Béres Katalin: A legyőzött győz, az elesett él. Az 1956-os forradalom zalai fotókrónikája (Zalaegerszeg, 2006)

A nagykanizsai 1956. október 26-i felvonulás eseményeinek megörökítését Kerecsényi Editnek (1927-2006), a Thúry György Múzeum fiatal etnográfus igazgatónőjének köszönhetjük. Ö maga - minden valószínűség szerint - a forradalmi események lelkes résztvevőjeként, de mindenekelőtt a múzeumi dokumentálás szándékával készítette a felvételeket. Ezt bizonyítja, hogy a múzeum leltárkönyvében az 1959-es év leltározásai során kihagyta a képek helyét, csak három rovatot töltött ki: a gyűjtemény megnevezése alá „Helytörténet" került, a készítés időpontjához: „1956.X.hó", a készítő rubrikába: H. Kerecsényi Editet, a saját nevét írta. Akkor nem, csak jóval később, más színű tintával, más kézírással töltötték ki a képeket meghatározó rovatot. Egy revíziós jegyzőkönyv tanúsága szerint 1984-ben már a fotótárban voltak a felvételek negatívjai. A forradalom leverése után Kerecsényi Edit, az akkor éppen harmadik gyermekét váró édesanya nagy személyes bátorságról tett tanúbizonyságot. Nemcsak felvételeit őrizte meg és dugta el, hanem házuk padlásán rejtegette, majd segítette kollégáját, Gaál Károly múzeumigazgatót, a keszthelyi forradalmi bizottság tagját a külföldre menekülésben. Pedig a megtorlás időszakában elsősorban férje, Hulesch Béla 56-os tevékenysége miatt - akit letartóztattak és egy év börtönre ítéltek - házkutatást is tartottak otthonukban, de sem Gaál Károlyt, sem a negatívokat nem találták meg. Addigra Kerecsényi Edit biztonságba helyezte őket, a filmtekercset a múzeum pincéjében őrzött - a Főtéren álló Vasemberháznak nevet adó - páncélos vitéz, a Vasember maradványaiban, egyes vélekedések szerint a kezében, mások szerint a lábában rejtette el. A rozsdás romhalmazt csomagolóanyag maradványokkal borította be. A múzeumi legendák szerint Edit néni minden illetékes és illetéktelen látogatót - a rendetlenségre és a koszra hivatkozva - a tőle megszokott vehemenciával beszélt le a pince megtekintéséről. Fotói megmaradtak, 56-os történetét azonban ő is csak részben osztotta meg hozzátartozóival és kollégáival is. A bevezetőben már említett, szerencsésen megtalált zalaegerszegi filmtekercseket és képeket Dr. Szentmihályi Imre etnográfus (1924-1986), az 1950-ben alakult Göcseji Múzeum igazgatója és akkor egyetlen munkatársa készítette. A forradalom helyi eseményei közül csak egynél, a Darvas József háza előtti tüntetésnél volt jelen, legalábbis fotó csak erről tanúskodik, azonban néhány képet készített az október-novemberi hétköznapokról. Lefotózta a ledöntött szovjet emlékművet, a felvásárlási láz miatt kialakult hosszú sorokat az üzletek előtt. A legtöbb felvételt azonban a december 12-13. tüntetésekről készítette. Öt is - mint Kerecsényi Editet - a múzeumi dokumentálás szándéka vezette, felvételei közül 1958-ban öt darabot beleltározott a fotóleltárkönyvbe (talán éppen védekezésül?), de csak virágnyelven határozta meg a képeken látottakat. Szentmihályi Imre - egy zalai földbirtokos fiaként - nem tartozott az 50-es évek támogatott káderei közé, valószínűleg kiváló szakmai hozzáértése, nagy munkabírása és múzeumalapító te9