Kisfaludy Strobl Zsigmond (1884-1975) (Zalaegerszeg, 2004)

Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884–1975)

Kisfaludi Stróbl Zsigmond közösen írták azokat a leveleket, amelyek eredményeképpen a rajzban és mintázásban egyaránt tehetségesnek bizonyuló fiút, rajzainak megtekintése után Kiss György felvételire ajánlotta az Iparművészeti Iskola tanárához, Mátrai Lajoshoz. A vizsga eredményes volt, bár az iskolát csak vendéghallgatóként kezdhette meg, hisz a középiskola négy osztályát nem végezte el. A tanulás nehezen indult. A falusi tanító által biztosítani tudott havi tízforintos apai ellátmányból nagyon kevésre futotta a fővárosban, s nehezen azért is, mert Mátrai a korábban elmulasztottak párhuzamos pótlása miatt amúgy is döcögős első év végén meg akarta buktatni az ifjút, és a mintázás helyett a fafaragást ajánlotta neki. Zsiga ekkor átkérte magát Lóránfi Antal kisplasztikái osztályába, ahol a következő két évet kitüntetéssel végezte. 1904-ben elsőként kapta meg Zala vármegye Deák Ferenc Alapítványának évi 200 forintos ösztöndíját, aminek révén lehetőségei megnőttek. Egy tanévet a bécsi Stadtgewerbe Schuléban töltött az ismert bécsi szobrász, Anton Brenek tanítványaként, és a tőle tanultak mellett a császárvárosban látottak és átélt élmények is nagy hatással voltak későbbi pályájára. A bécsi tanév végén a polgármester pénzjutalmával térhetett vissza Budapestre, ahol az Országos Mintarajziskolába iratkozott be, s a következő hat szemeszter során az intézményben tanult, Székely Bertalan és Radnai Béla irányításával. Itt kapta első műtermét, s ekkor jelentkezett először a Nemzeti Szalon kiállításán is. A kiállítási részvétel azonban még tanárai engedélyéhez volt kötve, s 1908-ban, miután iskolai hozzájárulás nélkül állított ki a Műcsarnokban, a negyedik évre szóló felvételi kérelmét - „már éppen eleget tud" megjegyzéssel - elutasították. Szorult helyzetében a neves műgyűjtő, Ernst Lajos sietett segítségére, aki frissen épülő Akácfa utcai házában felajánlott neki egy műtermet, s a jó szemű mecénás nemes gesztusa „sínre tette" a pályakezdő művész további sorsát, és 1909-ben, a Művészházban megrendezhette első gyűjteményes kiállítását is. A következő évek szorgalmas munkával teltek. Kisfaludi Stróbl 1911-ben az akkor induló kecskeméti művésztelep tagja lett, Csikasz Imrével ketten voltak szobrászok. A telep célként szintetizáló törekvéseket tűzött maga elé: egyesíteni akarta a nagybányaiak első és a neósok által képviselt második generációjának, valamint a szecessziónak eredményeit. Nem képezett ugyanakkor sem stílusbeli, sem tematikus egységet, tagjai a későbbiekben különböző utakon jártak. Vezetője Iványi Grünwald Béla volt, akivel a fiatal művész ekkor került jó kapcsolatba. A kecskeméti kaszinó nagytermének pannóját és homlokzatán a falkép-sorozatot Iványi Grünwald, a zárópárkány 5