A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)
Kiss Gábor: Deák Ferenc tisztelete Zala megyében
Kiss Gábor Deák Ferenc tisztelete Zala megyében Bevezetés A 19. század egyik legelismertebb politikusa, akit mintegy „közmegegyezéses" tisztelet vett körül, kétségkívül Deák Ferenc volt. Nem övezte olyan, szinte kultikus erejű rajongás, mint Kossuth Lajost, nem vált népdalok hősévé, regények, drámák főszereplőjévé - mégis, alakját már életében egy olyan általános elismerés, közbizalom fonta körül, amely ritkán adatik meg magyar embernek, még kevésbé magyar politikusnak. Deáknak megadatott - s méghozzá nem is a személyéhez hagyományosan hozzákapcsolt kiegyezési tárgyalások sikere nyomán, hanem már sokkal előbb, a reformkorban. Nagyon jellemző, a kor hangulatát pontosan kifejező gondolatot fogalmazott meg Bajza József 1845-ben írt versében, mikor arra biztatta Deákot, hogy „használd a jók benned vetett bizalmát" 1 ) a kortársak benne érezték talán leginkább azt az intellektuális és morális erőt, amelynek segítségével a nagy cél, Magyarország megreformálása, a modern európai nemzetek sorába való felemelkedése megvalósíthatónak tűnt. Nem volt természetesen egyedül ebben a küzdelemben, hiszen a 19. század első felében egy - egész történelmünket tekintetbe véve is - páratlanul felkészült és ambiciózus politikusgárda nevelődött ki, és vette kezébe az ország sorsának irányítását. Nem vitatható Széchenyi István óriási szerepe az ország modernizálásában, a közlekedés, a gazdaság fejlesztésében, a kapitalista termelési viszonyok elterjesztésében - ugyancsak elvitathatatlan Kossuth Lajos érdeme a reformerők összefogásában, az 1848-ban kínálkozó történelmi pillanat kihasználásában, a modern értelemben vett Magyarország és a magyar nemzet megteremtésében. Tevékenységük során azonban nemcsak tisztelet vette őket körül, hanem nagyon éles viták kereszttüzében is álltak, egymással is szembe kerültek. Kultuszuk igazán Széchenyi halála és Kossuth száműzetése nyomán bontakozott ki. A mindenki által elfogadott, mértékadónak tekintett politikus alakja Deákban öltött testet - a társadalmi-gazdasági változtatások igényét, a politikai akaratot ő tudta leginkább a konszenzust megjelenítő „köztanácskozások" és jogszabályok nyelvére lefordítani. Mindig és minden körülmények között a megoldást kereste (kizárólag akkor vonult vissza, ha ennek már semmi esélye sem volt). A megoldásra való törek1 Bajza József: Deák Ferenczhez. Emléklap. In: Deák-album. Emlékkönyv. Bp. 1876.15. p. 77
