A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Foki Ibolya: A városi igazgatás rendezésének problémái Zala megyében 1849–1850-ben

FOKI IBOLYA szegen a következő fizetett állásokat rendszeresítették: 1 városbíró, 1 jegyző, 2 tanácsos, 1 kamarás, 1 útmester és 1 szállásmester. Keszthelyen, Sümegen és Tapolcán ugyanezen tisztségviselők mellett még külön adószedő és erdőfelügyelő is működött. Nagykanizsán a bíró és a jegyző mellett ugyanúgy 2 fizetett tanácsost találunk, mint a többi városban. Ők is tartottak kamarást, adószedőt és szállásmestert, rajtuk kívül még egy aljegyző és egy számvevő segítette a hivatalos ügyintézést. A tisztviselők fizetésüket készpénzben kapták, a jegyzőnek és a szállásmesternek mindenhol járt még meghatározott mennyiségű tűzifa. Minden városban létezett még egy gyámatya is, az ő fáradozásait azonban nem a városi pénztárból, hanem az árvavagyonok kamatainak egy részével honorálták. Nagykanizsán a lakosság magasabb létszámából adódóan több teendő hárult a tisztségviselőkre, ezért a kerületi főispán a többi városhoz képest itt a fizetéseket is magasabban állapította meg. A korábbi tanács funkcióját tehát a fenti tisztségviselők látták el. Tevékenységüket egy 12-20 tagból álló testület, az ún. tiszteletbeli tanácsosok felügyelték, akik munkájukat díjtalanul végezték. Az ő kinevezésükre szintén a már említett „bizalmi férfiak" „higgadt kihallgatása" után került sor. Szerepkörük lényegében a város közönségének képviselete lett volna, ezért a felsőbb útmutatásban foglaltak szerint erre a pozícióra olyanokat kellett kiválasztani, akik egyrészt értelmi képességeiknél fogva megfeleltek, másrészt a lakosság bizalmát is bírták.

10 Ez a fajta, felülről kinevezett „képviselet" és tanács egy csapásra semmissé tette azokat az eredményeket, amelyeket az önkormányzati szervek választása terén az 1840-es évek reformtörekvései folytán egyes zalai városokban (pl. Zalaegerszegen és Tapolcán) sikerült elérni.

11 A városok tisztikarának fent előadott megalakítása és véglegesítése az összes zalai városban 1850 júniusában történt meg. (Keszthelyen június 10-én, Tapolcán június 12-én, Sümegen június 14-én, Egerszegen június 17-én, Kanizsánjúnius első napjaiban, a pontos dátumot nem ismerjük.)

12 Addig az 1849 decemberében és 1850 januárjában Bogyay Lajos megyefőnök által kinevezett, de a kerületi főispán által jóvá nem hagyott hivatali személyzet látta el a feladatokat. A precíz hivatali munkától, a zökkenőmentes ügyintézéstől várt stabilizálást azonban az új tisztikarok kinevezése után a zalai városokban is megkérdőjelezte néhány bizonytalansági tényező. Egyrészt a tisztviselők feladatait, hatáskörét körülhatároló, a megyefőnök által a kerületi főispántól már többször kért hivatali utasítás egyelőre nem érkezett meg. Jobb híján a megyefőnök ideiglenes jelleggel összeállított egyet, hangsúlyozva, hogy ez csak addig lesz érvényes, amíg az erre vonatkozó felsőbb rendelkezés meg nem születik. Másrészt a városok rendelkezésre álló jövedelmei nem biztosították annak a kitűzött célnak az elérését, hogy a tisztviselők munkájuk arányában lesznek honorálva és nem lesznek 10 Uo., illetve: Zala Megyei Levéltár V. 1604. Zalaegerszeg város régi levéltára. 759. sz. Tanácsülési jegyzőkönyv 1850. június 20.361. sz. 11 Vö. Molnár András 14-22. p. 12 Zala Megyei Levéltár IV. 151. A Zalai Cs. Kir. Megyehatóság iratai. 1849/1850. XX. A 599. sz. 74