppel rendelkező lelkes amatőrök készítették, akik hobbiból és/vagy munkájuk részeként vettek kezükbe fényképezőgépet. Ott és akkor - hol a helyi forradalmi események részeseként, hol kívülállóként - megérezték a történelmi pillanatot, s a dokumentálás szándékával örökítették meg a jövő számára lakóhelyük eseményeit. Nem esztétikai szempont vezette őket, a képek nem műalkotások, legtöbbjén látszik a sietős exponálás, a nem megfelelő fókuszálás, sőt az is, hogy készítője rejtőzködve - félve a megtorlástól -, készítette, fényképezte az eseményeket. '56-os fotográfiáink az 1956 október 24-től december végéig, január közepéig terjedő időintervallumot fogják át. Az első felvételeket október 24-én Keszthelyen készítették. A helyőrség parancsnoka az egyetemi ifjúság mozgolódásának elfojtására Tapolcáról rendelt a városba harckocsikat. A Főtérre bevonuló harcjárműveket láttatják a gimnázium ablakából rögzített képek. Az utolsóként készült felvételünk is keszthelyi. December második felében, vagy 1957. január 23. előtt készülhetett. A november elsején - egyedüliként az országban - felállított szabadságszobrot, az ún. „Fehér embert" ábrázolja, már havas környezetben. Az 1956. december 12-én tartott sztrájk idején, az utolsóként fényképezett eseményen még nem volt hó, az emlékművet pedig '57. január 23.-ra virradó éjjel lebontották. Képeink mindenekelőtt a három zalai város, Keszthely, Nagykanizsa és a megyeszékhely, Zalaegerszeg forradalmi eseményeit ábrázolják. A falvak közül az olajipar központjának, így inkább munkások és műszaki értelmiségiek lakta településnek számító Bázakerettyéről, vala6